háhh, ezek így jönnek

nem tudom, a főállású angyaloktól hogyan jutottam ehhez, de mindenképpen nagyon megérte.
ezek csúcsok.

és hát akkor itt a cimbalmos-hegedűs változat is. ez is olyan ám!

cenzúra

itt nem sokszor fordul elő, de most csak elmentettem egy bejegyzést.
a mai közéletünkről írtam 3 (ez is előfordul velem!) sort.
aztán félelmemben csak mentettem.
félek?

legcukibb dolgaink

az megvan, ahogyan kettő majd'négyéves összevész? íme:
- én nagyon szeretem a paradicsomlevest - így B.
- én is szeretem a paradicsomlevest! - így G.
- nem, de én jobban szeretem a paradicsomlevest!! - így, emelkedő hangerővel B.
- de én is jobban szeretem a paradicsomlevest!! - kontráz G egyre morcosabban, de még gyanútlanul.
- de én nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretem a paradicsomlevest!! - sorolja B.
- ... (szün szün) de én jobban. - vágja el a vitát G rendkívül morcosan.
(jó, végül megnyugtattam mindkettőt, legalábbis próbáltam, hogy a paradicsomlevesnek az a jó, hogy mindketten szeretik, és hogy nyugodtan jut mindenkinek, aki szereti. lehet, hogy elhitték, nem tudom.)
mindenesetre én napokig kacagtam, akárhányszor az ábrázatuk eszembe jutott.

nekema Bala

tona rivijéééra, lesülni ott szeretek a paarton.
japp, mert aztán vasárnap átrámoltuk a mindenévszakra vonatkozó cucchegyet magunkkal és egy jókora (saját) háromnapos fejfájással együtt a déli-balaton szárszói frekvenciájára.
kölcsönnyaraló, ahol az első két óra a mi hol található és mi történt az elmúlt hetekben váltakozó meghallgatásával és a növekvő főfájással telt. azért az is vicces volt, ahogy az évi egy rendes nyaralásunk első balatoni estéjét befűtve töltöttük.
és akkor napról napra egy szelettel mindig több nyár lett, és szép lassan már nem csupán lábat tocsogtattunk a Balcsi erre kifejezetten alkalmassá tett helyén, hanem egyre mélyebbre (boka, térd, has, nyak) vonultunk pancsolásiból.
aztán egyesek barátkoztak minden erre alkalmas illetővel, és végül, utolsó délelőtt jómagam szépen pecsenyére sültem. kivéve ott, ahol be voltam fújva, amiért külön vállveregetés jár. (reklám helye: alverde naturkosmetik Körperlotion Olive Aloe Vera, ez kérlek egy este háromszori felvitellel begyógyította égő hátam. jó, ajánlom, csak így vaterásan)
összefoglalóan: ennyi sok pókkal életemben nem találkoztam egy helyen, ennyire kevés szúnyoggal szintén, ezen kívül szívesen folytattam volna a lebzselést (és főzés- és mosásmegúszást) még őszig, lehetséges, hogy tanárnak kéne mennem sürgősen. ezen kívül kiderült, mennyire jó együtt nekünk, még az agyalapot karcoló visítású pulykákkal is (ritkán, de akkor nagyon). és talán nemsokára sikerül megosztanom itt egypárképet is, reménykedjünk fotómasinahasználó (ügyes! tessék szíves fészbúkon keresztül galériát megtekinteni!) férjurak könyörületében, hogy cseppentenek ide képnek valót.
és mi értelme amúgy a kánikulának a Balatonom nélkül, he?

győrk őc

nahát, újra itthon, rázódunk bele a szokásos alvásmentes bénázós hétköznapokba, de azért említendő a széles vigyor tegnapi orcámról, mely minden munkahelymétely (személy) ellenére ott virított.
na jó, ez a múlt hét igazán kivételesen jó volt.
elmentünk ugyebár a győrkőc fesztiválra. mondhatjuk, ahogy azt szoktuk tenni.
szállodát váltottunk, itt a csend volt egy csuda, illetőleg az étkezés egy tapasztalat, haha.
az csak vicces volt, ahogyan három réteg ruhában vacogtunk, aztán ahogyan az esővel kokettáltunk. azon kívül Győrben szenespince-ablakok vannak, ez megvan?
(van ugyanis egy tiszteletbeli zsák szenünk itthon, cipelgetjük is, hihi) ja, azonkívül minden második ember szenesember itthon. csak úgy mondom.
azt viszont teljes mellszélességgel elbénáztuk, hogy nem néztem rá alaposan a fesztiváltérképre, és csak szombat ESTE jöttem rá, hogy a lényegi programok nem is a Radó-szigeten, hanem a belvárosban a sétálóutcákban vannak, ajh. hát ez ilyen.
na, egy szó mint száz, kicsit feszített tempójú, de kellemetes három nap volt ez.

hari

nem örihari, de azért had jegyzeteljem ide, hogy igen haragszom. nem elsősorban magamra, bár ebben én is benne vagyok, azért inkább arra, akin ez sokban múlott.
ja, mert nem megyek pillanatnyilag külföldre.
igaz az az oldal is, hogy egyszerűen nem aktuális, de azért valamiképp haragszom.
jó, az is igaz, hogy végső soron a helyzet elfogadható volna, ha nem volna egy végtelenül aljas ellendrukkerem.
szóval most izzadom ki magamból megint ezt is.
és a kiváló hangulatomhoz nem tesz hozzá ez az idióta időjárás. mért pont most, mért pont ilyen.
nem szeretnék padlót fogni, pedig minden jel arra mutat, fog kellenem.

olybá tűnik

90 pont annyit tesz, minthogy oda kell majd járnom. (hihi)
akár sikerülhetett is-alapon, hálás vagyok az ilyen alakulásért, de még nem vagyok felhőtlen örömmel. mert ugye ki kell találni a részleteket, pl mikor lesz alkalmam az őszi irgalmatlan gyorsulásban tanulni. hümm.
hümm, hümm.

háhh, tanulni

tanulni, na azt kéne még csak. helyette (na jó, mellette) csak szorongok, idegesítem magam.
e tárgy, mely hétfői felvételim tárgya, hát finoman szólva... mondjuk úgy, a fősulin minden egyes találkozásunkkor megfogadtam: soha, soha (never-ever) sem többé, semmikor, semmiért.
így múlik el a világ dicsősége, vagy mi. erre itt szerencsétlenkedem. filozofikus, teoretikus maszlag, hogy mit kellene tenni, ha nem pont itt, most és így élnénk, mi idétlen magyarok, ki az oka, hogy itt bénázunk, illetőleg számok és statisztikák évekkel ezelőttről (2004-es legfrissebb adatok, szevasztok), és közben a tudat, hogy ezt most itt szépen minnd megjegyezhetném, de az elmúlt egy év ámokfutása alatt (új rezsim, szevasz), gyakorlatilag az a 3 százaléknyi valóság is kámforrá vált, és nem, nekem nem volt időm minden új nevet, megszorítást és metódust megjegyezni. megjegyzem, ezt az a vezérelvem sem tenné lehetővé, mely szerint "TÚLÉLSZ, PÖCÖK".
így szépen megismerhettek, igen, én vagyok a teoretikusan szorongó vizsgázó, lesz még idén pár ilyen, ha csak rajtam múlna - mozgolódom, na.
amúgy lélekben nyugalom van, az esélytelenek nyugalma, akár sikerülhet is alapon, de hát még hátra van egy háromnegyed könyv. pff.
igaz, ilyenkor legalább a lakásbéli rend alakul rohamléptekkel. (utálom :)
*
ja, és még négy nap az ovi. aztán hét hét csönd (haha).

miegymás

jó, jó, írok, írok.
a vizsga olyan vizsgás volt, haha. a napra ültettek és azt akarták, hogy írjak angolul- no persze.
az van, hogy nem volt látszólag semmi különös. pontosan azt a formát hoztam, amiről tudom sok hónapja, hogy van. a reading viszonylag oké volt, de persze novellát adtak, ami meg ugye nem egzakt szöveg, kiemelés, előtte is, utána is hiányzik a kontextus, és akkor mondd meg, mért akarta x, hogy y az irodában hívja föl zét. nem, nem volt leírva, ez az fce-féle szívatás, amit c1 szintként értelmeznek.
a writingot köszi, egy kötelező email meg egy választhatóból esszé lett. egészen különlegesen okosnak érzem magam (not), hogy még előző éjjel szépen elkezdtem végre jegyzetelgetni, hogy melyik írásbeli forma alatt mit is értenek a ködös albionban, ezt reggeli utazásaim során is rágogattam, így legalább technikailag azt írtam, amit kellett. s mivel sem nyelvhelyességileg, sem stilisztikailag, sem szókincsben nem dicsekedhetek aktív tudásomban b1-nél többel, hát csupán remélem, hogy ezen itt meglesz a 60%.
a júzofinglis ismételten vicces volt. abba a szóalkotásos részbe, melyet mindeddig 100%osan voltam csak képes megoldani, sikeresen belehelyeztek egy általam ismeretlen képzőjű szót (part - partial, partiality, impartiality, partially - no ezek mind eszembe jutottak, de egyik sem passzolt megítélésem szerint a mondatba, köszike). és mint mindig ez az a rész, amit hátborzongatóan másképp érzek mindig, mint ahogy sikerül- hát most is.
a listening pedig azért volt vicces, mert a hétvégi húszhallgatásos szeánszomon 100%-os eredményt produkáltam, és itt meg most megmondom, mely választásaim és beírásaim lettek TUTI rosszak. fujj.
jahh, egyébként azért gyötrök minden olvasómat ilyen részletes hülyeség leírásával, mertminthogy tudhassuk, a vizsga eredményét júLius legvégén lesznek hajlandók közölni, akkor is nagyjából annyit, hogy átment, nemment, hányszázalékkal. belenézni nem lehet majd, most itt utána megbeszélni nem lehetett, több angolunk nincs, legalább itt szépen kipufogom magam, és egyúttal szépen le is írom, hátha mégis valami csoda folytán érkezik válasz a ki nem mondott kérdésemre.
amúgy a kémbridzs-vizsgáknak ez a fene nagy üzleti szagú titkosság az egyik szexepilje, hihi.

ja, és kihagyták a phrasal verb-öket, úgyhogy mégiscsak jó volt.

nyihha

japp, ezerrel nyelvvizsgára készülés van, oldalról a F1 zümmög, helyesebben Gyula ordibál (annyira nem bírom, alkalmasint idegesít), így hát listeningekkel tengetem azt a fennmaradó cirka 33 és fél óra mostanra eső részét.
holnap még megtanulok angolul írni (not), aztán lesz neki nemulass.
amit utálok, azok a phrasal verb-ök. mondd, mi a jó égnek szükséges megtanulni újabb szavakat, melyekre van pontos és alapos és árnyalt EREDETI kifejezés? különös tekintettel arra, hogy nem tervezem egyelőre a nyelvterületre életvitelszerűen odaköltözést. de most tényleg...
és csak mint adalék jegyzem meg, hogy ez a borzasztódrága tanfolyam nagyon ajánlom, megérje az árát, mert különben írok egy levelet kémbridzsnek, hogy melyik felmenőjükkel mi legyen. egyrészt egy hatalmas lehúzás, másrészt még azt a jóérzést sem adja meg, hogy a kezdeti 60-75 %-okról fölfelé moccant volna a találati átlagom tesztenként. csak úgy mondom, ez _nem_ a pozitív reklám helye.
jó, az agyamat megmozgatta, azt meg bírom.

ist Hölderlin Ihnen unbekannt?

ezt a cikket olvasva, és jól ismerve a stílust, mellyel gáláns extravaganciával és mélységes komolysággal vet oda napfénynél világosabb dolgokat egy sima szerkezettel, hát, hogy is mondjam, lettem volna ott.
örkény -mindenesetre- ott volt...
szeretem, ahogy ep úgy tesz, vagy akár úgy is érez, mint aki nem fél.

aaargh, palacsintás szombatok

az megvan, amikor a szombati délutáni alvásból ébredvén a gyermek palacsintát óhajt, és te fogod, összekapod a kiscsaládod, soron kívül teszkózól egyet tejért, csokiszirupért, majd hazaérve a hiszti némi jele mellett, de még normális hangnemben nekiállsz készítgetni, hozzátéve azt, ahogyan éhesen SOKKAL KÍVÁNCSIBB a szokottnál, majd egy óvatlan pillanatban, mivel egy kést adtál a kezébe és elfordultál az olajért, a késsel a sárgáját kipukkasztani akarván gyermeked beteríti tejtojásliszttrutyival a
1. pultot (ma reggel pucoltad, de ha csak ennyi lenne, ugye)
2. a pult alatt mögött a rácsot, radiátort (ÁÁÁÁÁ!), polcokat, földet
3. a konyha felőledi egyéb részeit?
fél liter tejes csiriz csodákra képes, hoz másfél órás konyhahelyreállítást, éhes ordító családtagokat, főként gyermeket, krízismenedzsmentet, 3 egész selejtpalacsintát (persze 10 normálisat is), és iszonyú késői esti lefekvést.
innen szép nyerni, no, azonkívül ezek is szép emlékek lesznek 20 év múlva, nyilván.

hétfővagymi

japp, túl a hétvégén, viccesen jól telt, és természetesen leamortizált. mondjuk vasárnap dél körül volt egy kósza flow-élményem, miszerint szabadságon vagyok, jihhá, de persze ez pikk-pakk elmúlt gyorsan.
a két egyedül itthon töltött nap eredménye valamennyi szépülés a lakásban, énlátom-típusú rendezés, még van vagy kéthétnyi ilyen, de nem törődöm vele (eddig sem akartam ezekkel érdemben gondolni, ezután sem).
munkahelyi fel-le van, amikor meg kell tartsak egy semmitmondó értekezletet reggel, hogy aztán estére kelve kiderüljön, ha szerdán lett volna ugyanez (nem létezett ilyen opció), akkor bizony sokatmondó is lehetett volna, argh.
amúgy visszatérve balcsitémára: g olyan nagyon élvezte, én meg azt a gondolatot élvezem, hogy lassan jönnek számára azok az évek, amikből egész életében élni fog, az élmények, a nagypapázás, a kis ház, jahhaj, egész elérzékenyültem. mondjuk az is itt van a fejemben, hogy és ahogy mi is szerepelni akarunk ebben az egész gyerekélménységben, és csak remélem, hogy sikerül.

távol

egy szó mint száz a nyavajások még mindig messze.
egyik fotóz, másik nem bír a telefonhoz jönni.
mondjuk a fotós felem is 3 egész percig bírt beszélni este velem egy TELJES NAP távollét után, ennyit ugye a családi életről, hihi.
itt pedig most offolni fogok, mert ez a szemét dörgős ég közeledősen villámlik, noha én most érek rá végre az ittlógásra, ejnye.
meghívattam magam ebédre a zanyukámhoz, ez jó ötletnek bizonyult, a maradék "szabad"időmet itthon pattogva töltöttem. mondjuk alakult is valami rendnormalitás, nem utolsó szempont. szomorú viszont, hogy 3 hét múlva nyelvvizsga, 5 hét múlva pedig felvételi. izgalom és tanulás ellen KIVÁLÓ elfoglaltság akad ezer.
(mondjuk ez rémlik)

*
ja, és az egyedüllét(em) természetrajza: olyan kiválóan peregnek az események és szervezem be hatékonyan a teendőimet, hogy nagyjából minden étkezést elfelejtek.

gyermeknyaraltatás

szépen lekanyarították maguknak, fölpakolták és elvitték Balatonozni.
a nyavajások. a nyavajást.
reggel fél7kor kurjantotta el magát, hogy anyavegyélki (vegyenkiapád), fél7kor! amikor hétköznap 7kor is van, hogy kapirgálni kell kifelé, és mint a csiga, eszik/nemeszik/játszik/akármi.
ma 8kor ott topogott hátizsákban, sapiban, zárta volna le a bőröndjét, hogy akkor kész is, mikor megyünk.
annyira cuki, csak azért nem mondom sokszor, hogy A NYAVAJÁS!
9 után mentek el végül, fújdbe, kendbe, eztegyemost az út előtt, ablakle, adtampulcsit, vanmásikhaeznemleszjó, szombatonestejövünk, "ha nem érzi jól magát" (???!!!), jahhajj, anyukák kontra nagyszülők...
így hát nekiálltam átrámolni a lakást, 5ig _nem_ ültem le sem, akkor még befigyelt egy teszkózás, estére így mattultam be teljesen.
hiányzik, de ma még ez is elviselhető volt,
holnap ugyanis ez a másik nyavajás a másik irányba húz el egész napra egész korántól egészkésőnig, EJNYE.
lesz pár üres órám.
először is meghívattam magam ebédre a családomhoz - kíváncsi vagyok, mi lesz ebből, hihi.
aztán kitaláltam, hogy minden elmaradásomat behozom holnap angolból (ez úgy uszkve félévnyi intenzív tanfolyamnak a tananyaga volna) - no persze...
emellett holnap elkezdem a felvételimre olvasást is - na, ez az igazán szép mesekönyv.
szerintem jó vagyok a túlzásokban.

kellemesebb vizek

jahh, hát igen, a közelmúlt vicces eseményei.
drága gyermekem fantáziavilága kivirágzott.

helyzet 1.
gyermeknek szülő mondja, ne nyúlj. gyerek nyúl.
szülő mondja, ne nyúlj, mert blaablablablaa. gyerek nyúl.
szülő kézre csap (legyint), miközben mond(aná), figyelj, mondtam, hogy blaaablaaa..., ezért...
gyerek kétségbeesetten és vigasztalhatatlanul ordítva és túlbeszélhetetlenül tragikusan BŐG.
szülő elbizonytalanodik, mert legyintés az legyintés, mi történhetett.
ordítva hadarva magyarázó gyerek mondja:
"...lecsaptad a pókomat, most lapos lett, mi lesz most a pókommal???"
szülő lélekben felnéz, némán kérdez valamit, sóhajt, majd előveszi a pókot (kezet) és puszit ad rá, hogy az föléledjen, s nevelési terve romjain még azért próbálja közbeiktatni a "de te nyúltál, és ezt a pókodra is vonatkozott, se te, se a pókod nem nyúlhat, érted?"-szöveget.
gyerek hüppögve érti.

helyzet 2.
gyere, g, megyünk aludni - szülő így.
nincs válasz, gyerek babrál a valamin tovább.
gyere, g, mennünk kell, tedd le, majd alvás után blaablablablaa.
gyerek babrál, válasz nincs. nem hallja.
eeegy, keeető, hhhááááá....! számol szülő, ez beválik mindig.
gyerek (dühösen és/vagy "te is tudod"-hangon) : nem vagyok g, misu vagyok, kamilla néni*!

*a szerencsés nyertes, aki kapásból tudta, melyik történetben vagyunk most napi szinten elmerülve nyakig, az egy penge is egyúttal, mert kapcsolt! jelenleg ugyanis hetente változó mese naponta változó szereposztásában élünk, időről-időre némi skizofrén felhanggal működve.

nem hiszem hogy

nem hiszem, hogy meglepő lesz, amit mondok, meg hogy mondom, de amit az elmúlt másfélévben én már megszenvedtem a mikroszintemen, most a közélet szintjén látom újraéledni.
szalámiznak szépen, én kicsit közben irigylem a jólkeresőket, meg a hites pártistákat (a kettőt együtt), ők azok, akik egyelőre úsznak fönt, az egy kellemes állapot, max. a kicsit zavaros víz alant kellemetlen.
itt sajnos süllyedés van, és sok gondolat arról, hogy ez itt lassan lelkileg, erkölcsileg, etikailag, és elsősorban anyagilag tűrhetetlen és viselhetetlen. nem, nem világháború, de a valódi értékek szét- és lefelé taposása valami vajaskrémes közegben.
én csak azt látom, mintha mindenki józan, aki erről beszél/nembeszél, szóval mintha remélne még valamit. hogy eltűnik, mint egy rossz álom. hogy kirajzolódik valami nagyívű jó. hogy most még nem látszik, de "ők" már tudják, merre tartunk, mit akarunk.
szerintem nincs nagyívű jó, csak erről kuss van. és nem tudják, mi lesz.
ennek következtében nem csodálkoztam a cikken a szavazók egyhatodáról, akik külföldre mennének a közvélemény-kutatások szerint.

név nap

neve napját eddig kétszer ültük meg, élvezi, ez a jó.
azt az arcot, amit kapunk az ajándékozásért cserébe, azt meg mi élvezzük nagyon.
nem normális gyerek amúgy a mai, szerényen csak kiválóan sikerültnek nevezhető sacher-tortán a cukorgyöngy-díszítésen kívül mást nem fogyaszt, de ai izotóniás grépfrútos sportitaltól odavolt, hogy ő azt kapott. a csoki (és nemcsoki)nyulak és télapók is nálunk egyéb illetékes személy fogyasztásába kerülnek rendszerint (nem, nem én), így hát mondjuk ki: nehéz dolga van annak, aki élelmiszer-típusú ajándékozáson töri a fejét g-nek. (most mondjam mindenkinek, hogy hozzon a) kecsapot b) uborkát c) mindkettőt d) tejfölt?
csak nem.

újbejegyzés

japp, elrohant a hét, mi vele.
a múlt hétvége parával és megfigyelgetéssel telt, nem beszélve házitársaink, a nagyszülők egyhetes távollétének kezdetéről.
minden para -hála Istennek- arra volt jó, hogy észrevegyük újra meg újra, hogy mennyire kellünk egymásnak, és mennyire jó, hogy vagyunk. ennél rosszabb parát soha. senkinek.
hétfőn itthon maradtam még g-vel, kicsi munkát jól viselte, meg egészen jó volt az is, hogy legalább egy száguldós napot meg bírtunk így spórolni magunknak.
minden nap amúgy különleges volt, miután már az különleges érzés, ahogyan IDŐBEN ott vagyok a mindenhol. sajnos ennek tényleg az a konklúziója, hogy nem szabad elkapatni magunkat, időben kell a dolgokat csinálni, mintha csak mi hárman lennénk.
igaz ugyan, hogy az angolházira megint alig volt időenergiám (egyik este viccesen fölhörpintettem heinekenék citromos söréből másfél (!) decit, merhogy finom, hát azt a kómát csak röhögve említem, úgy kell az iszákosnak, minek iszik, aki nem bírja (ez elég extrém magasságom amúgy) (csak mint a törzsfőnök a száll a kakukkban)) szóval egy estét én iktattam ki sikerrel.
most egy olyan munkaidőszak is van, hogy végre minden pörgés, nyomasztó terhem párezer kilométerről tojik a fejekre, így embernek és hasznosnak érzem magam átmenetileg. ez pl jó.
a múlt hétvégét amúgy színesítette anyukámék érkezte, fürdőszoba-átépítésük félidején pont szombaton alakult úgy, hogy kihasználni tudják a fölajánlott fürdőnket, így nem kevéssé volt mozgalmas a hétvége. ahogyan ez már lenni szokott.

az van hogy

az van, hogy valamiért még mindig nagyon ideges vagyok g miatt.
látszólag jól van, de
de nem stimmel, és az ilyen dolgok mért nem hétköznapra esnek, amikor reggel szépen bemegyünk egy CT-re, csak mert ki a csuda szülő hiszi el egy röntgennek meg egy helyhiányban szenvedő rendszer (nevezzük jánosnak) éjszakai orvosának, hogy minden rendben, ha estére mégiscsak fáj a feje és izzad a keze, és
egy szó mint száz,
most jó volna valami több.