csuda csuda szokatlan fáradt voltam ma (bocs gigi!)
ettől még lehet jó egy nap. meg nehéz, azért tegyük hozzá.
hajnali ébresztő (6:05) kukásautó, és idióta negyed kettőig voltam fönn, tényleg mért is? (rendet raktam, mondjuk)
visszaalvás lehetetlen, kóválygás. 9re már leragadt a szemem, vitathatatlanul az én hibám.
de tízkörülre mégis leértünk, s kellemes társaságban megtekintettük a zalligátorokat, tengerimalacokat, tengeri pókokat, a hosszúorrú, lapos, csíkos, pöttyös és cápahalakat. meg pár pintyet.
egynek a helyszín jó volt, g annak különösen örült, hogy otthon neki is van krokodilja.
gigiékkel is jó volt találkozni, noha a nagy beszélgetésnek nem kibontakoztatója a vad vízesés és a szétszéledő gyermekek kombója.
a helyszín a tizenötperces gyalogúttal (haza is csupán 30 p) verhetetlen, az összes többit azonban szívesen föcserélném az állatkerttel, hihi.
hazaérvén g kidőlt, kettő és fél órát aludt, ilyen ez, aztán a tegnapi szúnyogirtó repcsivel ébredt, első álma, amit elmesélt, csak ő pirossal és nem sárgával repült, voltak benne bácsik is, aki végülis ő volt, illetőleg lassan átment mesélésbe a mese, tehát végül vonattal jött vissza. maga g előadásmódja annyira édes, hogy órákig hallgatnám. nagyon emocionálisan mesél, és ha mélyen érinti, keresgéli a szavakat, és ott előttem formálja a mesét, és ez annyira lenyűgöző számomra.
(másik infó a történetben a tegnapi (sárga) SZÚNYOGIRTÓ REPCSI (a fánk fölött húsz méterrel repült el, nyami permet, nyami, de legalább idén a ruhákat behoztam intuitíve tíz perccel korábban, hihi), ez a jó)
aztán volt még a hirtelen ötletből elkövetett, de két napot késleltetett szállodafoglalásom Gy-be, oda, ahol a nyúli takarékszövetkezetet (vagymit) is aposztrofálhatom.
merthogy győrkőcfesztivál lesz ott jövő hétvégén. gondoltam legyen a múltkori szálloda, ma küldtem el, mert csak tegnap tudtam összeszedni a szükséges számot egy szükséges helyre (ez mindegy), erre délután fél3kor fölhívott az értékesítési vezető, és akkor leálltunk vitatkozni. annyira megtalálják mindig a gyenge láncszemet az életemben, azt, ahogyan nem precízek és igazságosak, próbálnak lesöpörni, de ezt légyszi, ne tegyétek, mert igazamvan-szindrómában szenvedek (és 93 százalékosan általában TÉNYLEG igazam van) (de azért korrekt is vagyok). és a hátam közepére kellett annak az analizálása, hogy ha egy akció tartalmaz egy szót, mint a csomag része (jelesül milyen típusú szoba), akkor hát azért az összegért (nem kevés) szeretem azt kapni, racionális indokok mentén legalábbis.
és nagyjából teljesen kifittyent belőlem a lelkesedésszufla, ha megyünk is, nem érzem, hogy ugyanaz lesz, mint a tegnapi rágondolás volt (pedig másodszor szeretnék már végre elmenni erre a cuccra). most drágának tartom, és szülinap is lesz hétfőn, és g rosszul lesz a kocsiban, és egyesek nem jöhetnek el az indulás napján szabira, szóval brühühü.
igaz, ez a nyavajás visszaigazolta a dolgot, úgy, ahogy szerintem kábé oké, és még ma a hétfő helyett, amit végül ígért, de akkor is
hadd utáljam magam ilyenkor pár percre, hogy nekem ez az idióta természet adatott-
na, sebaj, például ma kaptam szép ajándékot ("nyereményt") hármónknak Gigitől. még egyszer köszönet.
és akkor is jó a kedvem.
ettől még lehet jó egy nap. meg nehéz, azért tegyük hozzá.
hajnali ébresztő (6:05) kukásautó, és idióta negyed kettőig voltam fönn, tényleg mért is? (rendet raktam, mondjuk)
visszaalvás lehetetlen, kóválygás. 9re már leragadt a szemem, vitathatatlanul az én hibám.
de tízkörülre mégis leértünk, s kellemes társaságban megtekintettük a zalligátorokat, tengerimalacokat, tengeri pókokat, a hosszúorrú, lapos, csíkos, pöttyös és cápahalakat. meg pár pintyet.
egynek a helyszín jó volt, g annak különösen örült, hogy otthon neki is van krokodilja.
gigiékkel is jó volt találkozni, noha a nagy beszélgetésnek nem kibontakoztatója a vad vízesés és a szétszéledő gyermekek kombója.
a helyszín a tizenötperces gyalogúttal (haza is csupán 30 p) verhetetlen, az összes többit azonban szívesen föcserélném az állatkerttel, hihi.
hazaérvén g kidőlt, kettő és fél órát aludt, ilyen ez, aztán a tegnapi szúnyogirtó repcsivel ébredt, első álma, amit elmesélt, csak ő pirossal és nem sárgával repült, voltak benne bácsik is, aki végülis ő volt, illetőleg lassan átment mesélésbe a mese, tehát végül vonattal jött vissza. maga g előadásmódja annyira édes, hogy órákig hallgatnám. nagyon emocionálisan mesél, és ha mélyen érinti, keresgéli a szavakat, és ott előttem formálja a mesét, és ez annyira lenyűgöző számomra.
(másik infó a történetben a tegnapi (sárga) SZÚNYOGIRTÓ REPCSI (a fánk fölött húsz méterrel repült el, nyami permet, nyami, de legalább idén a ruhákat behoztam intuitíve tíz perccel korábban, hihi), ez a jó)
aztán volt még a hirtelen ötletből elkövetett, de két napot késleltetett szállodafoglalásom Gy-be, oda, ahol a nyúli takarékszövetkezetet (vagymit) is aposztrofálhatom.
merthogy győrkőcfesztivál lesz ott jövő hétvégén. gondoltam legyen a múltkori szálloda, ma küldtem el, mert csak tegnap tudtam összeszedni a szükséges számot egy szükséges helyre (ez mindegy), erre délután fél3kor fölhívott az értékesítési vezető, és akkor leálltunk vitatkozni. annyira megtalálják mindig a gyenge láncszemet az életemben, azt, ahogyan nem precízek és igazságosak, próbálnak lesöpörni, de ezt légyszi, ne tegyétek, mert igazamvan-szindrómában szenvedek (és 93 százalékosan általában TÉNYLEG igazam van) (de azért korrekt is vagyok). és a hátam közepére kellett annak az analizálása, hogy ha egy akció tartalmaz egy szót, mint a csomag része (jelesül milyen típusú szoba), akkor hát azért az összegért (nem kevés) szeretem azt kapni, racionális indokok mentén legalábbis.
és nagyjából teljesen kifittyent belőlem a lelkesedésszufla, ha megyünk is, nem érzem, hogy ugyanaz lesz, mint a tegnapi rágondolás volt (pedig másodszor szeretnék már végre elmenni erre a cuccra). most drágának tartom, és szülinap is lesz hétfőn, és g rosszul lesz a kocsiban, és egyesek nem jöhetnek el az indulás napján szabira, szóval brühühü.
igaz, ez a nyavajás visszaigazolta a dolgot, úgy, ahogy szerintem kábé oké, és még ma a hétfő helyett, amit végül ígért, de akkor is
hadd utáljam magam ilyenkor pár percre, hogy nekem ez az idióta természet adatott-
na, sebaj, például ma kaptam szép ajándékot ("nyereményt") hármónknak Gigitől. még egyszer köszönet.
és akkor is jó a kedvem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése