elment - János ev. 11: 25-26.

meggyőződésem, hogy előre ment csupán, hogy van helye ott, hogy jól használta, amit rábíztak.
egyszer régen ezt írta: "A professzor megfogta a vállam: "Ami most jön, az embertpróbálóbb lesz." Körülnéztem és láttam, hogy a kórházban más is viseli. Ki hisztizve, ki rossz kedvvel, ki nevetve. Hát én ezekhez csapódtam. A nevetőkhöz."
tanultam a hűségéből, a szeretetéből, fölnéztem rá a kitartása okán. veszteség a távozása így is, ilyen távolról.
kellene még sok idő...

zsír, nyel

szép új világ érkezik, lassan, de biztosan.
tetszetősen sokatmondó az a része az ügynek (mely felől kétségem sincs, milyen kimenetellel bír majd), az egyeztetést megkerülő egyéni indítványként való benyújtás.
szuper levest főztünk, együk meg szépen a zsírját is.

szabaccság off

a nyavajás dörrögés okán ismét elmarad a bejegyzés a szabaccságom sajnálatos végéről, holnapi munkanapról, gergőről a "barikám" mögött dumájáról (partizán, tehát teljesen testhezálló mondat volt a barrikádja mögül).
majd gyüvök.

hogy mik vannak!

már megint találtam (gyanútlanul belebotoltam a helyes kifejezés) egy jót. ezek jók.

esik és fúj és potyog

csak semmiségek, amikről írtam volna.
a szélnek üzenem, hogy OFF!
a szükséges szkennelés közben potyog a könnyem és nagyon szomorú vagyok.

oviságos

talán mégis indul a várva-várt, szeptember 1től.
nem kevés lelkesedést veszítettem, ez ilyen, én ilyen, meg ilyenek.
majd pumpálom magamba, mert egy ovi az lehet nagyon jó is szerintem.
de tegnap, ama leánybúcsún, meg kiderült, hogy egy nagyonrégi, nagyonrégnemlátott, (kedves) ismerősöm pont most tanult óvónéninek, pont most keres munkát, és itt meg pont van még egy üres óvónénihely.
hát ez igencsak szép lenne, ha jól összejönne.
szóval: lelkesedés: on.

eső, víz, eső, víz, vahh

ezt a képet pedig jónak tartom.
remélem, eláll az eső hamar arrafelé. és egy kicsit legyen melegebb is. itt sem ártana.
ezt a bent kuksolást eléggé nehezen viseljük még pár napig. eső: off!

apdét: LE A SZÉLLEL IS. innen bentről is kifújja az agyam, olyan. elég.

gaz

nem e lehetne e esetleg, hogy végre ne minden nap essen ez a nyamvadt eső?
vagy csak essen éjjel, sokat, amennyit bír.
a mai napunk hajszál híján totálkáros lett ettől a zápor - tűzanap - zivatar - lerohadafejemúgysüt - dörgésvillámlásszélelviszdenemleszsemmi idétlenkedéstől.
egy jó van, az meg az, hogy a héten hét helyett egy fél locsolást kellett teljesítenem.
kettő, mert az is jó, hogy ettől lett időm gazolni (sarabolástól a derekam ismét beállt), és persze fölhorgadtam, hogy évek óta nem találok itt a kertben általam kötelezőnek és exkluzívnak kikiáltott szerszámokat (kapirgáló ill. kapáskapirgáló néven futnak nálam), így tegnap elrohantunk a targoncás áruházba ("ahol sok tarnonca van"), és hazahozunk egyet-egyet.
azóta szétkapirgáltam a fél kertet, sokat kigazoltam, gyerekem sok gazt elsöpört (ki mit érez elengedhetetlennek), így a lelkem nyugodt, mert érzem, hogy ez a sok eső legalább nem szikesít majd a továbbiakban, mert mire megtenné, én már rég szép kis göröngyöket (hajszálcsöveket - tudományosan) kapirgáltam a növények köré.
lesz itt nagy borsó- és répahorda, de lesz ám!

karcsi

megerősített nemhivatalos forrásokból eredően jó okunk van feltételezni, hogy ama közönségszavazásunk, miszerint kinek kellene leginkább megtisztelnie jelenlétével ama poros, tojtojvécés, irdatlantömeges, teltházas (pepszi)sziget kétezertíz rendezvényt, mégis értő fülekre talált (és persze aktív szervezőkre), és lőn:
a csárlivinszton mégis magyar földre teszi a lábát (kiváló időzítéssel a tömegesnél tömegesebb pénteken), és itt fog jópofán, eredetien, fülbemászóan dalolni!!!
első sort akarok és csápolni, meg persze valami információt, hogy mégis hánykor.
a belépőjegyre meg majd koplalunk.
ezúton is köszönetet rebegek a figyelemfelhívó(k)nak!

etika megint, a csudába

az, hogy és ahogy bezárt (pillanatnyilag) a szirkablog.
innen is. onnan is értem, de nem, nem értem.
az a sztori jutott eszembe, amit egy nagynéni mondott nekem telefonba nemrég (most múlt hetven), válaszként arra, hogy g integráló oviba volna jó, ha kerülne: kis gyanús csend után kérdezte, hogy "és nem lesz baja annak a kisgyereknek ott?"
ez nekem annyira egyértelműsíti, hogy mire kell egy szirka- és hasonlóblog, hogy nem bírom megmagyarázni sem.
én szeretnék egy olyan világban élni, ahol mindenki TUDJA, hogy a másság gazdagít(hat), hogy a "fogyatékosság" ajándékot ad(hat) (vagy hogy ez a kategória annyira nem így van), hogy együtt élünk, KÖZösségben, KÖZÖSségben... hogy a "gyengébbet hordozza az erősebb"... mikor éppen ki melyik.
és ha más nem, legalább a gyerekem értse meg ezt a nyitottságot, empátiát, egymás felé fordulást.

szerintem egy szirka- és hasonlóblog engedi ezt látni, megérteni. mért kellene -ha tehát amúgy is mások vagyunk- mindenben közös platformon lennünk ahhoz, hogy egymás gondolkodását formáljuk?

ja, igen, azért idevésem a kudarcom is, ahogyan egyik, hozzám közel álló rokonomat nem sikerült a nyitottság empátia, odafordulás intézményének szükségességéről meggyőznöm, de nem ám. és ez egy igen szomorú történet, nincs többet mit mondanom róla.

micsoda etika

micsoda etikai dilemma ez a stohl-ügy.
hogy van egy alkesz, aki gyenge annyira, hogy ugyan tudja a betegségét, mégis rendszeresen kocsiba ül, nem bírja megoldani akarni, hogy legalább ne vezessen alkalmanként, és aztán meg balesetet okoz, sérültekkel, minden.
és akkor (most az idióta fészbúkos utálóklubokon túl, persze) jönnek a munkahelyei, hogy akkor kéremszépen, csőváz.
szeretném kérni az illetékesektől akkor hát az összes képernyős alkoholista / drogos / játékszenvedéllyel élő / stb. azonnali hatállyal való eltüntetését. mindegyikből tudnék én, a nempletykás is sorolni vagy hármat.
mert nem kell ahhoz baleset, hogy valaki rossz példát mutasson.
és szerintem még az is a témához tartozik, hogy egy munkahely ne legyen már önjelölt bíróság. adjon fegyelmit, függesszen föl, de ki ne rúgja már a rabszolgáját, ugyanmár.
és persze legyen ott a rendőrség, nyomozza ki, amit még nem tud, majd szépen jöjjön a bíróság, és adjon példás nagy büntetést, és legyen szíves nem felnőttként kezelni azt, aki tudja azt magáról, hogy közveszélyes, ill. azt, hogy közveszélyesnek lenni (család, társadalom, ilyenek) rossz, de nem tesz mégsem arról, hogy ne legyen az.
legyen az akár börtön, akár pszichiátriai kezelés, akár közmunka mondjuk közlekedési baleset áldozataival / azok árváival.
uff, én beszéltem.
amúgy pedig, ha a tűzvonalban az érvelésem ellenére lecserélnék, akkor lesznek szívesek a rékasira.
ikszfaktorban meg a hajósra.
nahát.

london harmadik utolsó

a hírességek következnek, élükön a kedvencemmel, törődjek bele a vonalak széttartásába és az életlenségbe, elég a családba egy precíz fotóművelt. azért szia, bigben.

a parlamentet fotózni amúgy pedig megtaláltam a megfelelő hátoldalt.

szerda éjjel még beiktattuk a szentpált.

az oxford circust. meg persze a 100 éve kokakólareklámot.

a tower hamlets környékén volt dolgunk sok:

és nem hagytuk ki az alkonyati tower hidat sem.

hát azért.

london második állatok

a londonban amúgy az a jó, (ja és itt akkor most melyikről írjak inkább, hehe) szóval eléggé jó mondjuk a sok zöld. meg a sok bicajos. meg a vidéki magyar nagyvárosszintű laza átszaladok-az-úton-morál, mindenütt a tízmillió+ lakosú városországban. meg hogy mindenki jobbra áll a mozgólépcsőn. meg leül a buszon, hogy közlekedhess. meg az állatok.
fejeken:

fejeken, lábak alatt:
popó alatt:
vízben:
körben és a fejek mellett mindenütt (horror):

egyméterre:

félméterre:

mindenhol.

de például egészen kiváló volt, hogy a szállásunkon egy darab állattal (esélyes lehetett mondjuk a poloska erre) sem találkoztunk. és ez így jó.

london első

jahh, merthogy voltam ottan. szépen eltelt az idő (ott is és azóta is)
sütött végig a nap- egy csepp eső nem esett. ez pl a hotel russel előtt ilyen volt:

westminster abbey, telefon, kőkorlát, forgalom, a strand-ről nézve ilyen. az nem ilyen, hogy nincs egy szál ember sem, szóval unikum ez a kép is.

felső azért volt, meg itt már este is, így sikerült a trafalgar térről egy merőben galambtalan és tömegtelen és színtelen képet összehoznom.

jobbra lent, a földön. a kínai negyedben meg pont az újév után jártunk, lenyűgöző hegyekben állt ott a lampion az út szélén. szerintem ezeket szépen mind kidobálták utána.

ezt ugyanott állva fotóztam, csak balra fönt.

szépnek tartom a pubokat, és fura az ambivalencia, amivel rájuk gondolok, mert a kocsma intézményét meg eléggé utálom.

ez is a trafalgar tér, ez éppen az oroszlángyűjteményem része. ja, fotóügyileg pl oroszlánszobor-gyűjtő vagyok.

még lesz.

roppan

amúgy az anyukám a tegnapi gergelyezés közepette csak úgy rátapintott a lényegre.
az ilyen gerinci/háti dolgok szerinte olyankor állhatnak elő, amikor valam/ki előtt kényszeresen meg kell hajolni.
eléggé furcsa volt valami olyat hallani egy másik szájból, amit péntek este egy óriássétával meg maratoni villamosozással próbáltam elnyomva a megfogalmazást kiszellőztetni a lelkemből.
beszélnem kéne, sokat, de valahogy nem megy, kinekmikormit. hogyan. ugyan.

mivanmár

nahh.
a héten rettentő tempóban dolgoztam, ezzel együtt (kiestenek ama idilli másfél-kétórás délutáni alvóspihenős szabadidők, pótlásuk nem megoldott) nem lettem kész semmi munkával igazán, de ez egy ilyen műfaj, föladogatom sorban minden elképzelésem és tervem, ez most ilyen.
pénteken még volt egy előadás(om), arra a tervezettnél egy órával korábban kellett eliszkolnom, nagypapavédelmi okokból (átadandó, egy alvásból nem velem, azaz miattam ébredő/bőgő gyereket) ezzel tehát az úgy cirka háromésfél órányi éjjeli alvást megfejeltem egy végletekig hektikus nappal, este a megkönnyebbülés helyett (kész) (not), még egy kevés fontoskodó önjelöltfőnöki fontoskodással---
ja, és ne feledjem a délelőtti harcom az elemekkel. ahogyan a sarki oviba 10kor indulván, a születési anyakönyviért az ovi ajtajából visszafordulva a pitypangszedő gyerekkel kishaverral és nagybarátnővel való összefutást produkálva, majd pityapangszedve légytőlfélve teherautónézve újra oda, majd 10:38kor belépve, 8perces telefonálást (burkolt cigányozással vegyítve) végighallgatva, majd
lebaszarintatva, hogy mért pénteken 11kor (mondat időpontjában 10:46 volt) vagyok képes idejönni, (ajtón időpont 8-12ig), mért nem bölcsibe (!) viszem a nyáronháromévest beiratni, mért nem hoztam munkáltatóit, mért nem fogadom el, hogy hülye vagyok, mert a telefonba félreérthetetlenül elmondták, hogy nem kell azért külön bejönnöm/elintéznem, ja, háthogy dolgoztam, ja, háthogy dolgozom összel, ja, háthogy ittlakomasarkon, ja, háthogy elhozom azt a papírt hétfőreggel (péntek délután 3ra kész volt, pecsétaláírás, kezemben), ja, hogy azt mondták, nem számít az érkezési sorrend (de, de).
ezt a tenyerestalpas nőt azért ideírom, csak mint mementót. a szörnyeteg kifejezés kevés.

amúgy pedig a jegyzet margójára ideírom, hogy élhetetlen a rendszer. szülés előtt arról nem kaptam infót, melyik ORVOS hol mikor mennyiért (?!) rendel, kinek mennyit kell(ene/ettvolna) a zsebébe csúsztatni.
ovi előtt arról nem kaptam infót, hogy ide is protkó kell, dörzsöltség, vagy 60-80 ezer magyar forint havonta. ja, éshogy beiratkozásnak hívják a jelentkezést.
lelkem izmosítom az iskolára, el ne felejtsem.

ezt így együtt kumulálva tehát nem csodálni a beleroppant derekam, kettő napja lerokkantam. de legalább aludni tudok, és igenis, szabadságon vagyok, kettő hét, kell, kell. ma egyébként még az is eszembe jutott, hogy három. (hét)

hátralévő életed első napja

és akkor találtam még két videót ahhoz a filmhez.
ezt pl csak akkor érdemes megnézned, ha
1. láttad, és tetszett
2. ha biztosan soha nem fogod megnézni, csak mert ez a vége.

ez meg a tréler németül, csak merthogy én legalábbis jobban értem, mint a franciát.

a mai irka

a mai irkálások közepette azért fölmerült bennem, hogy hogy a jóégnek sikerült megtalálnom -nyugodtan mondhatom- a világ egyik legjobb, leghaladóbb és legagilisabb szakmai(bb) szervezetét a Nagy Londonországban?
csak írok és írok és írok, és még sehol sem tartok, és az egészből egy tízperces dolgot kellene elröfögnöm majd a beszámolón, de akkor meg mit hagyok majd mind ki.
kihagyni a legnehezebb.

akárhogy is

jellybeant majszolgatva ncis-t nézek, és teljes mértékben elutasítom az itthondolgozást.
ezzel tulajdonképpen bénázok is, a holnap ugyanis közeleg, munka, persze, de mondd, lehet úgy élni, hogy minden egyes szabad percemben (és nem túlzok) nem szabad percem van, hanem csak a kötelesség teljesítése?
hogy tennivaló és ha kész is volnék bármivel is valaha (not, never), a többi tizenkettő még ott figyelne...
leblokkolok az ilyentől, ezt már rég tudom, viszont most nyerek pár kellemes órát.
egen.

a legviccesebb megjegyzésen ("Just what we need, the insect kingdom going down on sugar-rich diabetis-inflicting colored water") amúgy nincs is mit röhögni, miután én is azt vártam, hogy a réti boglárkák attól szisszennek föl, hogy szétmarja őket a cucc.

így van hát

"– Ebben az agyonvizualizált világban, ahol a képzeletet egyre jobban tompítják a készen kapott képek és filmek, mi lehet a szerepe az illusztrációnak?

– Nagyon nagy szerepük van. Csak fontos, hogy a gyerekek kezébe igényes könyvek kerüljenek. Hogy egyáltalán könyvek kerüljenek a kezükbe. Nagy különbség van egy olyan gyermek között, aki pici korától a televízió hatása alatt nő föl és aközött, aki nagyon sokáig nem is tudja, hogy mire van az a nagy doboz valójában. Az, hogy milyen lesz az elkövetkező évek képi kultúrája, mennyire lesz igényes vagy sem, és milyen hatást tud majd gyakorolni a környezetünkre, az nagyban függ attól, hogy milyen minőségű könyvek kerülnek a gyermekeink kezébe."