csomó

az előző bejegyzéssel szemben a valódi csütörtök úgy zajlott, hogy szépen elballagtunk a fonóba, s jól megnéztük magunknak a ringatót. (info itt)
olyan másik zenés-gyerekes izén voltunk már életünkben egyszer, de az annyira nem jött be a nagy kapkodása okán, hogy most is kár rá szót vesztegetni.
ez a ringatós olyan helyes normális népdalos kodályos kedves dolog, remélhetőleg g is megszereti a közeljövőben. most azért a félóra sok volt, úgy a 20. percben a nyakamba fúrta a fejét, nagy dózis volt ez így elsőre. nem kívánt játszódni, sem semmiben nagyon részt venni, de utólag lett teljesen nyilvánvalóvá, mennyire szívta magába a dolgot (valami talpbökdösős mondókát nem engedett ott játszani, aztán a délutáni evésnél ő maga kérte, játsszuk (mondjuk nem volt pite, mire rájöttem, az _az_)
és egy csomót mesélt róla: "csomó néni, csomó baba" és hasonlók. ma délután meg azzal ébredt, hogy "fonó".
viszont a babakocsira szerelt lámpákat lassan el kell távolítsam, hátha megállítja ezt a kapcsolási korszakot...