2009. szeptember 2., szerda

egyed

a viszonylagos* egyedülségben az egyik legbénább, hogy félórája kókadozom csak idiótán itt, és nincs alany, aki aludni zavarna.
* egy kettőéves (ébren) nem kelti az egyedüllét érzetét senkiben.
ja
és ugyanez a történet még úgy hat rám, hogy a mai kétésfélórát, mint kint sétálunk, hát gazolással és locsolással töltöttük. izomláz szempontjából nem hasznos csak a dolog.

Nincsenek megjegyzések: