jól van, az intuícióm teljesen helyes volt, _ezt_ a három napot nyolcféle hasznosabb dologgal is tölthettem volna, mint amivel, de erre szántam, ez ilyen lett.
a leányzó tényleg nem csinált semmit szombatig, de akkor végre összeeszkábálta magát, két napig csinálta, ma elküldte, úgyhogy most már csak javítgatnom kell németről németre... de hogy nem az egészet én csinálom - azért nagyon megérte várni.
a csoporttársak most iszonyú kiakasztók voltak. volt valami áthozott vizsga szerdán, amitől az egész maradék három napra minimálisat is képtelenek voltak gondolni, így abban a helyzetben, hogy a leggyengébben teljesítő klikkhez csapódtam, a csoportmunka nagyjából kizárólag stresszt jelentett. legközelebb erőszakos, nyomulós és kifejezetten akaszkodós leszek, ezt megfogadtam. inkább attól legyen fejfájásom. az a helyzet, hogy nekem minden tantárgy ebben a félévben iszonyú fontos, hogy megértsem, leessen, melyik mit jelent (nekem), és azt ez a három nap nagyon nem segítette. na mindegy.
a jó oldala amúgy a dolognak az az érzés, ahogyan azért mégis gyűlik a tudás a fejemben. jöttek ötleteim a szakdolgozatomhoz is, azzal egyébként csudára le vagyok maradva, minthogy már egy vázlattal, egy plusz vezetővel, meg nem kevés kijegyzetelt szakirodalommal kellene rendelkeznem...
sűrűek a dolgok, de az nem baj.
mondjuk arra azért kíváncsi lennék, ki a csuda bír a munkatelefonomon vasárnap este fél 10kor hívni. vááh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése