mármint a vonat, ami Prágába vitt.
45 perc késést szedett össze már a Nyugatiban, ott adtam föl minden mávval kapcsolatos reményem. további 50 percet meg menet közben szedett össze. 8 és fél órát utaztunk, kb. nulla infóval (ahol nem volt éppen mobilnet, ott konkrétan azt sem tudtam, hol járunk). a reggeli rohanást tekintve nem volt ez annyira jutányos. visszafelé, a magánvonat-társasággal persze más élmény volt az út (proseccot vagy narancslevet kérek? haha!)
a szakmai találkozó felejtős - 2 érdekes mondattal lettem gazdagabb, igazán társaság sem volt, csak helyes emberek. a maradék két félnapomban meg felváltva néztem várost és mentem moziba. ilyen ez, ha egyedül hagynak egy várossal... :)
Prágában jó lehet lakni, tiszta, igényes, de kelet-európai, ezt állapítottam meg újra. a csókák nagyon viccesek (vélhetőleg azért, mert itthon nincsenek nagyon), különösen az tetszett, ahogy a fényűző luivutonboltok felett óriási, egyáltalán nem elegáns zajt csaptak. csillogó kristálykirakatok, logók és csókahangzavar - így tetszik.
hogy pontosan mi is a látnivaló a főtéren, és miért kell ott hemzsegni tízezredmagunkkal, azt most sem értettem, egy téren átvágtázással megoldottam most is. de azért a szentvitust körbejártam-fényképeztem, sznob módjára, aranyművesek utcájában (este) egyedül bámészkodtam, szóval várost néztem, csak többnyire tömeg nélküli pár percekben. a károlyhidat sem tudom értelmezni igazán - a szentszobor-jelenetek előtti fotózkodások továbbra is felhúzzák a szemöldököm - a jó égre, hát az sem tudja senki, mit is ábrázolnak, és hát annyira nem is szépek...
és, nagyon helyesen, az időjárás is megkönyörült énmagamon, csak az utolsó 800 méteren, már a pályaudvarra tartva esegetett (csak semmi zuhogás), addig szép napos hideg volt, pontosan mindent megnézhetővé tett, ami most érdekelt. a falfestmények kivételével - arra most nem volt időm / alkalmam, de talán lesz majd egyszer azokra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése