„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2010. május 18., kedd
esik és fúj és potyog
csak semmiségek, amikről írtam volna. a szélnek üzenem, hogy OFF! a szükséges szkennelés közben potyog a könnyem és nagyon szomorú vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése