iskolai keretes nap volt a mai, FIZIKALECKÉVEL kezdtük* (másfélórás szeánsz volt - egy feladat) - annyira kell röhögnöm magamon. akkor anno, amikor megvolt az utolsó pl. kémia, rituálisan (rituálikusan, ahogyan a mai fiatal nemzedék hajlandó mondani :) - szóval az egy -korábban ízekre szedett - kémiakönyv volt, amit el is akartam égetni. (végül asszem azzal az eggyel meg is tettem), a fizikát pedig csak a negyedikes kvantummechanika mentette meg, azt az egyet értettem és szerettem a 4 év alatt először, mert tökéletesen elméleti volt és kalandos és mese.
ja, a mai feladat megint felhozta a 33 éves dühömet, ahogy ülök egy képletes/számítási feladat felett, és hiába tudok ragyogóan számolni, matekaggyal, nem és nem megy, mert mindig eggyel több ismeretlen van benne, és nem és nem jövök rá, mi a hiba/megoldás, csak tehetetlenül nézem, ahogy az agarak szokták a versenyen a nyuszit, futok, megőrülök, írom a képletátírásokat, és még mindig semmi... (előkotortam a Mozaikos hetedikes könyvet és 10 p alatt legalább egy kis fényt találtam az alagút végén) (meg konzultáltam anyukámmal, aki egy csoda, mert 50 év után is tudja, mit hol keressen) (és végül a gyerek is megértette, ami őt tekintve nem, engem tekintve igazán viccesen nagy csoda)
a keretes napot pedig egy újabb körvonalazódó szmk-elnöki kérdőív-kérelem-tipródás képében jött el, hiszen jövő hétre pártunkéskormányunk értelmetlenjei iskolaoroszrulettbe kényszerítenének újra. csúnyaszó, csúnyaszó, pííípp, minden aspektus tekintetében.
*mondjuk volt ebben némi egymásraordibálás is pluszban, részemről jogosan, hogy a hosszúkás hétvége mi okból nem volt elég erre az egy darab feladatra, hogy ne a hétfőreggelt keserítsük a ledobott testek paramétereivel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése