ilyen, hogy a Hétfő jó legyen - hát régen nem mondhattam volna nagyon el (garfieldi értelemben)
mostanában a hétfők már attól jók (10es skálán 8) (kettőt a férji távollét von le), hogy nem dolgozni kell mennem, hanem hogy belevethetjük magunkat a heti rutinba. g-vel pedig minden nap jó jelenleg, még a rosszak is.
ilyenkor főzni (mosnivasalnitakarítanistb)is jó, a "világtól távol" lenni is jó, azt tenni, amit akarunk (a szó nem szoros értelmében) is jó, a délután hazatérő apját is jó várni, ésatöbbi.
ja, jó még, hogy a második évad is elkezdődött a lie to me-ből.
nem annyira jó, ahogyan ma a doki megerősített abban a sejtésemben, melyben a másik nemrég megnyugtatólag nyilatkozott, miszerint oké, hogy mégsem oké, ahogy vagyok, mennem kell további szüttyögésre az eü berkeibe, szuppper.
jó viszont, hogy a rendelő mellett egy köpésre ott a piac, piacolni jó, még hétfőn, gyalog is.
jó az is, hogy az, akit barátomnak gondoltam, az volt és az maradt, és bár nem jó, ami velük történt, jó, hogy nem változtunk, bár gondoltam (sajnos) erre az eshetőségre is, de jó az, hogy megírta, és hogy minden szava igaz, és jó az is, hogy van ilyen, de nem jó, hogy az ilyen mindig nagyon messze van valamiért.
jó az is, hogy és ahogy ma kiderültek az ovis jelek (ovi még mindig bizonytalan, nem jó), és hogy mindkét szülő borítékolt válaszát hozta a gyermek a választáskor (inkább legyen vonat). és az NAGYON jó volt, ahogyan átélhettem g első igazi választását, azt a gondot, meg elmélyülést és határozottságot, amivel meghozta, hogy mégis mi legyen (vonat). édes, de nagyon.
(ültünk a kanapén, elmeséltem, mirejó a jel, megkérdeztem, szerinte ő mit szeretne jelnek, elrévedt a tekintete, törte a fejét, aztán mondta, hogy nem tudja, és akkor én elkezdtem sorolni azt az ötöt, amiről gondoltam, minthogy perec, hold, hal, vonat, teherautó, autó, és akkor mondta, a teherautó után, hogy vonat.
így mennek a fontos napok.
mostanában a hétfők már attól jók (10es skálán 8) (kettőt a férji távollét von le), hogy nem dolgozni kell mennem, hanem hogy belevethetjük magunkat a heti rutinba. g-vel pedig minden nap jó jelenleg, még a rosszak is.
ilyenkor főzni (mosnivasalnitakarítanistb)is jó, a "világtól távol" lenni is jó, azt tenni, amit akarunk (a szó nem szoros értelmében) is jó, a délután hazatérő apját is jó várni, ésatöbbi.
ja, jó még, hogy a második évad is elkezdődött a lie to me-ből.
nem annyira jó, ahogyan ma a doki megerősített abban a sejtésemben, melyben a másik nemrég megnyugtatólag nyilatkozott, miszerint oké, hogy mégsem oké, ahogy vagyok, mennem kell további szüttyögésre az eü berkeibe, szuppper.
jó viszont, hogy a rendelő mellett egy köpésre ott a piac, piacolni jó, még hétfőn, gyalog is.
jó az is, hogy az, akit barátomnak gondoltam, az volt és az maradt, és bár nem jó, ami velük történt, jó, hogy nem változtunk, bár gondoltam (sajnos) erre az eshetőségre is, de jó az, hogy megírta, és hogy minden szava igaz, és jó az is, hogy van ilyen, de nem jó, hogy az ilyen mindig nagyon messze van valamiért.
jó az is, hogy és ahogy ma kiderültek az ovis jelek (ovi még mindig bizonytalan, nem jó), és hogy mindkét szülő borítékolt válaszát hozta a gyermek a választáskor (inkább legyen vonat). és az NAGYON jó volt, ahogyan átélhettem g első igazi választását, azt a gondot, meg elmélyülést és határozottságot, amivel meghozta, hogy mégis mi legyen (vonat). édes, de nagyon.
(ültünk a kanapén, elmeséltem, mirejó a jel, megkérdeztem, szerinte ő mit szeretne jelnek, elrévedt a tekintete, törte a fejét, aztán mondta, hogy nem tudja, és akkor én elkezdtem sorolni azt az ötöt, amiről gondoltam, minthogy perec, hold, hal, vonat, teherautó, autó, és akkor mondta, a teherautó után, hogy vonat.
így mennek a fontos napok.
2 megjegyzés:
jelek? honnan tudjátok? mi is, mi is!!
és én úgy tudom, h biztos az ovi...! mit tudsz, amit én nem?
Megjegyzés küldése