2010. június 23., szerda
2010. június 22., kedd
lélek
hja, hhhahhhahahhhaha, most jutott eszembe anyukám, hogy milyen nagy lélek.
tavaly esett az a mondata hasonló horrorszúnyog zabálási időszakban, miszerint "hát ezek a szegények is, mennyire rossz lehet nekik, hogy ilyen éhesek."
mármint a szúnyogok.
tavaly esett az a mondata hasonló horrorszúnyog zabálási időszakban, miszerint "hát ezek a szegények is, mennyire rossz lehet nekik, hogy ilyen éhesek."
mármint a szúnyogok.
permet
ja, és kis képzavarral élve: úgy várjuk ezt a szúnyogirtást, mint egy falat kenyeret. (a hazaérkező autón kopognak a szúnyogok, egy ma a tizedmilliméterre lejjebb hagyott (zárt) ablak felső szélén kívánt behatolni az autóba, horror.)
így ez a kis eső duplántriplán utálatos, mert az esőnapnak a héten már nem lesz alternatív esőnapja, hiszen minden nap esőnap lesz.
csak ne legyen igazam, és igenis ide szórjátok mégis azt a permetet.
így ez a kis eső duplántriplán utálatos, mert az esőnapnak a héten már nem lesz alternatív esőnapja, hiszen minden nap esőnap lesz.
csak ne legyen igazam, és igenis ide szórjátok mégis azt a permetet.
ittenhol
itthol nálunk most épp egypártrendszer van. az egypártrendszerben pedig csupán egyfajta pártosság jutalmazott. sem pártos, sem egyfajta nem leendtem. nehéz ügy ez - szúrós pulcsi a javából.
csak mint objektivitás, jutott eszembe, nem a mai kiválónak mondható hétfőhöz.
arról nem beszélve, hogy munkáskedd van már úgyis.
csak mint objektivitás, jutott eszembe, nem a mai kiválónak mondható hétfőhöz.
arról nem beszélve, hogy munkáskedd van már úgyis.
hétfők kiválóbbika
ilyen, hogy a Hétfő jó legyen - hát régen nem mondhattam volna nagyon el (garfieldi értelemben)
mostanában a hétfők már attól jók (10es skálán 8) (kettőt a férji távollét von le), hogy nem dolgozni kell mennem, hanem hogy belevethetjük magunkat a heti rutinba. g-vel pedig minden nap jó jelenleg, még a rosszak is.
ilyenkor főzni (mosnivasalnitakarítanistb)is jó, a "világtól távol" lenni is jó, azt tenni, amit akarunk (a szó nem szoros értelmében) is jó, a délután hazatérő apját is jó várni, ésatöbbi.
ja, jó még, hogy a második évad is elkezdődött a lie to me-ből.
nem annyira jó, ahogyan ma a doki megerősített abban a sejtésemben, melyben a másik nemrég megnyugtatólag nyilatkozott, miszerint oké, hogy mégsem oké, ahogy vagyok, mennem kell további szüttyögésre az eü berkeibe, szuppper.
jó viszont, hogy a rendelő mellett egy köpésre ott a piac, piacolni jó, még hétfőn, gyalog is.
jó az is, hogy az, akit barátomnak gondoltam, az volt és az maradt, és bár nem jó, ami velük történt, jó, hogy nem változtunk, bár gondoltam (sajnos) erre az eshetőségre is, de jó az, hogy megírta, és hogy minden szava igaz, és jó az is, hogy van ilyen, de nem jó, hogy az ilyen mindig nagyon messze van valamiért.
jó az is, hogy és ahogy ma kiderültek az ovis jelek (ovi még mindig bizonytalan, nem jó), és hogy mindkét szülő borítékolt válaszát hozta a gyermek a választáskor (inkább legyen vonat). és az NAGYON jó volt, ahogyan átélhettem g első igazi választását, azt a gondot, meg elmélyülést és határozottságot, amivel meghozta, hogy mégis mi legyen (vonat). édes, de nagyon.
(ültünk a kanapén, elmeséltem, mirejó a jel, megkérdeztem, szerinte ő mit szeretne jelnek, elrévedt a tekintete, törte a fejét, aztán mondta, hogy nem tudja, és akkor én elkezdtem sorolni azt az ötöt, amiről gondoltam, minthogy perec, hold, hal, vonat, teherautó, autó, és akkor mondta, a teherautó után, hogy vonat.
így mennek a fontos napok.
mostanában a hétfők már attól jók (10es skálán 8) (kettőt a férji távollét von le), hogy nem dolgozni kell mennem, hanem hogy belevethetjük magunkat a heti rutinba. g-vel pedig minden nap jó jelenleg, még a rosszak is.
ilyenkor főzni (mosnivasalnitakarítanistb)is jó, a "világtól távol" lenni is jó, azt tenni, amit akarunk (a szó nem szoros értelmében) is jó, a délután hazatérő apját is jó várni, ésatöbbi.
ja, jó még, hogy a második évad is elkezdődött a lie to me-ből.
nem annyira jó, ahogyan ma a doki megerősített abban a sejtésemben, melyben a másik nemrég megnyugtatólag nyilatkozott, miszerint oké, hogy mégsem oké, ahogy vagyok, mennem kell további szüttyögésre az eü berkeibe, szuppper.
jó viszont, hogy a rendelő mellett egy köpésre ott a piac, piacolni jó, még hétfőn, gyalog is.
jó az is, hogy az, akit barátomnak gondoltam, az volt és az maradt, és bár nem jó, ami velük történt, jó, hogy nem változtunk, bár gondoltam (sajnos) erre az eshetőségre is, de jó az, hogy megírta, és hogy minden szava igaz, és jó az is, hogy van ilyen, de nem jó, hogy az ilyen mindig nagyon messze van valamiért.
jó az is, hogy és ahogy ma kiderültek az ovis jelek (ovi még mindig bizonytalan, nem jó), és hogy mindkét szülő borítékolt válaszát hozta a gyermek a választáskor (inkább legyen vonat). és az NAGYON jó volt, ahogyan átélhettem g első igazi választását, azt a gondot, meg elmélyülést és határozottságot, amivel meghozta, hogy mégis mi legyen (vonat). édes, de nagyon.
(ültünk a kanapén, elmeséltem, mirejó a jel, megkérdeztem, szerinte ő mit szeretne jelnek, elrévedt a tekintete, törte a fejét, aztán mondta, hogy nem tudja, és akkor én elkezdtem sorolni azt az ötöt, amiről gondoltam, minthogy perec, hold, hal, vonat, teherautó, autó, és akkor mondta, a teherautó után, hogy vonat.
így mennek a fontos napok.
2010. június 20., vasárnap
megint videók, bocs, de kihagyhatatlan
ők hajléktalanok. magával ragadott ez és így:
van aztán még egy nő, olyan anyukám-korú, aluljáróban énekel vagy 20 éve, lenyűgöző:
és egy srác, aki a katrina miatt hajlék nélkül maradt nagyszüleinek gyűjti a pénzt, amit keres:
néha tényleg azt gondolom, nagyképűek vagyunk mi itt a jó öreg Európában, amikor különbnek képzeljük magunk az amerikaiaknál. vagy mondjuk én. hát 'shame on me'.
és mert jön a vihar, offolok.
2010. június 17., csütörtök
akkoris
annyira megnyugtató, hogy nem sikerült ez az újabb kitúrós-helyfoglalós taktikájú kiválóan álcázott kezdeményezés most a közelebbi múltban.
egyszerűen hihetetlen, micsoda koncot jelent a marakodásra a (nem üres) helyem.
és kifejezetten hányok attól, ahogyan ellopkodják darabonként a naivitásomat ezek ilyenekkel.
egyszerűen hihetetlen, micsoda koncot jelent a marakodásra a (nem üres) helyem.
és kifejezetten hányok attól, ahogyan ellopkodják darabonként a naivitásomat ezek ilyenekkel.
emlékest volt
http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/06/02/09/Zarora_2010_junius_1__Emlekezes_Bekes_Palra.aspx
akármilyen jó volt is, nagyon hiányzott onnan ő. nem volt megnyugvás, nem volt békülés a helyzettel, csak a széttárt karral vállfelhúzás.
nem ismertem igazán, mégis minden szava kísértetiesen egybecseng a saját gondolataimmal. nem jó érzés, de nem ám.
PS. utólagos elnézést
1. alindáért, ez van-alapon
2. az mtvvideóért, amiért minden oldalbetöltésnél beindul a cukkcukkal, hogy le kelljen állítani.
3. az utólagos javításért, mert állandóan lefagyott a rendszer az oldalbetöltésenkénti újrainduló videótól. de legalább itt a link.
akármilyen jó volt is, nagyon hiányzott onnan ő. nem volt megnyugvás, nem volt békülés a helyzettel, csak a széttárt karral vállfelhúzás.
nem ismertem igazán, mégis minden szava kísértetiesen egybecseng a saját gondolataimmal. nem jó érzés, de nem ám.
PS. utólagos elnézést
1. alindáért, ez van-alapon
2. az mtvvideóért, amiért minden oldalbetöltésnél beindul a cukkcukkal, hogy le kelljen állítani.
3. az utólagos javításért, mert állandóan lefagyott a rendszer az oldalbetöltésenkénti újrainduló videótól. de legalább itt a link.
2010. június 15., kedd
mareggel, véletlenül
a szokásos korai kilopakodás 4 perccel később vidám kudarcba fúlt, g fölébredt, szólt.
megyek be, s kérdem, hát te fölébredtél?
térdel az ágyában, némiképp kómásan, kérdi, hogy már reggel van-e (e van minden kérdésében ám)
hát mondom, reggel, korán reggel, máskor ilyenkor alszol, mint a bunda.
mondja erre, én csak véletlenül fölébredtem.
amúgy csudavidám volt egész reggel, noha mindketten távoztunk a munkába.
de azért előtte véletlenül megpusziltuk.
megyek be, s kérdem, hát te fölébredtél?
térdel az ágyában, némiképp kómásan, kérdi, hogy már reggel van-e (e van minden kérdésében ám)
hát mondom, reggel, korán reggel, máskor ilyenkor alszol, mint a bunda.
mondja erre, én csak véletlenül fölébredtem.
amúgy csudavidám volt egész reggel, noha mindketten távoztunk a munkába.
de azért előtte véletlenül megpusziltuk.
na nyilván
na nyilván nem ez a legjelentősebb manapság, de mondjuk álljon itt is-
ch.winston éjjel fél12kor lép színpadra, péntek13-án.
én előtte ott dolgozom (csak megsülni fogok, megszakadni denemám)
huhú.
juhú.
ch.winston éjjel fél12kor lép színpadra, péntek13-án.
én előtte ott dolgozom (csak megsülni fogok, megszakadni denemám)
huhú.
juhú.
2010. június 7., hétfő
"vatta van az ollomban"
"vatta van az ollomban", mondta ma g, miközben háttal neki a szekrényt pakoltam.
"hát vedd ki belőle, drágám, és ne tedd bele legközelebb, lécci"
"de benne van az ollomban"
"vedd ki, szivem"
"nem jön ki"-fordulok erre hozzá.
igen, fölnyomta az orrüregbe.
hazahívtuk mamit, aki hat perce ment el, neki lett csipesze (beszerzendő tétel), én kiszedtem.
a mai nap vidámságát stresszügyileg ez azért kicsit megfejelte.
az ominózus gyöngynyelésen kívül g soha semmit nem dugott a soha semmijébe.
(jó, igaz, szöszöket evett régen, de az azért nem ez a kategória.)
és tegyük hozzá, hogy a mai másfél órás alvásom alkalmával pontosan ezt álmodtam róla.
no, hát egynek jó volt, elég is, mint olyan.
"hát vedd ki belőle, drágám, és ne tedd bele legközelebb, lécci"
"de benne van az ollomban"
"vedd ki, szivem"
"nem jön ki"-fordulok erre hozzá.
igen, fölnyomta az orrüregbe.
hazahívtuk mamit, aki hat perce ment el, neki lett csipesze (beszerzendő tétel), én kiszedtem.
a mai nap vidámságát stresszügyileg ez azért kicsit megfejelte.
az ominózus gyöngynyelésen kívül g soha semmit nem dugott a soha semmijébe.
(jó, igaz, szöszöket evett régen, de az azért nem ez a kategória.)
és tegyük hozzá, hogy a mai másfél órás alvásom alkalmával pontosan ezt álmodtam róla.
no, hát egynek jó volt, elég is, mint olyan.
pénzügyileg
ezek a mostaniak (is, hogy enyhítsek az élen) vagy nagyon kóklerek, vagy nagyon gonoszak.
mindig azt remélem, hogy nem a kettő együtt.
náív.
mindig azt remélem, hogy nem a kettő együtt.
náív.
2010. június 6., vasárnap
tépelődöm
most akkor az a kérdés, akarok-e lépni.
le át tovább meg.
akarok-e elbarmolt nyarat, magyarkodást, új stresszt a nyakamba mind ahelyett a sok stressz helyett, mit a következő év előre kiszámíthatóan hoz majd. a helyemre férkőző emberek melletti viszonylagos nyugalmat cseréljem-e majdénmegmutatommittudokra egy _idegen_ környezetben. vegyem-e el a viszonylag kierőszakolható időt tőlünk (van-e ilyen, ugye), bizonytalanítsam-e el a családi terveinket, vagy éppen ezzel alapozom meg azokat.
hja, hja.
majd szólok.
le át tovább meg.
akarok-e elbarmolt nyarat, magyarkodást, új stresszt a nyakamba mind ahelyett a sok stressz helyett, mit a következő év előre kiszámíthatóan hoz majd. a helyemre férkőző emberek melletti viszonylagos nyugalmat cseréljem-e majdénmegmutatommittudokra egy _idegen_ környezetben. vegyem-e el a viszonylag kierőszakolható időt tőlünk (van-e ilyen, ugye), bizonytalanítsam-e el a családi terveinket, vagy éppen ezzel alapozom meg azokat.
hja, hja.
majd szólok.
sokiskevés, kevésissok
ja, amúgy szerintem is egy gáz, ahogyan nincs erőm és kitartásom helyett pénzem erre a könyvhét dologra. vagyishogy tényleg azt kell érezzem, rossz, hogy költök rá.
de valahogy mégsem rossz, ha és ahogyan itt figyel ez a két szabómagda-mű (egyes, kettes), ezt sehogysem tudom másképp érezni.
az, hogy beleolvasok csakcsupán az előszavába, és világokat mozgatok meg két mondata után, és tudom, nekem ez kell, példaképem csak ebből épül igazán erősre...
de valahogy mégsem rossz, ha és ahogyan itt figyel ez a két szabómagda-mű (egyes, kettes), ezt sehogysem tudom másképp érezni.
az, hogy beleolvasok csakcsupán az előszavába, és világokat mozgatok meg két mondata után, és tudom, nekem ez kell, példaképem csak ebből épül igazán erősre...
nyúzoma
nyúzom a családomat, ez van, ezt KELL szeretni.
merthogy már megint odadobog a szívem (köszi, két nes, annyira csuda a zenéd, hogy megint flow az írás)
szóval odadobog a szívem, mert hogy könyv meg hét, meg írók meg olvasók meg kiadók, meg normális(nak tűnő) emberfélék-
például tegnap kiértünk gergővel karöltve a kaláka felére (és jegyezzük meg, ez nagy teljesítmény tőlemtőlünk - ismerve a tempónk és időbeosztási rátermetlenségünk). egyszómintszáztehát bumliztunk végállomástólig a villamossal, g a gellért térre álmosodott el, de élvezte (miért vannak toronydaruk? miért építenek? miért metrót? miért metrót itt is? milyen a duna? miért? milyen piac? miért alma? milyen nemzetimuzium? miért asztoria? miért szállunk le?) jógyerek volt, galambokat nyúzott, pogit falt, kézenfogva jött, és nézett, nézett, nézett. csak mint ma. (csak kézfogás ment nehezebben ma, belejött a véleménykifejezésbe)
szóval tegnap vilmos bácsi írta alá a 95-ös, mostvett cédéjét, ezúton is egy szuppper!t küldök neki.
ma elvittem a kedvenc esterházyjaimat az azokat írónak aláiratni azzal, aki, de annál annyian álltak sorban, hogy végigérték a vörösmarty teret (és itt álljunk meg egy szóra, vajon mér egy óra csupán a dedikálás egy újkönyves EP-nél, vajon? és mért pont spiró elé teszik? gondolta magvető, "ezeknek" legyen elég ennyi. tűző nap, ordító gyerek, irdatlan tömeg, mert ugye pont a sebőkoncert is pont ott pont akkor. pont.) hát hogy is lehetett volna másképp, mertminthogy otthagytuk.
helyette elmentünk a B. Tiborhoz, és igen, köszönöm, nem csalódtam (csak magamon röhögtem, hogy
1. ilyenkor természetes, ahogyan otthon hagyom a könyvet, pedig egyszermúltkor az is velem volt, hol BTnek híre-hamva sem,
2. tulajdonképpen ha nem lettek volna ott még kétezren,
3. és én nem lennék ilyen mufurc, még beszélgethettem is volna, mert miért ne, de hát nem megy,
4, milyen alapon gondolom, ésatöbbi
és aztán eljöttünk, vettünk egy (iszonyú vacakésdrága) pizzát a csótányosoktól, ismét megfogadtam, mint tíz éve is már, hogy soha, soha, soha.
és elvonultunk vele a ligetbe, és csak vonultunk (vágta okán terelés) és csak vonultunk (vágta, ötnapos, lovak) és vonultunk (dugót építő busz t+15 p), majd sétáltunk, majd valami gáz lájt metál zene mellett, lépcsőn ülve fogyasztottuk el a cuccot a pecsa mellett.
g estére olyan fáradt volt, hogy még a szokásos fáradtordítását is kihagyta, pedig.
hát így nyúzom.
(azért a holnap 5órai palyabeát már nem említettem itthon, hogy én mennyire szeretném, de megnyugtató, hogy legalább a vágtát látom itthonról.)
merthogy már megint odadobog a szívem (köszi, két nes, annyira csuda a zenéd, hogy megint flow az írás)
szóval odadobog a szívem, mert hogy könyv meg hét, meg írók meg olvasók meg kiadók, meg normális(nak tűnő) emberfélék-
például tegnap kiértünk gergővel karöltve a kaláka felére (és jegyezzük meg, ez nagy teljesítmény tőlemtőlünk - ismerve a tempónk és időbeosztási rátermetlenségünk). egyszómintszáztehát bumliztunk végállomástólig a villamossal, g a gellért térre álmosodott el, de élvezte (miért vannak toronydaruk? miért építenek? miért metrót? miért metrót itt is? milyen a duna? miért? milyen piac? miért alma? milyen nemzetimuzium? miért asztoria? miért szállunk le?) jógyerek volt, galambokat nyúzott, pogit falt, kézenfogva jött, és nézett, nézett, nézett. csak mint ma. (csak kézfogás ment nehezebben ma, belejött a véleménykifejezésbe)
szóval tegnap vilmos bácsi írta alá a 95-ös, mostvett cédéjét, ezúton is egy szuppper!t küldök neki.
ma elvittem a kedvenc esterházyjaimat az azokat írónak aláiratni azzal, aki, de annál annyian álltak sorban, hogy végigérték a vörösmarty teret (és itt álljunk meg egy szóra, vajon mér egy óra csupán a dedikálás egy újkönyves EP-nél, vajon? és mért pont spiró elé teszik? gondolta magvető, "ezeknek" legyen elég ennyi. tűző nap, ordító gyerek, irdatlan tömeg, mert ugye pont a sebőkoncert is pont ott pont akkor. pont.) hát hogy is lehetett volna másképp, mertminthogy otthagytuk.
helyette elmentünk a B. Tiborhoz, és igen, köszönöm, nem csalódtam (csak magamon röhögtem, hogy
1. ilyenkor természetes, ahogyan otthon hagyom a könyvet, pedig egyszermúltkor az is velem volt, hol BTnek híre-hamva sem,
2. tulajdonképpen ha nem lettek volna ott még kétezren,
3. és én nem lennék ilyen mufurc, még beszélgethettem is volna, mert miért ne, de hát nem megy,
4, milyen alapon gondolom, ésatöbbi
és aztán eljöttünk, vettünk egy (iszonyú vacakésdrága) pizzát a csótányosoktól, ismét megfogadtam, mint tíz éve is már, hogy soha, soha, soha.
és elvonultunk vele a ligetbe, és csak vonultunk (vágta okán terelés) és csak vonultunk (vágta, ötnapos, lovak) és vonultunk (dugót építő busz t+15 p), majd sétáltunk, majd valami gáz lájt metál zene mellett, lépcsőn ülve fogyasztottuk el a cuccot a pecsa mellett.
g estére olyan fáradt volt, hogy még a szokásos fáradtordítását is kihagyta, pedig.
hát így nyúzom.
(azért a holnap 5órai palyabeát már nem említettem itthon, hogy én mennyire szeretném, de megnyugtató, hogy legalább a vágtát látom itthonról.)
2010. június 1., kedd
pikírten dödögök
ahhahahaha. (nevetném, ha volna kedvem)
ma olvastam, hogy valami jogszabályváltozás miatt a sárgacsekken szereplő befizetési határidő az nem az, mert kettő nappal korábban kell legkésőbb befizetni, hogy odaérjen a megfelelő szolgáltatóhoz időben a befizetésem.
itt írják. (és bocs a reklámért, amit el kell szenvedni a cikk előtt)
javasolnám, hogy inkább fizessük be előre az egész éves -szolgáltató által kalkulált!- összeget minden szolgáltatónak (ehhez persze vegyünk föl bankkölcsönt), nehogy az a kétnapos csúszás, míg megérkezik a pénzem oda, megreszkettesse szegény (amúgy átláthatatlanul ködösen számolgató-kerekítgető) "szolgáltatóink" térdét.
továbbiakban pedig arra is törekedni fogok, hogy inkább pár évre előre fizessek még egy kis adót is, biztos, ami biztos. vagy illetéket. biztos, ami biztos.
kérdezhetném: mit húzol magad után?
(igen, a válasz örkényi)
ma olvastam, hogy valami jogszabályváltozás miatt a sárgacsekken szereplő befizetési határidő az nem az, mert kettő nappal korábban kell legkésőbb befizetni, hogy odaérjen a megfelelő szolgáltatóhoz időben a befizetésem.
itt írják. (és bocs a reklámért, amit el kell szenvedni a cikk előtt)
javasolnám, hogy inkább fizessük be előre az egész éves -szolgáltató által kalkulált!- összeget minden szolgáltatónak (ehhez persze vegyünk föl bankkölcsönt), nehogy az a kétnapos csúszás, míg megérkezik a pénzem oda, megreszkettesse szegény (amúgy átláthatatlanul ködösen számolgató-kerekítgető) "szolgáltatóink" térdét.
továbbiakban pedig arra is törekedni fogok, hogy inkább pár évre előre fizessek még egy kis adót is, biztos, ami biztos. vagy illetéket. biztos, ami biztos.
kérdezhetném: mit húzol magad után?
(igen, a válasz örkényi)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)