nahh, csakhogy a belső zajlásokról is álljon itt rövid érintés:
természetesen ki volnék akadva. mondjuk szerintem jogos, de ugye mindenki szíve-lelke rajta, hogy érez. én így. márminthogy a mostani sulis változtatásokról. már megint minden alja felülra, hátulja oldalra, teteje sehova (sem) került: minden kötelező, és majd a tanár / igazgató / senkiakárkiszámunkra eldönti (mint idén az oviban maradást). és persze egész nap, mert a család az nem ért gyerekneveléshez.
szóval a lényeg, újra felszínre törni vágynak az álmaim az otthonoktatásról.
és ahogy morfondírozok ezen, rájöttem, hogy életem egyetlen valódi értékes tanulási periódusa, ami esszenciája volt a személyemre szabott minőségi tudásátadásnak,
dobpergés,
a nagyapámmal töltött idő
volt.
tízévesen három hónap + 2 év suli melletti oktatással b2 nyelvi szintre hozott föl. a három hónap után amúgy két évnyi anyagból vizsgáztam, és a következő években voltam és maradtam szerényen a németes osztályelső...
hihetetlen ez micsoda érték. írjam ide, hátha. hátha.
hátha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése