miközben végtelen hosszúságú napunk volt, addig rövid is volt csudára, így van ez amúgy minden hétvégi nappal-
ma ráadásul évfordulóztunk, így lustavoltunkat legyőzve délután elcaplattunk kettesben a Városligetbe (gyerekkorom színtere, ifjúkorom színtere, felnőtt(?)korom színtere, meg az ő ifjúkora színtere is, nahát), ahol körbeballagtuk a fontos helyeket (még fotózkodni is ott voltunk - hat éve, csak akkor kicsit korábban keltünk, höhö, ifjúság - bolondság)
vettünk lufit a gyereknek, kérem szépen nyuszi- és kacsalufi nulla, kukaclufiból mindössze három volt kirakva, a lufi klasszikot minta nélkül pedig egy jól irányzott kéréssel lehetett elővarázsoltatni (ennélfogva számlát is kaptunk, ritkán néznek apehellenőrnek, ez most megvolt).
délelőtt meg kipróbálták az újonnan beszerzett színesceruzákat, melyből a drága most szépen összevágott egy ötperces kisfilmet. csuda vicces, ahogyan aláhagyta a hangot is: amely többek között a shrekből a dulokban az ééééleeetszééép c. opusz előadását tartalmazza végtelen hamisan, részemről (háttérben főztem), illetőleg a színesceruzák nonstop ki-és bepakolási műveletét (gyermekünk) (ötször, hatszor?).
hát így telt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése