„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2013. szeptember 26., csütörtök
fog tün dér
kipottyant az első foga.
már most röhögök, ha eszembe jut, megkérdik, hogy esett ki, beleharapott valamibe?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése