karácsonyra, honnan, honnan nem, lett egy gyönyörű-furcsa kalákakönyvlemezünk.
erdélyi költők gyerekversei, erdélyi illusztrátorok rajzaival.
miután évekkel ezelőtt a friss tintáért rajongtunk, s amúgy is mindent nagy lelkesedéssel olvasunk-hallgatunk, ami vers, hát nagyon örültem a hírnek: született egy új, tintához hasonló formátum, ráadásul a Kalákáék zenésítették meg.
mint afféle őskritikus, persze, mondhatom, amit a Kaláka megzenésített belőlük, azok hangzanak igazán jól, persze, mondod, volt módjuk mazsolázgatni, meg ami zenés az jobban a fülbe mászik, hja. illusztrációban megintcsak nagyon eklektikus. a legviccesebb amúgy a nyelvi szépség és különbség, olyan ügyek, amikor én tudom, miről szól, mert jártam ott, hallottam így, tehát tudom, de pl. g-nek meg kell magyarázni, mert olyan dolgok manapság ebben a nagy kusza városban már hol volnának (mondjuk pl. a legegyszerűbbek közül a pajta... :)
de!
de zenével!
hú, az milyen jó!
a szünetben / hétvégén / betegségben naponta hétszer hallgattuk meg, és én ennyiszerre mindig el szoktam unni, most meg megyek a kálvin téren, és azt fütyörészem, hát bocs. nem véletlenül mondom, hogy a Kaláka Egy Hungarikum, Tessék Már Levédetni!!!
és tessék nyugodtan megnézegetni, elolvas(gat)ni, meghallgatni, különösen, ha korábbi kalákák is megvannak - szépen ível az életműben.
ja. és holnap megyünk a momba, ahol szépen meghallgatjuk élőben! ezen alkalmat amúgy egy hónapja dédelgetjük szívünkben, és ma még azt is megtudtam, van még bőven jegy oda. gyertek!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése