remélem, tényleg csak az. amilyen boldog káosz volt a hétvége sütisütéssel, egyebekkel, annyira kis rohadék ez a hétfő. harminc fok még mindig, egész nap tárt ablakok mellett ülök, útikönyveket és térképeket bújok. ilyenkor le is torkolom magam, most mit nyünnyögök. hát mondjuk nyünnyöghetek is, soha nem voltam fölfázva, most a kezdő tüneteit mutatom. így hát pontosan úgy van, hogy egy jó _meleg_ takaró van rámcsavarva, bundapapucs és algopyrin.
viszont nagyon el akarok utazni pénteken hajnalban, szóval holnap kabátban megyek, ha kell, dolgozni, és első utam a patikába vezet algopyrinért. vagy csak simán meggyógyulok, vagy kikiáltom ezt az egészet hipochondriának. még nem döntöttem.
és a káosz is itt van, képtelenség aggyal befogni egy ekkora szép helyet. különös tekintettel a negyven éves magyar, a hatéves angol és az internetről leszedett német-angol-olasz nyelvű leírások egyeztetésére... aarrgh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése