tegnapelőtt vagymikor kiváló ébresztőm volt reggel, a sokféle órakalimpálás után végre hatékony, de amúgy hátborzongató.
a konyhaablakon néztem ki, hangot nem hallottam, de tudtam, hogy hallanom kellene: egy duplaszárnyú kisrepülőgép repült felém, ablakmagasságnál alig magasabban. valahogy láttam, hogy nem stimmel, billeg ide-oda, majd egyszerre rájöttem, hogy ez be fog csapódni.
nem a konyhaablakba csapódott, "csak" a szomszéd ház nappalijába, és nekem meg csak pergett az agyamban, hogy álmodom, igen, de ha ez igazi volna, akkor most robbanna-e, mit és hogyan mentenék, és milyen jó, hogy legalább g nincs mögöttem a hálószobában...
borzasztó nagy adrenalinlökettel ébredtem, még este is kissé a hatása alatt voltam a képnek.
ja.
erre ma mi történik? nálunk a vendégek, esélyem sincs, hogy mást menedzseljek, mint a benti dolgokat, erre látom, nappaliból, szem- és ablakmagasságból, hogy tőlünk 100 méterre repül el a szúnyogirtó kétfedeles repülő. mire végigrágtam, hogy csak nem jön közelebb, feljebb, ruhák maradnak kint száradni, elrepült tőlünk 50 méterre is, akkorra már tanakodtunk, hogy közelebb már biztos nem jön, lakóházak, vagy mi, erre
kimegyek a konyhába, nézek ki, (hangot akkor persze már hallottam), a duplaszárnyú kisrepülőgép repült felém, ablakmagasságnál alig magasabban.
nem kívánom azt a gerinctájéki hideget senkinek, amit éreztem akkor és utána egy darabig, mert persze nem csapódott sehová.
még jó.
(amúgy az efféle irtásokról itt)
a konyhaablakon néztem ki, hangot nem hallottam, de tudtam, hogy hallanom kellene: egy duplaszárnyú kisrepülőgép repült felém, ablakmagasságnál alig magasabban. valahogy láttam, hogy nem stimmel, billeg ide-oda, majd egyszerre rájöttem, hogy ez be fog csapódni.
nem a konyhaablakba csapódott, "csak" a szomszéd ház nappalijába, és nekem meg csak pergett az agyamban, hogy álmodom, igen, de ha ez igazi volna, akkor most robbanna-e, mit és hogyan mentenék, és milyen jó, hogy legalább g nincs mögöttem a hálószobában...
borzasztó nagy adrenalinlökettel ébredtem, még este is kissé a hatása alatt voltam a képnek.
ja.
erre ma mi történik? nálunk a vendégek, esélyem sincs, hogy mást menedzseljek, mint a benti dolgokat, erre látom, nappaliból, szem- és ablakmagasságból, hogy tőlünk 100 méterre repül el a szúnyogirtó kétfedeles repülő. mire végigrágtam, hogy csak nem jön közelebb, feljebb, ruhák maradnak kint száradni, elrepült tőlünk 50 méterre is, akkorra már tanakodtunk, hogy közelebb már biztos nem jön, lakóházak, vagy mi, erre
kimegyek a konyhába, nézek ki, (hangot akkor persze már hallottam), a duplaszárnyú kisrepülőgép repült felém, ablakmagasságnál alig magasabban.
nem kívánom azt a gerinctájéki hideget senkinek, amit éreztem akkor és utána egy darabig, mert persze nem csapódott sehová.
még jó.
(amúgy az efféle irtásokról itt)
1 megjegyzés:
Ismerős érzés a hülye álmoktól.
Megjegyzés küldése