cukinap

reggel 9-kor a spanyolokkal :) lesz megbeszélés. az egyetlen, amiért ez elviselhető, az az álmos arcuk látványa lesz (mondjuk a kollégáimat is spanyolnak ismerem, szóval lesz nemulass)

a gyermek elhagyta az anyahajót, morcos volt tegnap egész délután (délelőtt névnap okán nem bírt morcogni, ezt délután, meg ma reggel behozta...)

nem szereti ezt a vigaszt, hogy majd ott lesznek a "többiek" (vagy talán ez az egyetlen titkos vigasza), sajnos tök reálisan látja, hogy mondjuk ha ezen a héten nem is, de 2-3 hétig utána simán lehet arra számítani, hogy a tanárok osztályoznak és osztályoznak és osztályoznak, vagyis dolgozat és "röpdolgozat" és témazáró... (mintha ennek az évnek ne lenne mindegy)

szóval cuki nap, sok tornyosuló teendővel. pedig ma felállok innen a székből, ígérem!

minden kis

minden kis porcikám berzenkedik a következő 5 hétnyi suliba küldéstől.

megnéztem tegnap: a tankönyvi anyagok felénél tartanak kábé, vélhetőleg nem is lesznek túl a következő hetekben ezen. azért érdekel ez, mert mintha minden úgy állna össze, hogy túl sok, a könyv rossz, az onlineban meg kicsi a hatásfok, de mintha ez nem lenne elég ok arra, hogy értelmes felnőtt emberek értelmesen lecsökkentsék a leadni tervezett anyagmennyiséget, szorítkozva a lényegesre, amire majd jövőre meg évek múlva épül valami. vagy csak simán mindegy? siránkozás megy, hogy nincsenek természettudomány tanárok/tudósok/kutatók, és erre a bioszon kívül egy tanár sem képes disztingválni, az látszik, pedig velem egykorúként 20 év gyakorlatuk van a tanításban.

és persze nem érzem azt a csít, hogy pl. be lennénk mindannyian oltva (egy elsőoltott, két kínais, egy pedig gyerek az ötből). valamint, hogy ne lenne itt a spájzban a negyedik hullám/újabb mutáció. a haverkodáson kívül nulla funkciója van a májustól egy hónapnak amúgy is, szóval menjenek inkább kirándulni meg piknikezni és legyen most már az online. hallottam olyan suliról, ahol az igazgató min. 2 hétre így döntött, szerintem oda kellene járnia.

 

az onlájn árnyai

azért az ömlengésem az online működésről árnyalnom kell, na persze.

lassan egy hete a munkagmailem azzal vicceskedik, hogy menet közben egyszer csak elveszti a fonalat. mondjuk, hogy egyik mappámról (ha nagyon vicces akar lenni, akkor mondjuk ez a bejövő vagy az elküldött levelek) kiírja, hogy az a mappa üres.

szálanként őszül a hajam, minthogy a béna munkáslevelezésem hagytam ott a gmail kedvéért, tavaly óta extra tárhelyet vettem, szóval erősen ajánlom ezt abbahagyni, van elég saját jól bejáratott stresszem.

és akkor még nem is került szóba az itthoni monitorom, mely randomizálva kezd villogni - eltűnni, amikor csak nem szégyelli, gyakran egy-egy időre menő feladat közepén.

ejnye. 

bájdövéj még mindig megszokhatatlan jóság, hogy szemben a nyitott ablakkal, megfelelő hőfok- és hanghatás mellett rozsdafarkút leshetek a monitorom mögött az onlájnnak hála.

hekkercsoportok támadása

minden. egyes. alkalommal,

amikor "új rendszert" vezetnek be, hogy intézd online, akkor gyorsan összeomlik az adott portál. most a Pfizer hírére az oltóportál, a minden tagozat digitális oktatásba vonul-ra a kréta, és a legszebb, hogy azok a szájtátik azt hablatyolták utána "mentegetőzésképpen", hogy "meghekkelték" a rendszert. 

igen, a hekkerállam polgárai, amikor végre használnának valamit.

mi, most úgy néz ki, egy oltást el tudunk intézni ma, de azért ez kevés, a családban még van kettő (+a gyerek), akik ugyanezt érdemelnék.

onlájn plusz

az onlájn egyébként nekem bizonyos értelemben bejön.

pl. ha suliról van szó - szülőként messze a legtöbb szükséges infó lejön az egyes tanárról, valamint annak működéséről, mint a jelenlétiben. ez önmagában rémesen uncsi lenne, de kiegészítve egy kamasz éles szemével voltaképpen szórakoztató, egyszersmind tanulságos. pl. mit gondoljon a gyerek arról a tanárról, aki egy nyelvet prímán megtanít, miközben úgy ripakodik rá a szolgálatkész kamasz osztálytársra, hogy "téged a kutya se kérdezett!" - erről prímán lehet tehát beszélgetni ad hoc, nem kell megvárnia a bántalmazó munkatárs/főnököt, hogy ezt is eltegye a kamrapolcra, ez meddig és miért és miképp viselhető (vagy nem).

meg azért ugyanennél a példánál maradva - sokkal hamarabb felmérhető, ha egy vagy egyes helyzet(ek) szorongatják - nekem ez fontos, mert ha valaki ilyenre hajlamos, akkor annak meg kell tanulnia azt kezelni, emlékezni korábbi sikeres megküzdésre, és ebben én pl. nagyon örültem volna, ha lett volna legalább egy szülőm, aki csak részben de rendelkezésemre bocsát ilyen témában figyelmet, gondot, rágódást...

és az online azért is jó, mert a hómofisz egy kicsit ránevelt arra, amit a rohanok-jövök-megyek + mindenre egyszerre gondolok (azaz semmire sem igazán) helyett belekényszerített a kb. elrendezett hetekbe. időnként megborulok, mert persze a szabadidőmet nem szervezem be, és akkor nincs is, meg mert túl sokat kell várni másokra, akik nem látnak naponta, tehát nem is vagyok szerintük, de alapvetően elég sok külső-belső szükségtelen stresszt leszed ez a munkamód. kíváncsi vagyok, tudok-e ebből normálisan visszatérni a szaladgálós énembe. szerintem nem. és nem is akarok. (azt mondjuk eddig kábé hetente magyaráztam bent is dolgozós kollégáimnak, hogy ha kellek, vagy valami funkció úgy jobb lenne, szóljanak, bent töltök napokat, de hát nem szólnak, és hát ez van...)

és szeretem azt is az onlájnban, hogy egyik nap kiderül, hogy nagyon kellene valami ("elavult" telefonra tok, melaszos barnacukor, egy kémia feladatgyűjtemény, vagy valami egyéb szösz), és akkor nem azt kell elkezdeni tervezgetni, hogy mikor veszek ki szabit és járom végig a boltokat/antikváriumokat, bioboltot, ami mindentől messze van, hanem felpattanok a netre a telefonon (!) és 4 perc múlva kosárba teszem, és jó esetben 48 órán belül a futárnak kifizetem, ami éppen kell. ezt egyben amúgy megszoknom is nehéz, én még ott élek, a Szíriusz kapitányban meg A kék szigetben, szóval csoda, és értékelem.

könyvtárköltöztető

ma bevetettem magam anyukám tárolóban tárolt könyvtárába, és szépen átrámoltam polcról nagyszatyrokba. 12 nagyszatyor és 4 kisdoboz lett, a kiskocsi hátulja totál leült tőlük. 

magamnak akartam kiválogatni belőle párat, először lett vagy két polcnyi, aztán érdeklődéssel konstatáltam az új tulajdonságomat, a szelekciós képességemet, mellyel 2,4 kisszatyornyira redukáltam a tömeget, és simán átsétáltam volna vele ide gyalogosan, ha a tesóm nem "dob" át a seggeleült kocsijával.

ez a szelekció, ez egy újkeletű és még teljesen kiforratlan tudományom. bár ha belegondolok, az utóbbi 3 évem másról sem szól, mint a válogatásról, priorizálásról - amit tulajdonképpen élvezek. viszont az elmúlt hetekben ennek köszönhetően turbóra váltottam. kis saroknyi / négydoboznyi / kétpolcnyi mennyiségeket rakok rendbe és tolok ki a lakásból, ha nem kell, és ez most olyan szép folyamat, hogy nem kívánom valami nagy lelkendezéssel megbolygatni. menjen csak így tovább.

pl. mennyire örültem, hogy van két alapítvány, ahol pont azt kérték, amire annyira vágytam, hogy jó helyre kerüljön, és évek óta dobozokba rakosgatom, melyeket oda-vissza sarkonként rakosgatok, és a fejemben is tologatok, és persze itthon viaskodom, hogy egyszer csak futár és huss és jó helyen van!

a könyvek az más tészta, itt vannak a sajátjaim (sokan vannak, válogathatatlanok, próbáltam, nem megy még a szabadulás), ezeknél mennyivel könnyebb volt anyukám évek óta nem érintett, árvácska könyveit átválogatni. kevés személyes kötődés, megszabadulós hangulat, túl rövid idő - ez volt a titka. azt is realizáltam, hogy ennek a több száznak, ami átment ma a kezemen, kb. a negyede olyan, amit a 30 év múlva is érdekes-e próbája érdekesnek mondatna velem. de persze tele vagyok szkepticizmussal, vajon van-e olyan, aki még antikváriumból megvenné valaha bármelyiket (egyet tudok, azt el is fogom adni). most ezeknek amúgy lesz átmeneti gazdájuk, aztán vélhetőleg mennek a szelektív papír-levesbe.

az viszont tuti jó volt, hogy volt egy kis kettesben-időnk a tesómmal. az sosem árt.

24 óra

 miután az osztályszülők nekiálltak hívogatni, aztán az ofő is (most idilli a kapcsolatunk, haha), aztán nekiálltam megint eszemkávezetőzni (visszacseng fülembe midőn bátorítottak egyetlen (nemerre)jelentkezőként, hogy "ez úgyis csak jelképes feladat") (na, ja!)

újabb kérdőív, tapogatózó telefonok, majd 24 óra munka (kis alvás abba még belefért azért), hogy a 24. órában ezek a honnanszalajtottak bejelentsék, hogy csak az ovik meg az alsó megy. (mitől különbözik a vírushordozó gyerek egymástól? igen, életkorában. hordoz 10 éves negyedikesként? igen. hordoz 10 éves ötödikesként? igen. logikus-értelmes-megmagyarázható? napersze.)

ennek a truvájnak az a hozadéka, amit anno intézményi gyakorlaton egy ott 20 éve dolgozó agilis humoros szuperjófej (talán kicsit kiégett) nő mondott a kérdésre, mit lehetne javítani a működésen, hát, mondta, kellene alá telepíteni nem kevés dinamitot, azt indítani, aztán a maradékot egyenletesen sóval behinteni. (esetleg máshol másképp újrakezdeni, tette hozzá elgondolkodva). emlékszem a csendre, a röhincsélésekre, meg a tekintetekben az ifjúkori álmok távolodására. (az intézmény azóta is ugyanott, némi ráncfelvarrással ugyanúgy működik, csak nemrég olvastam a cikket, amikor az onnan kiköltözni vágyók mégsem tudnak önálló életet élni ebben a társadalmi kontextusban...)

szóval ebben a 24órás agyamenésben a kérdőívezés - becserkészés - kitalálás volt a legkönnyebb, a kérelmet, melyet a suliigazgatónak kell írni, mégis 1 óra alatt bírtam megírni, mert egyszerűen a jogszabályok kizárják a józan, egyszerű, win-win megoldásokat, bürokrácia van, hatáskörök, 250 órák, osztályozó értekezletek, digitális oktatás és távolléti oktatás és igazolt hiányzás és hasonló politikai-oktatásüzemeltetési bikkfanyelv, és ha csak simán azt írod le, ami a valóság, hogy járvány van, brit mutáció, nem kapott az egész családból 1-több személy oltást, félted a gyereked, arra, ha egyénileg csinálod, esetleg hagyják otthon lenni, de attól még nem tanítják közvetlenül. 

az a pár f.szklp, aki hülyeségeket írkál össze oktatási rendszert szabályozandó, közelében sincsen annak, milyen terhet jelent ez MINDEN EGYES SZEREPLŐNEK a történetben. élén a gyerekkel, akit szorosan követ szülő, tanár, igazgató. szerencsére most már a tankerületek is a játszma alanyai lettek egyes esetekben, így a haragom mellé kárörömöm is vegyül feléjük - szolgáljátok csak ki / működtessétek ezt a dilettáns, pénzéhes, cinikus rendszert, imádjátok és szenvedjetek ti is.

ja, mert ha hiányzás, akkor még az órai haladás és házi feladat megszerzése (ennek generálása), valamint a gyerek tanulásának ütemezése, felügyelete is jómagamra hárul, és azért inkább küldök egy kérdőívet és 24 órán át kepesztek, hogy haladjon tovább ez a fis-fos digitális szarakodás.

ahogy atyuska jóindulatúan bejelentette, folytatjuk. (kb. addigra készültem el az irattal, és kis szünetet tartva hívtam volna fel majdnem a dirit, mégis jó-e, amit írok neki (is) - erre nézem, hír, bejelentette. nem ment volna ugyanez délelőtt, esetleg a jogszabályalkotás és -hirdetés időpontjában - ésszel? (tótavé cikkeit utálom, ez volt az első, melynek minden szavát aranyból faragtatnám ki a cinege utca és a parlament közötti útra dísznek)

fizikalecke? én?

iskolai keretes nap volt a mai, FIZIKALECKÉVEL kezdtük* (másfélórás szeánsz volt - egy feladat) - annyira kell röhögnöm magamon. akkor anno, amikor megvolt az utolsó pl. kémia, rituálisan (rituálikusan, ahogyan a mai fiatal nemzedék hajlandó mondani :) - szóval az egy -korábban ízekre szedett - kémiakönyv volt, amit el is akartam égetni. (végül asszem azzal az eggyel meg is tettem), a fizikát pedig csak a negyedikes kvantummechanika mentette meg, azt az egyet értettem és szerettem a 4 év alatt először, mert tökéletesen elméleti volt és kalandos és mese.

ja, a mai feladat megint felhozta a 33 éves dühömet, ahogy ülök egy képletes/számítási feladat felett, és hiába tudok ragyogóan számolni, matekaggyal, nem és nem megy, mert mindig eggyel több ismeretlen van benne, és nem és nem jövök rá, mi a hiba/megoldás, csak tehetetlenül nézem, ahogy az agarak szokták a versenyen a nyuszit, futok, megőrülök, írom a képletátírásokat, és még mindig semmi... (előkotortam a Mozaikos hetedikes könyvet és 10 p alatt legalább egy kis fényt találtam az alagút végén) (meg konzultáltam anyukámmal, aki egy csoda, mert 50 év után is tudja, mit hol keressen) (és végül a gyerek is megértette, ami őt tekintve nem, engem tekintve igazán viccesen nagy csoda)

a keretes napot pedig egy újabb körvonalazódó szmk-elnöki kérdőív-kérelem-tipródás képében jött el, hiszen jövő hétre pártunkéskormányunk értelmetlenjei iskolaoroszrulettbe kényszerítenének újra. csúnyaszó, csúnyaszó, pííípp, minden aspektus tekintetében.

*mondjuk volt ebben némi egymásraordibálás is pluszban, részemről jogosan, hogy a hosszúkás hétvége mi okból nem volt elég erre az egy darab feladatra, hogy ne a hétfőreggelt keserítsük a ledobott testek paramétereivel...

ú, ezt a mai napot

nem fogom bearanyrámáztatni

először hajnali 6.50kor fel kellett kelnem (ez minden más napon megy simán, de ma 2.45kor még ébren voltam) (sohatöbbé nem fogok dolgozni éjjel ide, ezt most megállapítottam, minthogy)

8.30tól 10.30ig én vittem el a világ összes bűnét, akkor is, úgy is, hogy én szóltam előre (kettő éve és 2 hónapja igzektli)

(most azért az a kérdés fölmerült bennem, hogy vajon minden munkahelyen az a sztenderd, hogy le vagy szarva, mindenkinek pedig megvan a visszakozásra való joga, amivel bármikor megterrorizálhat, ja, és dicsérni senkit és semmit nem kell?)

10.30tól 11.30ig volt a fénypont, remélhetőleg nem vesztem el ennek következtében a munkahelyem médiafiókja fölötti jogot (megoldótanácsadás)

11.30kor azt éreztem, hogy nah, ezt a napot akkor itt be is fejezhetnénk

nem

utána jött a tipikus jaj, csak ezt az izét csináldmeggyorsan munkatömeg, majd

a menjünk korábban vásárolni másfél-két óra (teszem hozzá, hogy ezt most tényleg élveztem, kábé olyan hévvel, mint amikor a kismamák kijutnak a gyerek mellől a valóságba, és felnőttek társaságában töltenek fél órát)

aztán hazaérve rá kellett jöjjek, hogy négy ebédnyi cuccot vásároltam össze a kettőnapi helyett, mindezt úgy, hogy az elmúlt 4 napban nem főztem ebédet (egyik nap a fagyasztóból jött elő a házipizzánk, másnap gyerekebéd lepasszolva, nekem pesztóssajtostészta, tegnapelőtt házihotdog (mit tegyünk, imádja, nekem meg 10 perc), ma meg eltettlecsóval nyuvasztottam magam, gyerek megint ebédre lepasszolva. a nyuvasztottam magam amúgy helytálló, mert bár nagyon szeretem, november óta nem eszem, mert magok vannak benne (pari, paprika - nem ehetem a magokat ELVILEG) (nem ehetném, de ma ettem, úgy döntöttem, ennek a napnak, ráadásul _nekem_ meg már úgyis mindegy)

este még folytattam a munkát, és akkor aztán nagyon meguntam. magam is, meg a világot is.

pedig amúgy most épp itt pont minden rendben. eddig mindhárom barátnőm túlélte a covidot.

megtöltöm

ez a blog tele van az egészségügyi nyünnyögésemmel, pedig tényleg, biztos van más is, ami történik velem.

mondjuk beleszorultam, mint féreg ebbe a négy falba, hát jogos, hogy ordítok :)

mondjuk arról, hogy tegnap a telken megcsócsáltam a levendulákat, és ahogy hajolgattam és tépkedtem, szerintem nem tudom, mi történt velem, hogy beleugrott valami (??) a szemembe, vagy megpattant egy ér a szememben (érzésre ugyanaz), de kiszedni nem tudtam, és azóta remeg a szemem mellett egy ér és kicsit be van vérezve (és ma a fejem is fájt, jééj). utána még elmentünk a partra meg vissza, azaz hegyet másztunk, az most nem biztos, hogy kellett volna.
szerintem menő vagyok mindezzel, mert lehetne sima pollenallergiám (az majd áprilisban) vagy valami megfázás vagy lehorzsolás, de nekem mindig valami ilyen idétlen, rekonstruálhatatlan jön össze. és persze covid közepén, hogy még véletlenül se menjek el másnap a szemészetre, vagy a háziorvosomhoz (akitől leléptem évekkel ezelőtt), hogy mégis mi ez.

g pöttyei megvannak, minden más okés, nem tudtam utolérni a gyerekorvost. holnaputántól tavaszi szünet meg hosszúhétvége (ezeket 14 éve utálom), szóval a csudába az egészet.

alakos-alaktalan

szorongásaim, melyek lehetnek alakos félelmek is, vagy rémületek, nevezzük bárhogy sajnos nagyrészt tényleg nem alaptalanok. ( a maradékról most próbálok nem tudomást venni)

tegnap kijött g igg (ellenanyag, vénás vérvizsgálati) eredménye, a szám az egekben: tényleg volt (vagy van) fertőzött. köszönöm kormány, köszönöm oktatási államtitkár, köszönöm cilitéesz, köszönöm iskolarendszer, és persze iskola a maszknélküliségben, hogy eljutottunk ide, és megkaphattuk. köszönjük orosz rulett, ami a mindennapi élet jelenleg.

miután kibosszankodtam és kirémültködtem magam (megengedem magamnak, mert én időben szóltam, valamint mert tavaly nem engedtem meg magamnak, és jól bele is betegedtem)

szóval miután, így megy tovább a gépezet, pcr, gyerekorvos újra, és reménykedés, hogy a sokszervi gy. tünetei ellenére talán nem lesz hosszútávú a baj. kórház van ígérve amúgy, kivizsgálásra, szóval agyő munkahegyek... és persze szevasztok, kérdések, hogy akkor most velünk mi van (jó, velem tudom mi, de a másik felemmel) nyehh.

friss hír péntek estére: 

ma megérkezett a lelet, hogy rendben vannak, nincs covidjuk. a gyerekorvos nem írt választ a tegnapi e-mailemre, szóval nem tudom a következő lépést. g jól van, de a visszamarad(hat)ó gyulladások nem hagynak nyugodni igazán, hétfőn újra hívni kell a dokinénit. az a béna, hogy már megint egy suliszünet közeleg. hómsuliból hómszünetbe váltani is van különbség, jól esne nem kórházba menni.

öregnéneinstája

megvan, mostanra azonban képet is kéne tudnom föltenni, de nem látom az opciót, csak ha összekötöm a fésszel és plusz rátelepítek úgy cirka 2-3 appot a tabletre. hinnye, tudom, eddig mért nem csináltam ezt.

tehetséges-e vagyok, valamint éljen a bizniszökáunt.

mondjuk tehetséges vagyok, múltkor mínusz 2 szintű induló tudással vettem domaint, és irányítottam át kb. 3 óra alatt a semmiből. és este úgy feküdtem le, hogy a reggelnél több lett a világ (helyesebben a fejben tárolt infóim tömege)

mindigvanmin

becsszó, tényleg elindultam volna instázni, csak aztán valahogy egymilliárd egyéb és érdekesebb dolog jött. vagy csak fáradt voltam, vagy csak háziasszony, mittudomén.

szombaton végre nem túl későn és együtt felkerekedtünk, s meglátogattuk a közeli erdő lakatlanabb végét. jó is volt, és akikkel összefutottunk, ismeretlenek, még tartják a régi szabályt, hogy szépen köszönnek egymásnak a kirándulók, és csak egy futónégyes lökött le az erdei sétaútról összesen. csupán az volt a nehéz, hogy g elfáradt, és szerintem ez sehogy sincs jól így. mert ugye vagy nincs állóképesség vagy ez betegség.

a testmozgással totál elmaradtunk, ő is, én is, de nála ez minden szempontból gázabb, mert hihetetlen mértékben kellene neki a rendes és a gyógyúszás edzés, heti 3-4, meg a karate, meg gyógytorna, és amikor ebbe belegondolok, a szorongás leszedál teljesen. tegnap este erre még ráhúztam nem is kevéssel a sokszervi gyulladást, mint lehetséges gondot, és most egy kicsit nagyon para vagyok. kórházra gondolva nem tudtam aludni sem (pedig az lenne a megoldás, egy rendes összorvosi általános átvizsgálás). a francba ezt a rohadtkovidot.

isolde írta, hogy "ha majd lemegy a szám" - de ez a szám olyan, mint a loopolt kazetta, a rosszabbik fajta, amikor a nyolcadszori újrakezdésnél már azt is unod, hogy hallasz, és soha többé nem hallgatod, csak majd húsz év múlva nosztalgiából - esetleg.

most akkor

most akkor megyek, és megtanulok instázni.*

*not at all.**

**eddig minden alkalommal túl öregnek és túl entellektüelnek tartottam magam hozzá.***

***igazából most is, csak muszáj.****

frissítés:

****és tényleg túl öreg vagyok hozzá: midőn koromra utaltam, s visszakérdezett a segítő leányka, hát bevallottam, s akkor áhítatos csönd volt, pont 1 másodperccel hosszabb ideig, mint az még a feldolgozáshoz tartozott volna.

sebaj, megyek Supernanny-t nézni. az mindig megnyugtat :)

belefér

egy reggelbe bele bír férni 

• egy mosás
• egy főzés
• egy reggelizés
• egy hajmosás
• egy blogolvasás/-írás (még ha ilyen csenevész is)
  
• egy weboldalra pályázat kirittyentés (bár ez még nincs kész teljesen)
  

és már kezdődik is a zoom workshop - jahhaj

pedig egy kis alvás is bele kellett volna férjen

frissítés: 

estig még belefért 12 p alvás :), +2 mosás-teregetés, 3 óra munka, 2 nagybevásárlás, 2 lecketámogatás, 25.002 nyaggatás

ma (másnap) csak egy nyugis munkanapot akarok.

szorong

most megint nagyon szorongok, ezt azért levésem ide.

megpróbálom ezt hajtóerőnek használni az okok leküzdése céljából.

lehetne esetleg az, hogy mostantól csak simán jó történjen?

holazinfulenzia

valaki (szemi)oltásellenes megkérdezte nemrég (provokatíve) tőlem, hogy "deháthova tűnt idén az influenza? nem hallottam róla semmit!"

ez annyira vicces, hogy ki mit lát az elefántból, de mondjuk ez mind igaz, hogy

1. volt, november-decemberben (infó az influenzainfóról)

2. nálunk pl. kőbe volt vésve, ha valaki köhint is egyet, ne vigye a gyereket a suliba, inkább pár napig senyvedjen otthon - ez abban a tekintetben óriási különbség, hogy minden évben ezen pöröltem (magamban magamnak), miért nem lehet pár hétre szünet, és hipp-hopp, volt-nincs...

3. minden hír a covidról szól, egyszerűen nem hír az influenza

4. mindenki (az értelmesebbje) maszkot hord, meg kezet mos - ennek azért csak van némi hatása?

5. online-ban vannak szegény középiskolások, egyetemisták kb. egy éve - azért ez is egy eléggé fogékony kohorsz...

113

egyszáztizenhárom százalékos témazárót írni - az milyen?

(leszállított ponthatárok után)

még most is bármikor nagyon kell röhögnöm, azon, ahogy hozzátette, az övé nem is a legjobb volt, lett ugyanis 130%-os is...

ez kb. olyan mértékben értelmezhető, mint az én legendás négyötödaláalám, vagy az újabbkori háromnegyedaláaláalá (mely a most milyen jegyet kaptál / melyiket írjam be kérdéssel együtt vonul be a tanári vicces hülyeségek panoptikumába)

továbbra

szóval nincs karantén, de online van, vagyis most éppen ott tartunk, ahol egy éve, csak kicsit hamarabb virágzott el a hóvirág.

ez a harmadik hét lesz most egyhuzamban, eddig 2-2-2-2-volt a variálás rendje, szóval tényleg itt a harmadikhullám. az első hét a betegszabi volt a g-nek (utólag nagyon helyesnek vélem, csak kicsit lemaradt a tanulással), a múlt hétfő után keddtől (önkéntes!) karantén (ami annyiban különbözik a valódi karanténtól, hogy ez az előtagja, és nincs piroscetli), de ugyanúgy nem rendelheti el az igazgató, sem a tankerület, de aztán mégis mindenki megoldja.

és akkor szombat-vasárnap szépen megoldottuk (helyi megoldás) (lúzereszemkáanyuka fél hétvégéje ment rá) (énvolnék), hogy hétfőtől újra "önkéntesen" itthon tartjuk a gyerekeket (nézd, most meg már én vagyok a felelős, nem a diri, nem a suli, nem a klik, nem a doki, nem a jóságosatyaúristenhivatal) ún. otthon tartom, és digitálisan oktatják. minderre igazából az az 5-6 covidos család ad okot, aki az osztály része/kontaktja... nem tudom pontosan megfogalmazni, de talán a packázás dühít föl a dologban mindennél jobban, az osztályvezető felvetette, zárhatnánk az iskolákat, de cilike megrázta bundáját, és lepergett róla, mint a sár, és hogy még az is színjátéknak tűnik, amikor az osztvez. ún. "felveti".

nem hiszem, hogy jó a sulizárás. utálom, hogy nem minden nap kiszámíthatóan fél 8-tól suli, mindenki a dolgára. hogy nem tud ott lógni, amikor ez az online van. neki már kell az ottlógás. ha kicsit öregebb lenne, kifejezetten egyfolytában paráznék emiatt. viszont ezt a fos betegséget egy pillanatig sem gondolom, hogy bárkinek el kellene kapnia, és majd túlesik rajta, inkább marad ez az önmegtartóztatás, felelősségtudat (szegénykém, zsigerből megkapta, így sokkal nehezebb), állandóvigyázállás (mondtam már, hogy egy éve?) - tudományosan is felteszem a kérdést, vajon hogy marad meg ez ennek a nemzedéknek?

hangulat- és helyzetösszeg

újabb kéthetes online tanulás - múlt héten g betegszerűsége okán (fejfájás - takony, melléküreg-gyanú, de talán nem) a szokásos nemkért-nemküldött leckékkel meg miértnemcsinálodmár -ordibálásokkal

aztán ma bement, és akkor úgy 10 körül jött a diri levele, hogy a változatosság kedvéért holnaptól 4 nap (!)  online suli, aztán meglátjuk. (párhuzamos osztály piroscetli, és nekik, bár van fertőzött gyerek, akivel múlt héten együtt voltak, nekik nincs...) így az egész suli 5-12 osztályig online most

úgyhogy hazahozta a 12 kg könyvet, és most estig leckét írt(unk), estig, minthogy délután lecsapott rám megint az oltásutóhatás (amióta megkaptam az elsőt, megint mindenem kezdett begyulladni, a második óta időnként rámtör a világkizárós-alvós-fejfájós izé...) és -tunk, mert a németben a gyenge melléknévragozást ugyan nem tanulta, de most gyakorolja...

rámtör időnként megint a szorongás, annyi fronton kellene összeszedettebben és erőszakosabban működnöm, hogy végül minden jó legyen, ilyen a munkám is, meg az is, ahogy se g se én nem sportolunk

mondjuk sajnos nem sikerült senkinek belémtelepítenie a könyvfalás mellé a mozgásszeretetesporttal programot - tavaly már tényleg zsigerileg tudtam, hogy úsznom kell, meg gyalogolnom, erre lett belőle ez... g gyógytesijéről (nincs opció jelenleg ebben neki), gyógytornájáról (17. kerület?), karatéjáról (japp, nincs edzés ősz óta) vagy bármi másról nem is beszélve

mondjuk karácsony óta először sikerült elérnem, hogy tegnap végre tudomást vettek ezek itthon a domestikán ajándékba előfizetett rajztanfolyamok egyikéről, megnéztek egy egész leckét angolul belőle - hú de szuper (élő rajzfilm)figura tartja, te jó ég

és tervben van az angol is g-nek, valamiért most pont megérett rá a helyzet, hátha összejön

engem meg megkerestek egy mesterképzéssel Bécsből, tyű, még egy kicsit tipródom, de menni/csinálni kéne

meg még a kreatív gondolataimnak kellene adnom egy csatornát, meg a megvalósító drájvot előkaparni valahonnan, hogy flow is legyen az élet, ne csak a kapirgálás