bizti megkötve, pénz váltva, piac pipálva, város körbejárva.
munka majdnem kész.
a nyár beindult. a kálvinon odafelé 28, visszafelé (t+30p) 31 fok-celziusz.
az eper édes, dodozban!, édes!
részletek.
a pénzváltóban két németet és három magyart küldtem ki mögülem. talpalatnyi iroda, sok pénz, remegő kéz mellé jól nem fértek be. igazán vicces volt, igazi kulturális különbségmutató, ki hogyan reagált. nem tudom, mond-e valamit, hogy csak a németek várták ki azt a 8 percet a bejárat előtt. viszont ők kaptak tőlem cserébe egy fílendankot egy széles, kedves mosoly kíséretében. örültek.
a csarnokban -szerintem spanyolok- azt tudakolták, mi van a kihelyezett bejgli (beigli, pejgli, pájkli) ben. az eladó hölgy kínjában kinyögte, hogy mák, azt nem tudták (nem tudni magyar), szóval kilyukadtak az ópiumnál. jót röhögtem, most mit gondolhatnak. két sorral arrébb egyébként, ismét összefutva a -szerintem- spanyolokkal, még mindig azt vitatták, mi lehetett az a tekercs. spanyolul nem tudok, csak olyasmit, hogy como esta Usted, szóval nem magyaráztam el nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése