anyatemér

anya, te mért szeretsz ott dolgozni?
ezt korábban még soha senki nem kérdezte meg így.
már megérte ez a gyerek-dolog, asszem.

bankok és bankók

annyira csúnya ez az emelintés a banki ügyletekben, hogy szépen ki is billentett a státuszkóból az ügy. 

így hát három napja apróbetűket silabizálok, banki bikfanyelven lapítom az agyam, excelmátrixot gyártok képletekkel, újabb és újabb sorokkal, és azon morfondírozom, mi a jóeget jelent az, hogy "díjmentes".

ami ugyanis "díjmentes", az akció visszavonásáig (értsd holnapig) az, addig pedig van rajta 6 ezrelék fizetnivalóm, és ha mégis díjmentes volna, akkor október egytől két ezrelék "könyvelési díjat" kaphatunk rá.

nem is beszélve a végtelen jutányos 6830 ft éves bankkártyadíjú rettentőkedvezményes szuperszámlacsomagról.

a bankszámlaválasztókról meg csak jót vagy semmit. kezdve ott, hogy kihagyták a legígéretesebbnek tűnő bankot pl-

summa summárum: 

rablás rablás rablás és kevésbérablás között kell megtalálni az optimálisat, és igen, ha kész a mátrix, megírom ide is, ki lett a hm.... nyerő...

ja,

a nap poénja, hogy agylappasztást ellensúlyozandó egyik bankot fölhívva tájékoztattaM az ügyintéző hölgyet az egyik számlacsomagjuk megszűntéről, és a kapcsolódó kondíciókról.

hihi.

2000

azért az jó ómen, ahogy a szabómagdás bejegyzésem volt a kétezredik itt.

mégiscsak van bennem / életemben / a világban kongruencia.

két napja

két napja a gyárban, ez mindig érdekes élmény. noha a hosszúhétvégék kihúzták még anno nálam a gyufát, vagyok oly ambivalens, hogy a rövidheteket meg nagyon bírom.

jövő héten ovi, nem lesz új, ahogyan az ovi keltette őrületre kell berendezkednünk, a szónak abban az értelmében, hogy gyermekünk mint szivacs él és működik, estéinket a naponta magába szívottak kiengedtetésével töltendjük (mint mindenki, nyilván), úgyhogy kézre kötést föl, suhh suhh suhh, edzem a lelkem.

tervbe vettem a hatéves oltást, meg keresgélni kelletik valami jó sportot is. meg jó lenne valami heti egy alkotás is - nagyon sokat jelentett tavaly is a pszichomókus néni művészetterápiája, idén ezt a részét szívesen venném.

pénteken állatkertben voltunk (még működik a diákigazolványom, így ezerrel használom is mindenhová) kettesben - végigcsicsergtük a napot. tiszta szerencse, hogy innen, ahol lakunk a park olyan állati messze van, plusz hogy minden jármű terelve és pótolva járt: így trolin kívül tényleg mindenfélén utazhattunk, és legalább egy van közülünk, aki ezt csúcsra élvezi.

ez amúgy cuki.

azt pedig még jobban élvezte, hogy neki napijegyet vettünk a békávéra, nála jobban csak a kallerek és ellenőrök voltak elolvadva, hogy NEKI VAN JEGYE. (én kevésbé, de ez ugye attól van, hogy aránytalanul drága a lelkiismeretes élet.)

mit tesz a

zember, amikor írhatna szakdolgozatot is?

- radiátort javít és fest

- fürdőszoba-ablakot javít

- leengedi a mélyhűtőt

- leengedi a hűtőt

- kifesti / átrámolja a kamrát

- befőz és befőz

- növényt ültet és gondoz

- átrendezi az ágyakat

- átrámolja a fiókjait

- beírja az elmúlt 4 hónapot a háztartási füzetbe

- átrendezi a fiókosszekrényt (különös gondot fordítva a 10 éve dohos szagú részekre)

ilyen ez.

szabó m

tegnap este volt egy jó kis riport Szabó Magdával.

valahogy most nem kerülte el a figyelmem, pedig az új rendszer a tévézésben még több tévétlenítést hozott, szóval muszáj volt megnéznem.

nem, nem mondott újat, minden mondatát a riportnak olvastam már. 

attól még lehet végigbőgni egy ilyet, vicces, mondhatnánk, mondta a férjemgyöngye, hogy na, jót szórakoztál. 

de tényleg, amikor visszahallom a blogom mottóját, mert tényleg ez a fontos?

alakul

az egy érdekes, ahogyan alakulnak bennem a hullámok, ahogyan egyik nap még teli vagyok ötletekkel, lendülettel, majd a másik nap ráérzek valamire (nevezzük valakinek), és úgy pont az előző ellentéte érkezik, ahogyan abba is hagynám végleg, csináljátok nélkülem, ésatöbbi

csak annak a margójára, ahogyan megint áskálódik egy újabb illető a gyárban. nem ellenem, de a tevékenység sajnos ezt is rejti mégis.

a legeslegeslegirritálóbb egyébiránt ez. én annyira szeretek dolgozni, és a munka annyira meg tud maradni játéknak, de nem lehet, nem megy. mert valahogy így maradt a világ, ilyen versenyzősnek, ilyen lenyomósnak, ilyen idiótán kivagyinak. vááhh.

6

hat lett.

nagy, nagy fiú. 

tele lettünk hirtelen űrhajókkal, lúkszkájvókerekkel, legókkal, kutyákkal, medvékkel.

ezerrel játszik, dartvéder harcol anakinnal, lézerkardozás közben rendre fölcsendül a tam-táám-tádádá-dááádáám-dallam.

megint úgy ünnepeltünk, hogy órákig ajándékoztunk, mindet külön csomagoltatta (ahogyan az karácsonykor is bejött), mindet meg kellett keresni, minden kereséshez kellett egy külön térkép, minden térképet csak egy-egy feladat teljesítése ellenében lehetett megkapni. 

ugyan csupán három órám volt aludni éjjel, viszont eléggé megérte nappal, ez mindig nagyon megéri.

volt családibuli is, kicsi, negyvenfokos, de látszólag jóllakott mindenki, minden ajándéknak örültek is, így hát rendben vagyunk.

hat éve lassan meg is született már, utolsó negyed óra volt ez.

jó, jó dolgok ezek.

új

új. mostanában az a tendencia, hogy költünk. 

volt ugye, hogy végül vettünk egy mosógépet. aztán kellett egy új habverő. most a kocsit kell majd megjavítgattatni. meg nyaraltunk. meg csapokat kellett, vegyünk. meg ajándékokat.
(utólag eszembe jutott még a számítógép, amit be kellett szerezzünk...)(aztán ott vana speciális szakdolgozati költésem) jahhaj.

le

ga

tyá

so

dunk. ejnye-

bár a habozó egy csuda, tegnap a tiramisu, meg ma is kevertem vele - fú, de jó lett.

lost

nem, nem elveszve, csak mindig zajlás.

lecseréltük a csapokat mindenütt. elkezdtem dolgozni, de még hátrálok kifelé, a szakdolgozatom felé.

kicserélődött a hatból két gépünk, most úgy hasítok itthon, hogy a lábam nem éri a földet. 8 perc alatt feldolgoztam a 12 képet. huhú!

ovitábor megint. g haragszik, igazából itthon papázna (fog még, így lepereg a morc rólam). tegnap megkopasztottam megint, annyira szép gyerek, hogy még ettől is csak szebb lett, hihi, anyák.

tyúklépésben haladok a lakásújítással, a negyven fok csak kicsit segít ebben, de nem akarom elengedni ezt a lendületet: vigyél, vigyél.

ma kiderült, hogy 

1. az egyik legóbolt SOKKAL olcsóbb, mint a másik
2. minden legóboltban iszonyúan normálisak, akárkivel beszélek - ez hogy van? (summa: legóboltban akarok dolgozni)

jó, jó, jó dolog a szabadság, még most is érzem.

nyár nyár nyár

azt a júniusvégi késődélelőttöt, amikor a tohonya, tücsökciripelős melegben trappoltam a busz felé, és éreztem azt a csicsóka és a moszkítók-os süppedt csendes meleget, és egy hosszú percre az idő is megállt, hogy élvezhessem, mint gyerekkorom nyarait - azt a percet most jó forgatni a kezemben, olyan mint egy fordított hógömb. 

fogom, fogom!

zanza

ennél jobb innovatív ötleteket magamnak, minthogy pl.

- átirányítottam év elején minden levelezésem kül. gmailfiókokba: szenzációs!

- ma lerámoltam az ÖSSZES üres üvegem a spájzból, hihetetlen érzés! olyan mindenre képes vagyok-féle. és bár beterítettem vele a behemót ebédlőasztalunkat velük, innen egy nagy kupac fog távozni a napokban!

- 18 kg sárgabarack alakult át "isteni finom" (idézet) lekvárrá kezem alatt tegnapma - ez nagyon ígéretes (33 üveg már pipa)

- megszerveztem egy főzést a hétvégére - ott találkozhatsz velem a belvárosban, szólj, ha érdekel

- kilobbiztam magamnak egy szép új használt gépre pénzt a gyárban, mellyel párhuzamosan itthon is újulunk.

már csak a szakdolgozatom írnám meg valaha...

23 kiló meggy

na, hát annyira jó leírni, meg még mindig tart az öröm (meg a fáradtság emléke), ahogyan szerda-csütörtökön két éjjel alatt mindet átdolgoztam eltehetővé: lett befőtt, nyersmeggy, fagyasztottmeggy, meg LEKVÁR (akárhogy is, ez lett a legnyálcsorgósanfinomabb, kicsit, de nem nagyon tragikus, hogy innen csak én eszem, mint kiderült. 

vizualizálom (ezt követően pedig éhen halok), ahogyan kenyeret pirítok, éppen pont roppanósra, még egy kicsit meleg, vajazom, és rá a _pontosan_ olyan sűrű és savanyúédes meggylekvár-nektár.

bocs, de ezt nem bírtam kihagyni.

jó, na.

allergián agyalok

az megvan, hogy meglett a vérteszt eredménye, most ezzel akkor elbattyogunk újra a flegmanőhöz.

ebben csak az a szép, hogy kizárólag a nutritív egy részét voltak aranyosak megmérni, és a teszkóban szembejövő dokinénink is megerősítette, hogy igen, ez így megy, újabb beutalóval lehet csak a fűben-fában-fémben dolgokat méretni.

ez újabb 5 rugó amúgy, amit felszámítanak majd ugyanazért a semmiért a rendelőben a tb-től. annyira tetszett az a rendszer, amikor kötelezően számlát kellett kiállítaniuk ezeknek a kényszerkorrupt egyedeknek, mert ott legalább nyíltan előttük pofát vághattam a leírt ellátások olvastán, még előttük, ha úgy hozta úri kedvem. mert ugyan milyen életvezetési tanácsadást kaptunk a nénikétől? a vállvonogatást?

balaton első forduló

ez is megvolt, negyven fokban a balcsi _mellett_ voltunk, anyukáméknál vendégségben.

tök vicces.

ilyenkor mindig kiderül, hogy 

1. van valami olasz a felmenők között - azt a hangerőt és intenzitást, amit a családommal bírunk velük tartva művelni, szerintem kívülről nehezen lehet tolerálni, vagy csak simán nem mernek a szomszédok szólni. az amplitúdó pedig olyan mint a hullámvasút. egy szó mint száz - nyugi sosincs

2. valóban segít nekem a pihenés és a nemgondolkodás, de erre alkalmas környezet nagyjából kizárólag ez, az anyukám közele. meg a húgomé. meg az öcsémé. hihi.

3. természetesen minden strandidőt elhorzsol g pár nappal a Víz Mellé Indulás előtt, így volt ez most is, tehát a szerető anyukának marad a szolidáris kívülről nézem én is veled a vizet. tavaly, idén megvolt.

jövőre, persze, elmagyaráztam neki, hogy miért lesz a nyaralás előtti héten hosszúgatyában és térdvédőben mindenhol.

(amúgy cukikám kizárólag ilyenkor bír olyan mély horzsolást produkálni, hogy az ne gyógyuljon rendesen, azaz sebészetre kell vonuljunk a dologgal...)

szakd

oldozatot írni vicces.

itt van a fejemben a téma, tudom is, mit hogyan írjak le. ez eddig oké. 

de hogy a tíz kiló szakirodalomtól (és még pár tonna egyébtől) roskadozik az asztalom, és mégsem jutottam túl a melyik könyvben mit találok-fülecskéknél tovább... és ez csak a fele a szükséges jelöléseknek, és nem maga az olvasás, melyet -természetemnek megfelelően- három nyelven kívánok majdan elvégezni, szóval nem látszik, ezzel valaha kész leszek-e, minthogy nem nyomaszt egy határidő sem, hiszen lemaradtam az áprilisiról...

mert ugye most döbbentem rá, hogy nem vagyok szakfordító, azaz csupán attól jól megfeszülhetek majd, hogy az idézeteket korrektül idézzem magyarra. vagy éppen azért, mert ilyet és így még senki nem csinált, és mi van, ha a kutatás (megfigyelés, érted!) befuccsol, mert egy megfigyelt sem lesz hajlandó értékelhetőt reagálni, minthogy időzíteni is tudnom kellene, de engem szorít a mégis létező következő határidő, a november. és szerintem, ha van eszük a megfigyelteknek, késő ősszel fognak csak reagálni, azt meg már ugye nem fér bele.

na, ezeken túllendülve egy alvást eszközölök, attól minden újra szép, sima, és csillogó lesz megint :)

allergiadrámaqueen

attól az allergiateszttől egyébként egész viccesen vagyok kiakadva: kérdéstolulásom lett.

mert ugye okosan utánaolvasnék, elmélyülnék a témában, de hát nincs leírva.

vagyis le van írva, de nem magyarul. az például az mit jelent, hogy ha nem reagál semmire sem hevesen a valóságban, mégis a tűszúrások után másfélcentis göbökkel reagált három is (gabonakeverék, fűkeverék, feketeüröm), meg a többi is 3-6 miliméterekkel? mit jelent, hogy a gabonafélékre reagál? csak a pollenre? mikor száll a pollen? csak tünetet bírhat az ember kezelni? a kétésfélévnyi szoptatás ennyire nem ért semmit? vagy ennyire ért? mik ezek az idegen szavak? hogyan kerüljük el ezeket az allergéneket (nem teoretikusan, hanem gyakorlatilag? és azt már megint nekem kell egyedül kitalálnom?) és az nem, és miért nem számít, hogy ugyanazzal a tűvel szurkálta végig az összes allergén csöppet?

na jó, mondhatnád, mért nem kérdeztem meg az orvost. hát őőőő megkérdeztem, csak minthogy flegmatikus embereket nem bírok megmozgatni, hát mit válaszol egy olyan illető vajon, akinek az az alapmondat hangzott el a szájából, hogy hát "ezen nem lehet segíteni"... és ha így van, akkor tényleg, miért szívóskodjak azon, hogy (tőle) megtudjak ezekről bármit. dráma dráma dráma

cukorka

egyébként g szuper volt a hétvégén.

valahogy egy elég szuper gyerek, szóval ez nem meglepetés, de visszagondolva mégiscsak muszáj volt megdicsérnem ma este a jóéjtpuszinál.

merthogy elég jól tudja általában, hogy mit akar. nagyjából nonstop játszani, természetesen. még mindig sztárvórszőrület van, meg legózás, folytonszétszed, folytonösszerak, de

de olyan cukin kibírta, ahogyan a síkideg anyukája őrülten kapkod tegnap ide-oda, égeti szét az ebédet, kezét, apukája vacog, estébé, és ő meg közben annyira tutin elfoglalja magát, ha kell, egyedül...

ma próbáltam pótolni, de azért ezt jó volt látni, hogy így is, meg úgy is feltalálja magát.

az ún. "hétvégék"

már csak azért is amellett írok petíciót, hogy legyen csak szépen 4-5 napos a hétvége (at least: nálunk), mert velünk mindig annyi minden történik, hogy a két napba a hétvége (lásd: kikapcsolódás, normális láblógatva semmittevés, bambulok ki a fejemből jóllakottan estébé) legkisebb jóindulattal sem fér bele. 

mert ugye a tegnapi betegség-stressz. hajnal négykor kerültem ágyba, annyira rosszul vettem ezt a hirtelen jött nemtudommit. (ez volt leginkább a stressz tárgya, a nemtudom, hogy mi). reggelre már csak hőemelkedés, ma pedig már a fejfájás is elillant. holnap azért még orvos, kieszközölünk egy labort is. nem volt jó, nem, de most jó (a jobb értelemben)

a többi ehhez képest szóra sem érdemes, de az, hogy most sikerült magamhoz leülnöm ma, az egyértelműsíti, most akkor hol is van/volt ez a hétvége. és hol van az a nyavajás szakdolgozat, mondjuk el kellett volna már kezdenem legalább.

ideg

valószínűleg minden agyra én megyek, föltéve, ha erre jár bárkié: megint síkideg vagyok.

ez most olyan, mint g-vel volt a fejfájás, a tehetetlenség, az ismeretlen, a lelkierő próbája. 

(jelzem, erős vagyok, tehát ugorjunk) (fekete humor, nem tudom, átmegy-e írásban)

délben hazaérve azt mondja az ember, szerinte láza van. nézem, semmi. másfél óra múlva 38,5-re kúszott a láza. karikás szem, sápadt arc, jéghideg végtagok, hidegrázás. ügyeletet hívva nem jönnek, mert túl korai bármihez. ("el tudunk-e menni") algopyrin lázat délutánra levitte. este fejfájás, láz megint elindult föl. most alszik.

én pedig egy szimpla bármivírusban reménykedem, annyira annyira

ezt az érzést nem lehet leírni, de ebből tudom, hogy ezért nem extrémsportolok.
és:
nem bírok aludni menni, ilyenkor ezzel tüntetek, és nincs mit tenni ellenem.