nohát

most éppen angolfába vágtam a fejszém. ennek megfelelően az angol írásbeli feladataimra nem bírok időt szakítani.
ez eddig minden nemkezdő tanfolyamnál szokásos volt, ezúton is kérek az univerzumomtól valami jelet, mikorholhogyan fogok megtanulni angolul helyesen stilárisan ésatöbbi írni.
de legalább a nyelvvizsga felé vettem az irányt. valami.

új bejegyzés haha

ideírni hol időm, hol energiám, hol kedvem híján nem szokom mostanság, kedves idejáróimtól igencsak nagy párdon!
g megint beteg, hétfőn a hányással hívtak föl az oviból, ilyenkor kiváló helyzet az anyósosság, amiben részünk van, hozták, vitték, minden. azóta megjártuk a két éjszakázást (szerintem bénázom, mert nem kellett volna semmi mást tennem, mint aludnom-ébrednem, helyette ébren töltöttem a féléjjelt), mára hőemelkedés maradt a 39 fokból (dedikálva Gigiéknek, ez pont ugyanúgy, csak egy gyerekkel)
én dolgozom, nincs új, a kétségeim ezt és egyéb dolgaimat illetően heti kétszer menetrendileg megérkeznek, beborítanak, győzködöm magam, ez csak a szélsőség, de nem, még mindig a krízis. _tényleg_ nem bírok ellépni ebből a másfél éve tartó sikertelenségszériából.
a drága most éppen még többet dolgozik, mint annak előtte (az pedig nagy szó)
a családom kábé már megint igénybenyújtásilag működik, ezt soha nem fogom sem megérteni, sem elfogadni, sem nem fájlalni tőlük, marad az, hogy így vannak szeretve részemről, ahogy vannak.
a másik családom pedig lassan az egyikcsaládom lesz, ilyen ünnep, olyan ünnep, iksz szakít esküvő előtt négy hónappal, zé esküvőt tart, cé elveszíti állását, dé új iskolát kezd, meg persze az anyósomék, minden nap. van még bennem valami ellenállás, de csak nyomokban, mint a mogyoró.
hol a fejem feletti sötét felhők alól szaladok, hol széttárogatom a karom, hol a fát vágom magam alatt, hol meg csak úgy élvezem az ezeken kívül rám eső áldás rám eső részét, ti. férjemgyerekem.
hahh, a közéleti helyzet borzasztóságáról meg most minek nyígjak. farkas a holdra kínomban. MI VAN ITT?
ha tényleg ezek az 'utolsó idők', akkor ezt mind most még jól át kell gondolnom.

csak az a két Holovác,

...az fog nekem hiányozni.

a top 5ben benne van, marad is.
meg hát minden benne van, ami fontos voltvanlesz.

Tarbay Ede: Felhő táncol

Felhő táncol az ég alján,
öt pici bodra öt kislány.

Nap tüze fényes hajfonatuk,
szél-fiú fűz rá gyöngykoszorut.

Galamb röppen a vállukról,
tollpihe hullik a szárnyukból.

Öt pici táncos felhő-lány
nevet és dalol az ág alján.

Tegnap este azt mondta, mondjam még egyszer. Mert "ez olyan, mint ő".

redőny és lesütött szemek

Ide másolok egy részletet Ranschburg Jenő utolsó interjújából: (kommentekből másoltam ide én is vontollától)
"– Gyakran beszél arról a katartikus élményről, ami 1944-ben érte Önt. Arról a bizonyos „redőnyről,” amit újra vél hallani.
– 1944 őszén, a nyilas hatalom átvétel utáni első napon kiürítették azt a csillagos házat, amelyikben édesanyámmal, nagynénémmel és annak gyerekeivel laktunk. Sorakoztunk az utcán és felemelt karral kellett végigvonulnunk a városon. Mint tépelődő, magába forduló gyerek, lemaradtam a sorból és bámészkodtam. A járda szélén álldogáló, bennünket figyelő emberek közül kilépett egy tizenéves forma suhanc és belém rúgott. A rúgás hatására felriadtam a bámészkodásból, és az előttem vonuló sor után szaladtam. Nem fájt, de azóta érzem sajogni a helyét. Ahogy mentünk, fel-felnéztem a házakra, ahogy az emberek az ablakból bámulták a vonuló nőket, öregeket, gyerekeket. Észrevettem, hogyha elkapom valakinek a tekintetét, akkor az illető visszahúzódik és lehúzza a redőnyt. Ezt redőny- effektusnak neveztem el, ami azóta is foglalkoztat, különösen az utóbbi időben. Ez alapvető probléma. Az emberek úgy gondolják, hogy amit látnak, az szörnyű, de nem az ő dolguk, félnek, lehúzzák a redőnyt. Az a meggyőződésem, hogy a negatív, a gonosz hatalom sikereinek ez a záloga."

közéleti

valahogy mindig vannak dolgok, amik sokkal nagyobbak, mélyebbek, nehezebbek, mint valaha eddig bármi is velem.
ezek a dolgok most a gyomromban szorítanak, és nehezen megy minden normalitást kipréselnem magamból.
míg mi a kolibriben ülve az igazi magyar kincseinket hallgattuk, néztük, énekeltünk, tapsoltunk,
addig emberek élet-halálharcot vívnak, és csak reménykednek, hogy MÉGSEM lesz ez vagy az.
és akkor még nem is beszéltünk olyan helyekről, ahol egy zsarnok veri le módszeresen az áldozatait, menekülők tízezrei nem jutnak élelemhez, vagy olyan országokról, ahol egy-egy választás polgárháborúba fulladhat.
vajúdik a föld, sajnos.

hörr

fálváll(abb)ról kellene venni az életet, japp.
csak ne jönne minden nap valami új s még újabb, mely után csodát várni egyre lehangolóbb.
haragszom, mert olyan helyen (Föld) (Mo) stb lakom, ahol
1. emberek ölik egymást
2. emberek gyilkolják a környezetüket, egészségüket
3. az elit elhatalmasodik a közön
4. emberek másokat politikai indokokból mellőznek (politikai, érted, politikai)
annyira közhelyes ez mind, de annyira haragszom időnként.
ja és +1 haragszom, mert elszaladnak napok mellettem, az élettel együtt. de erről mondjuk én is tehetek.

írjálmárvalamit

...mert hányszor mondták már nekem / a fülem hallatára, hogy annak érzékelése, milyen keveset tudunk, csak a tudás kezdete. ezt most minden oldalról körbejárva és az elmúlt hónapok újkínlódásait tekintve így zanzásítom és alkalmazom magamra: mindentudó vagyok.
olyan típusú dolog ez már, hogy naponta többször szinte fizikailag fáj. felváltva haragszom, fájok, kicsinylem magam, vagy éppen pörgök föl.
a kiváltó okok közül az egyik kardinális az elhatározásmentességem.
a másik a körülmények.
a körülmények változtatása nehezebbnek tűnik, hiszen out of authority-dolgok, mégis könnyebbnek tűnnek madártávlatból.
ugyanis tavaly nyárvége óta rendre kudarcba fulladnak az elhatározásaim. s egyre inkább azt keresem, hol van egy biztos pont, ameddig vissza kell menjek az új induláshoz. nincs most meg sem az, sem a szemközti part, de mégcsak nem is az "azért hajózom"-érzés sem.

farsang

kalózruhanyünyörgés van.
a tavalykarácsonyra kapott szupervarrógépemre rászabadítottam magam tegnap este, majd egyórányi kínlódás után föladtam. még mindig azt gondolom, szuper, de az tuti, hogy beállítani én nem fogom tudni. és csak remélem, hogy így szépen valahogy be lehet állítani (alsószálat bumszliz, mely jelenség amúgy is mindenkor kettő perc alatt agyidegzsábát hoz nekem), és nem rossz. azt utálnám számos okból.
most csak az van, hogy a mostani négy napban (holnapra) még egy műbőr mellényt kellene előállítanom kézivarrással, majd szombaton esküvő miatt off, aztán vasárnap nemtomhogy meg még két takaróhuzatot az oviba. vesztes-e vagyok.
japp. varrásügyileg kettő-null oda.
(aki varrt már műbőrt kézzel, érti)
*
tegnapi arcfestés-főpróba megvolt, és ez legalább fölvillanyoz, hogy tippelgetem, mit tesz majd gyerekem holnap, midőn szerecsenként vonul be, és mindenki bámulja majd, meg kedves megjegyzéseket tesz, hahhahahhahaha. az tuti, hogy nem megyek csiliviliben, mert ha jól tippelem, arcelrejtéssel fog operálni. annyira bírom ezt a kölköt.

jó, és akkor

tegyem ide ezt is. igazán mondom, jó szám, és akkor a végén, a legvégén kiderül, miért is.

jó, ha az ember szíve ott van, amit ahol csinál. jó nehéz is. japp.

és itt a szöveg:
ADELE- SOMEONE LIKE YOU

I heard that your settled down.
That you found a girl and your married now.
I heard that your dreams came true.
Guess she gave you things I didn't give to you.

Old friend, why are you so shy?
It ain't like you to hold back or hide from the light.

I hate to turn up out of the blue uninvited,
But I couldn't stay away, I couldn't fight it.
I hoped you'd see my face & that you'd be reminded,
That for me, it isn't over.

Nevermind, I'll find someone like you.
I wish nothing but the best for you too/two.
Don't forget me, I beg, I remember you said:-
"Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead"
Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead, yeah.

You'd know how the time flies.
Only yesterday was the time of our lives.
We were born and raised in a summery haze.
Bound by the surprise of our glory days.

I hate to turn up out of the blue uninvited,
But I couldn't stay away, I couldn't fight it.
I hoped you'd see my face & that you'd be reminded,
That for me, it isn't over yet.

Nevermind, I'll find someone like you.
I wish nothing but the best for you too/two.
Don't forget me, I beg, I remember you said:-
"Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead", yay-e.

Nothing compares, no worries or cares.
Regret's and mistakes they're memories made.
Who would have known how bittersweet this would taste?

Nevermind, I'll find someone like you.
I wish nothing but the best for you too/two.
Don't forget me, I beg, I remembered you said:
"Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead"

Nevermind, I'll find someone like you.
I wish nothing but the best for you too/two.
Don't forget me, I beg, I remembered you said:-
"Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead"
Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead, yeah.

mit tegyek, már megint egy zseni

keletnyugat

no, ma gondoltam, akkor jobban szétnézek képzésügyileg, hogyan is állunk a dologgal.
először is szépen kiderült, hogy Nyíregyháza lesz ez a sokszor egy hetes "üdülés". miután ama városban én életemben egyszer a pályaudvarig jutottam (vonattal), majd hazamentem (Bp), nagyjából meglepetésszerűnek lehet mondani az élményt, ahogyan rájöttem, mert ugye azt hittem, Debrecen.
ez kifejezetten gáz is, minthogy senki ismerősöm nincsen ottan, így nem kis összeget kell tehát szállásügyileg elviccelnem. (ezúton is gratulálok magamnak)
aztán megtekintettem a kurzust. külön weboldala van. véletlenszerűen pedig a négyből megtalálható rajta mindösszesen a 2. szemeszter órarendje. és slussz. még a 185 oldalas kari szabályzat és leírás és képzési terv és egyebek sem tartalmaznak ennél többet (csupán annyit: rémesen büszkék magukra, hogy ezt a képzést ők megszervezhették) (de tényleg)
arra meg én vagyok büszke, hogy a párhuzamos német nyelvű képzésből az összes engem érdeklő részt (mínusz magyar nyelvű szakirodalom és cikkjegyzék) ától cetig le tudtam szedni. rögtön el is kezdtem gondolkodni azon, mi lenne, ha körbejárnám, távolságra ugyanannyi, hogy ott és nem itt. nem kevés nyelvgyak lenne. szépséghiba csak az ottani tömbösítetlenség lenne, miután hetente-kéthetente vannak ott órák.
hümm hümm.
hümm.

sokkal jobb

az sokkal jobb, hogy VÉÉÉÉGGGRREEE
moziba mentünk, és innen kívánom a következő oscartulajdonost: his majesty c. firt!
annyira jó film, hogy meg kell nézni! fölszólító mód, bizony!

jó a javából, ami egyrészt a színészektől van, aztán van egy csuda képi világ, maga a téma meglehetősen egyszerű, de kiválóan van felépítve, és csak izgultam és izgultam, pedig egy autó sem robbant föl, nemhogy lövés dördült volna. jah, hát persze, London is benne van.
kérek szépen még
1. sok colinfirth-filmet
2. egy példányban dévédén ezt itthonra.
*
és csak mint megjegyzés, a vonósos zene a trélerben az I am Dina c. film témazenéje, sok éve keresem a szerzőjét/címét, ha valaki volna olyan kedves, hogy megosztaná velem?

váhh blogok

van egy blogos, akit régóta el-elolvasok. nem kutatom, ki ő, hetente, kéthetente beleolvastam, viszonylag szórakoztató a stílusa, aztán egyszer valamiért kedvem szottyant kirakni.
most levettem jobbról.
még a nyáron akadtam ki miatta. írt valami olyat magukról, ami kontextusában nem illett a róluk olvasható addigiak közé, és rájuk sem vetett (objektíven) szép fényt. ennek megfelelően rátrollkodtak páran (igazából még úgymond igazuk is volt és még az sem volt troll, hogy egészen decensen fogalmazták meg, amit), hogy az, amit leírt, az bizony nem szép dolog.
az én kiakadásom az ő reagálására történt meg. nem írtam neki, mert erről mit és minek írna az ember egy ismeretlennek. kiváló agresszivitással rávicsorgott a kellemetlen véleményt fogalmazókra, begyűjtötte közben a nyalikat a nyaliktól, és pár hétig sértődötten duzzogott. már akkor sem értettem, mire ez a nagy égszakadás-
aztán most szépen szó nélkül zárt lett, miután pár napja elővette ezt a témát megint. hát akkor innen küldök egy agyőt. a veszteség szót akkor használnám, ha válaszolt volna a lelkes kommentemre az általa publikussá tett 100-as listájára anno, talán annyit hogy aha még egy vadidegennek is írunk.
amúgy a zárt-nyílt blogolás kérdését nem érintem, teljesen mindegy, részemről, ki mit preferál. szerintem egy ponton úgyis el kell dönteni, hol elég a kandi tekintetekből.
és ezért jó sokat puffogni és kevésszer írni, mert így a látogatottsággal és a trollokkal sem kell sokat törődni.
na jó, vicc.
de az a vicsorgás, az nem volt vicces.

gúgli

hááhh, már MEGINT a gmailből tudom meg, hogy odakint milyen idő van. (helyi időjárást jelző hátterem van).
mondjuk itt bent is érezhető, mert én, végtelenagy, egy hirtelen indulatomban kinyitottam azt a Másik Erkélyajtót, Amit Nem Kellett Volna (két ajtószárny külsője), amely becsukódni semmilyen noszogatásra sem hajlandó, így hát érzem a csontjaimban is, amit már a csontjaim is a csudába kívánnak, miszerint
megint
esik
a
hó.
és holnap reggel mi gyalog kell oviba menjünk.
mondjuk akkor meg mit keresek én itt.
ma jelentkeztem egy egyetemre amúgy.

tiggr

hát az úgy volt, hogy megérkezett pénteken a Festék.
mióta festék akad a kezünkbe, g nagyjából egyszer sem hagyta ki a könyékig festését magamagának, így hát nem volt kérdés, mennyire gondolja komolyan a farsangi jelmezének alapvető elemét (miszerint szerecsen hmmhmhhm, titkos, nemmondhatommeg), azaz arcát barnára festeni MUSZÁJ lesz.
így hát hosszas tépelődés után neten rendeltem egy készletet, s pénteken a doboztól nem volt lehetséges elterelni a figyelmét, hát megígértem a szombati arcfestés-dzsemborit.
ő választotta a próbaarcot, ez lett:

aztán az volt, hogy alvás előtt le kellett mossuk, és nagyjából alvás utáni első perctől kezdve lettem azzal nyúzatva, hogy hát akkor ide a következő arcfestést.
ezt sikerült egészen ma délelőttig bírnom:

lássuk be, egészen megérte a fáradtságot, noha
1. a vidámság egyértelműen a mobilom kattintóhangja okán adott
2. e másodikat senkinek nem akarta megmutatni, így hát elég nehéz volt minden "másvalaki" feltűnése a közelünkben (lásd mondjuk dédi) (hátunk mögé bújt NEEENÉÉÉZZZ, NEEENÉÉÉZZZ-t visítva)
3. minden létező ruha ujja festett lett rajta továbbá, thx2 orrtörlési szokások,
4. de hát annyira örült neki.

szombatok

nohát.

az úgy van, hogy egyre érvényesebb tendencia lett nálunk a 'nohát, szombat, húzzunk itthonról'-programsorozat.

amíg az angolnak nevezettet nyűttem, családom férfitagjai együtt múlatták az idejüket. jártak a városligetben, a városligetben, a közlekedési múzeumban, a városligetben, meg persze a kopaszi-gáton. és persze fotóztak közben, meg cukrászdáztak, meg élvezték egymás társaságát.

most pedig, hogy egyes szombatjaim felszabadultak, szépen folytatjuk ezt a csudát.

múlt héten "nagival" 'eggütt' meglátogattuk a zállatkerti medvéket (lévén medveünnep), _nem_ festtettünk medvepofit magunknak (noha ez lett volna a fő cél, hogy megyünk, hosszú történet), de láttunk jégenrészeg pelikánokat, csótányokat, szomorrszarvút, szerencsétlen hasmenős zsiráfot, kettő óóóóóriási elefántpopót (evés előtt érkezvén semmi egyebet nem voltak hajlandóak mutatni szegény látogatóknak), meg még láttunk (egészen pontosan véletlenül) egy harmad bozontos piszénpisze medvehátat a nyilvános 11-kor etetjük a medvéket, ezért tapadjon mindenki a kétnégyzetméteres ablakra-program keretében, meg még mindig megvan a süsü hiéna ("...hülyén a hiéna..." rímhányó, megvan?).

egy szó, mint száz, a villamosozás, földalattizás, buszozás, metrózással kiegészítve remek szórakozás volt.

ma meg farsangféléztünk a millenárison. véletlenszerű rátalálásból lendületes indíttatással (mellette volt ez a magyar ízek vására) (tú in van, juhhé) elrángattuk magunkkal ismét nagit.

az eset pikantériája, ahogyan tegnap végre megérkezett a rég áhított arcfestékünk, tehát a túrára indult két felnőtt, egy nyugdíjas, meg egy TIGRIS. (igaz nyúltigris, mert minden, arcát illető járókelői lelkendezésre a főzavarban lévő elbújt mögém)

egy szó, mint száz, a mi arcunk lett a legszebb a házban, fakanálbábúkat is készítettünk, népiizét is láttunk, meg még az ízek vásáráról is lemondtunk lévén 1900 ficcs a belépő (perkopf), amiért ingyen kóstolhatsz benn (brühühü. itthon várt az (ingyen) bableves-fánk kombó, ajh). gyermekkel egyetemben szépen elfáradtunk.

így megyen ez mostanság.

"africa sings a new song"

az van, hogy ebben a zenében nem a zene jó, az igazából átlagos. ebben a zenében az a jó, hogy emeli a lelkem. és hát az már hogy ne lenne jó.

hát akkor egy kis ZENE

a shakira wakawakájában tűnt föl a csajszi (zolani mahola - freshlygrounds), a werkfilmben meg a neve bukkant föl, rákerestem, erre mire bukkanok. juhhuj, hívnám meg ide, énekelhetne itt, örülnék, melegedhetne a szívünk.

hátulról fejbe

valami olyasmi, ahogyan elmennek mellettem a dolgok, emberek.
gondolom, mások is így vannak ezzel, vagy nem.
egyik sem jó nekem. sem nem vigasztal.

és egyébként munkarohanás van, koncentrált napok többnyire, inog alattam naponta a talaj rendesen, állandóan kevésnek érzem magam.
egyébként még az van, hogy a maga kiscsoportos módján az egyik ovistárs b@szogatja g-t, lassan negyedszer szóltam az óvónéniknek, szerintem most még kinek szóljak. anyukájának? milyen az, hogy hazajövök, és az esti nyugodjunk-le együtt helyett egy frusztrált és egyik pillanatról a másikra bőgő vagy éppen öklöző gyereket kell kezelnem. egy keresztény oviban egy keresztény család gyereke miatt. g egy kisnyúl, honnan tudjam megtanítani neki, mit tegyen, ha egyszer hátulról verik fejbe. (konkrétan ma ez történt)

ja, nem mondtam, hogy a hátulról fejbeverést mi, a szülei sem tudjuk kezelni. sem a hát akkor inkább védd meg magad-szituációkat.