nem fogom bearanyrámáztatni
először hajnali 6.50kor fel kellett kelnem (ez minden más napon megy simán, de ma 2.45kor még ébren voltam) (sohatöbbé nem fogok dolgozni éjjel ide, ezt most megállapítottam, minthogy)
8.30tól 10.30ig én vittem el a világ összes bűnét, akkor is, úgy is, hogy én szóltam előre (kettő éve és 2 hónapja igzektli)
(most azért az a kérdés fölmerült bennem, hogy vajon minden munkahelyen az a sztenderd, hogy le vagy szarva, mindenkinek pedig megvan a visszakozásra való joga, amivel bármikor megterrorizálhat, ja, és dicsérni senkit és semmit nem kell?)
10.30tól 11.30ig volt a fénypont, remélhetőleg nem vesztem el ennek következtében a munkahelyem médiafiókja fölötti jogot (megoldótanácsadás)
11.30kor azt éreztem, hogy nah, ezt a napot akkor itt be is fejezhetnénk
nem
utána jött a tipikus jaj, csak ezt az izét csináldmeggyorsan munkatömeg, majd
a menjünk korábban vásárolni másfél-két óra (teszem hozzá, hogy ezt most tényleg élveztem, kábé olyan hévvel, mint amikor a kismamák kijutnak a gyerek mellől a valóságba, és felnőttek társaságában töltenek fél órát)
aztán hazaérve rá kellett jöjjek, hogy négy ebédnyi cuccot vásároltam össze a kettőnapi helyett, mindezt úgy, hogy az elmúlt 4 napban nem főztem ebédet (egyik nap a fagyasztóból jött elő a házipizzánk, másnap gyerekebéd lepasszolva, nekem pesztóssajtostészta, tegnapelőtt házihotdog (mit tegyünk, imádja, nekem meg 10 perc), ma meg eltettlecsóval nyuvasztottam magam, gyerek megint ebédre lepasszolva. a nyuvasztottam magam amúgy helytálló, mert bár nagyon szeretem, november óta nem eszem, mert magok vannak benne (pari, paprika - nem ehetem a magokat ELVILEG) (nem ehetném, de ma ettem, úgy döntöttem, ennek a napnak, ráadásul _nekem_ meg már úgyis mindegy)
este még folytattam a munkát, és akkor aztán nagyon meguntam. magam is, meg a világot is.
pedig amúgy most épp itt pont minden rendben. eddig mindhárom barátnőm túlélte a covidot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése