sok fejtörést okoz nekem az életünk alakulása (valóság) és a gondolkodásmódom (elképzelések) közötti nemritkán nemcsekély szakadék, mit van mit tenni, egyik szemem sír, a másik meg nevet, naponta többször is.
mióta g megkapta a mágnestáblát (három hete), sokat rajzolgat rá, (meg mindenki más is), néha sajnálom a gyors megsemmisülését g 'műveinek'. így hát a figyelemre méltóbbakat mostanában elorozom és fotókkal örökítem a jövőre.
mióta g megkapta a mágnestáblát (három hete), sokat rajzolgat rá, (meg mindenki más is), néha sajnálom a gyors megsemmisülését g 'műveinek'. így hát a figyelemre méltóbbakat mostanában elorozom és fotókkal örökítem a jövőre.
a második, kétalakos mű pedig a papa és a bálna (először hal) c. opusz.csudára nem tudom, pl a bálnát honnan vette, nyilván valaki rajzolta már az alakot, a meglepő nekem mindkét rajzban az volt, ahogyan keletkezett: egyedül rajzolgatott, amit félszemmel láttam csak, s mire odaértem, láttam a kész rajzokat, amikről kérés nélkül mondta, ki/mi mi.

2 megjegyzés:
Ezzel pedig nem is olyan könnyű rajzolni. Határozottan ügyes a gyermek!
Hát ebből a gyerekből még művész lesz, nagyon ügyes! Az én nagyfiam fejet még nem rajzol, meg általában embereket sem, szóval teljesen le vagyok nyűgözve.
Megjegyzés küldése