lassan hónapok óta marcangoljuk magunkat, hogy akkor most mit. maradjon-e az állás, és maradjon mellette ez a parttalan pluszmunkahegy, amitől nem megy semmi más, a döntések, a programok, a barátok, az élet. miközben a munka is van olyan stresszes, hogy hónapokat vesz el az életünk végéből.
aztán volna olyan opció, hogy másik munka, meg az itthondolgozás, meg a pluszmunkák, csak éppen gyanúsan szépen indult az a tervezgetés az új helyen. meg hát az itthonmunka szorozva kettővel az kettő itthonmunka, szóval annak sincs határa.
és akkor lehetne azt is, hogy csak a pluszmunka, és hogy itthon, és akkor nincs munkahelyi stressz, meg főnök, meg mobbing, csak éppen biztonság sem, és van egyik hétről a másikra élés.
és persze jó volna angolt tanulni, meg rendszeresen kikapcsolódni, meg menni ide-oda ezzel-azzal, meg bringázni, meg minden, csak
csak kellene egy jó döntés, egy vállalható, meg egy kis nyugi.
egy kapcsolat attól szép és attól nehéz, hogy a döntéseket közösen kell meghozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése