azt az önkorlátozó mechanizmust nagyon szeretem, hogy ha lehet, és eszembe jut, megírok pl. keményen kiosztó leveleket, aztán úgy döntök, nem küldöm el, alszom rá egyet (a jobbik énem vélhetőleg szeret aludni),
azaz kiadom a mérgem magamnak, magamban, és
úgy lesz, mint most volt, hogy ha lassan is (vagy valaki elküldte jótanácsait a szülők közül talán mégis), de eljutott arra a pontra az említett tanár, hogy valahogy valahol csak megvannak ezek a gyerekek, és csak nem szabotőrök mind, így üzengetett egy sort a világ minden gyerekének, így mire a gyerekem nekiállt ma a leckéknek hittanból (ahhahaha), elkezdtek begyűrűzni hozzá is emzéperix távoli üzenetei össze-vissza csatornákon.
így ma a gyerekem tök önállóan és egyedül bepótolta a legszükségesebb 45%-ot az említett tananyagból - imádom (imádnám, ha itt ez nem lenne túl profán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése