kimosván

kimosván a napi betevő hátimat, plusz mellékesen ún. rendet tevén a vasárnapi vendégség okán, törvényszerűen vezet oda, hogy összeakadó szemekkel kutassam
1. a mobilom
2. a holnaphajnali laborhoz a személyilakcímtajálományom
éjjelek éjjelén.
azért nem piskóta, amikor kettő nap alatt négynyit abszolválok, kivétel ugye ezalól pár munka.
na persze ez a kimaradó munka, na ez még kellemetlen is, nem beszélve a lentebb elposztolt cudar hányingerről, de mit részletezzek ezen.

szomorú csak az, ahogyan imádnivalóan tökéletes ischlereket készítek, nincs mit tenni, de hogy bele a fogyókúrám közepébe. szevasztok kilók, ismét.
nem beszélve az állandóan finom főztömről, mintha csak tudnám. (még szerencse, hogy legalább a holnapi tiramisu tényleg el lesz vive másoknak, hihi)

és igenis kiváló érzés legalább egy olyan nyílászárószetet bírni, melyen kilátni a lakásból. meg a rend, ami visszamarad egy-egy ilyen vendégeskedésből, az is jó.

ilyen ez

mellőzés. mellőzöttség. kapaszkodás. hányinger.
nem kicsit vagyok összezavarodva, nem tudom, tegyek-e valamit, tehetek-e, és mit.

huhh, a mai nap

csuda csuda szokatlan fáradt voltam ma (bocs gigi!)
ettől még lehet jó egy nap. meg nehéz, azért tegyük hozzá.
hajnali ébresztő (6:05) kukásautó, és idióta negyed kettőig voltam fönn, tényleg mért is? (rendet raktam, mondjuk)
visszaalvás lehetetlen, kóválygás. 9re már leragadt a szemem, vitathatatlanul az én hibám.
de tízkörülre mégis leértünk, s kellemes társaságban megtekintettük a zalligátorokat, tengerimalacokat, tengeri pókokat, a hosszúorrú, lapos, csíkos, pöttyös és cápahalakat. meg pár pintyet.
egynek a helyszín jó volt, g annak különösen örült, hogy otthon neki is van krokodilja.
gigiékkel is jó volt találkozni, noha a nagy beszélgetésnek nem kibontakoztatója a vad vízesés és a szétszéledő gyermekek kombója.
a helyszín a tizenötperces gyalogúttal (haza is csupán 30 p) verhetetlen, az összes többit azonban szívesen föcserélném az állatkerttel, hihi.
hazaérvén g kidőlt, kettő és fél órát aludt, ilyen ez, aztán a tegnapi szúnyogirtó repcsivel ébredt, első álma, amit elmesélt, csak ő pirossal és nem sárgával repült, voltak benne bácsik is, aki végülis ő volt, illetőleg lassan átment mesélésbe a mese, tehát végül vonattal jött vissza. maga g előadásmódja annyira édes, hogy órákig hallgatnám. nagyon emocionálisan mesél, és ha mélyen érinti, keresgéli a szavakat, és ott előttem formálja a mesét, és ez annyira lenyűgöző számomra.
(másik infó a történetben a tegnapi (sárga) SZÚNYOGIRTÓ REPCSI (a fánk fölött húsz méterrel repült el, nyami permet, nyami, de legalább idén a ruhákat behoztam intuitíve tíz perccel korábban, hihi), ez a jó)
aztán volt még a hirtelen ötletből elkövetett, de két napot késleltetett szállodafoglalásom Gy-be, oda, ahol a nyúli takarékszövetkezetet (vagymit) is aposztrofálhatom.
merthogy győrkőcfesztivál lesz ott jövő hétvégén. gondoltam legyen a múltkori szálloda, ma küldtem el, mert csak tegnap tudtam összeszedni a szükséges számot egy szükséges helyre (ez mindegy), erre délután fél3kor fölhívott az értékesítési vezető, és akkor leálltunk vitatkozni. annyira megtalálják mindig a gyenge láncszemet az életemben, azt, ahogyan nem precízek és igazságosak, próbálnak lesöpörni, de ezt légyszi, ne tegyétek, mert igazamvan-szindrómában szenvedek (és 93 százalékosan általában TÉNYLEG igazam van) (de azért korrekt is vagyok). és a hátam közepére kellett annak az analizálása, hogy ha egy akció tartalmaz egy szót, mint a csomag része (jelesül milyen típusú szoba), akkor hát azért az összegért (nem kevés) szeretem azt kapni, racionális indokok mentén legalábbis.
és nagyjából teljesen kifittyent belőlem a lelkesedésszufla, ha megyünk is, nem érzem, hogy ugyanaz lesz, mint a tegnapi rágondolás volt (pedig másodszor szeretnék már végre elmenni erre a cuccra). most drágának tartom, és szülinap is lesz hétfőn, és g rosszul lesz a kocsiban, és egyesek nem jöhetnek el az indulás napján szabira, szóval brühühü.
igaz, ez a nyavajás visszaigazolta a dolgot, úgy, ahogy szerintem kábé oké, és még ma a hétfő helyett, amit végül ígért, de akkor is
hadd utáljam magam ilyenkor pár percre, hogy nekem ez az idióta természet adatott-
na, sebaj, például ma kaptam szép ajándékot ("nyereményt") hármónknak Gigitől. még egyszer köszönet.
és akkor is jó a kedvem.

hahahaha

köszönnyük!

lélek

hja, hhhahhhahahhhaha, most jutott eszembe anyukám, hogy milyen nagy lélek.
tavaly esett az a mondata hasonló horrorszúnyog zabálási időszakban, miszerint "hát ezek a szegények is, mennyire rossz lehet nekik, hogy ilyen éhesek."
mármint a szúnyogok.

permet

ja, és kis képzavarral élve: úgy várjuk ezt a szúnyogirtást, mint egy falat kenyeret. (a hazaérkező autón kopognak a szúnyogok, egy ma a tizedmilliméterre lejjebb hagyott (zárt) ablak felső szélén kívánt behatolni az autóba, horror.)
így ez a kis eső duplántriplán utálatos, mert az esőnapnak a héten már nem lesz alternatív esőnapja, hiszen minden nap esőnap lesz.
csak ne legyen igazam, és igenis ide szórjátok mégis azt a permetet.

ittenhol

itthol nálunk most épp egypártrendszer van. az egypártrendszerben pedig csupán egyfajta pártosság jutalmazott. sem pártos, sem egyfajta nem leendtem. nehéz ügy ez - szúrós pulcsi a javából.
csak mint objektivitás, jutott eszembe, nem a mai kiválónak mondható hétfőhöz.
arról nem beszélve, hogy munkáskedd van már úgyis.

jármű

ja, ma elmesélte, ő csuszárvillán fog utazni messzire.
(megfejtés privát, bár nem hétpecsétes)

hétfők kiválóbbika

ilyen, hogy a Hétfő jó legyen - hát régen nem mondhattam volna nagyon el (garfieldi értelemben)
mostanában a hétfők már attól jók (10es skálán 8) (kettőt a férji távollét von le), hogy nem dolgozni kell mennem, hanem hogy belevethetjük magunkat a heti rutinba. g-vel pedig minden nap jó jelenleg, még a rosszak is.

ilyenkor főzni (mosnivasalnitakarítanistb)is jó, a "világtól távol" lenni is jó, azt tenni, amit akarunk (a szó nem szoros értelmében) is jó, a délután hazatérő apját is jó várni, ésatöbbi.
ja, jó még, hogy a második évad is elkezdődött a lie to me-ből.

nem annyira jó, ahogyan ma a doki megerősített abban a sejtésemben, melyben a másik nemrég megnyugtatólag nyilatkozott, miszerint oké, hogy mégsem oké, ahogy vagyok, mennem kell további szüttyögésre az eü berkeibe, szuppper.

jó viszont, hogy a rendelő mellett egy köpésre ott a piac, piacolni jó, még hétfőn, gyalog is.

jó az is, hogy az, akit barátomnak gondoltam, az volt és az maradt, és bár nem jó, ami velük történt, jó, hogy nem változtunk, bár gondoltam (sajnos) erre az eshetőségre is, de jó az, hogy megírta, és hogy minden szava igaz, és jó az is, hogy van ilyen, de nem jó, hogy az ilyen mindig nagyon messze van valamiért.

jó az is, hogy és ahogy ma kiderültek az ovis jelek (ovi még mindig bizonytalan, nem jó), és hogy mindkét szülő borítékolt válaszát hozta a gyermek a választáskor (inkább legyen vonat). és az NAGYON jó volt, ahogyan átélhettem g első igazi választását, azt a gondot, meg elmélyülést és határozottságot, amivel meghozta, hogy mégis mi legyen (vonat). édes, de nagyon.
(ültünk a kanapén, elmeséltem, mirejó a jel, megkérdeztem, szerinte ő mit szeretne jelnek, elrévedt a tekintete, törte a fejét, aztán mondta, hogy nem tudja, és akkor én elkezdtem sorolni azt az ötöt, amiről gondoltam, minthogy perec, hold, hal, vonat, teherautó, autó, és akkor mondta, a teherautó után, hogy vonat.

így mennek a fontos napok.

megint videók, bocs, de kihagyhatatlan

ők hajléktalanok. magával ragadott ez és így:

van aztán még egy nő, olyan anyukám-korú, aluljáróban énekel vagy 20 éve, lenyűgöző:

és egy srác, aki a katrina miatt hajlék nélkül maradt nagyszüleinek gyűjti a pénzt, amit keres:

néha tényleg azt gondolom, nagyképűek vagyunk mi itt a jó öreg Európában, amikor különbnek képzeljük magunk az amerikaiaknál. vagy mondjuk én. hát 'shame on me'.

és mert jön a vihar, offolok.

akkoris

annyira megnyugtató, hogy nem sikerült ez az újabb kitúrós-helyfoglalós taktikájú kiválóan álcázott kezdeményezés most a közelebbi múltban.
egyszerűen hihetetlen, micsoda koncot jelent a marakodásra a (nem üres) helyem.
és kifejezetten hányok attól, ahogyan ellopkodják darabonként a naivitásomat ezek ilyenekkel.

emlékest volt

http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/06/02/09/Zarora_2010_junius_1__Emlekezes_Bekes_Palra.aspx

akármilyen jó volt is, nagyon hiányzott onnan ő. nem volt megnyugvás, nem volt békülés a helyzettel, csak a széttárt karral vállfelhúzás.
nem ismertem igazán, mégis minden szava kísértetiesen egybecseng a saját gondolataimmal. nem jó érzés, de nem ám.

PS. utólagos elnézést
1. alindáért, ez van-alapon
2. az mtvvideóért, amiért minden oldalbetöltésnél beindul a cukkcukkal, hogy le kelljen állítani.
3. az utólagos javításért, mert állandóan lefagyott a rendszer az oldalbetöltésenkénti újrainduló videótól. de legalább itt a link.

mareggel, véletlenül

a szokásos korai kilopakodás 4 perccel később vidám kudarcba fúlt, g fölébredt, szólt.
megyek be, s kérdem, hát te fölébredtél?
térdel az ágyában, némiképp kómásan, kérdi, hogy már reggel van-e (e van minden kérdésében ám)
hát mondom, reggel, korán reggel, máskor ilyenkor alszol, mint a bunda.
mondja erre, én csak véletlenül fölébredtem.

amúgy csudavidám volt egész reggel, noha mindketten távoztunk a munkába.
de azért előtte véletlenül megpusziltuk.

na nyilván

na nyilván nem ez a legjelentősebb manapság, de mondjuk álljon itt is-
ch.winston éjjel fél12kor lép színpadra, péntek13-án.
én előtte ott dolgozom (csak megsülni fogok, megszakadni denemám)
huhú.
juhú.

egy

ja, ezzel a stresszel, ami inkább szorongás, szép egyecskén vagyunk megint.

"vatta van az ollomban"

"vatta van az ollomban", mondta ma g, miközben háttal neki a szekrényt pakoltam.
"hát vedd ki belőle, drágám, és ne tedd bele legközelebb, lécci"
"de benne van az ollomban"
"vedd ki, szivem"
"nem jön ki"-fordulok erre hozzá.
igen, fölnyomta az orrüregbe.
hazahívtuk mamit, aki hat perce ment el, neki lett csipesze (beszerzendő tétel), én kiszedtem.

a mai nap vidámságát stresszügyileg ez azért kicsit megfejelte.
az ominózus gyöngynyelésen kívül g soha semmit nem dugott a soha semmijébe.
(jó, igaz, szöszöket evett régen, de az azért nem ez a kategória.)
és tegyük hozzá, hogy a mai másfél órás alvásom alkalmával pontosan ezt álmodtam róla.
no, hát egynek jó volt, elég is, mint olyan.

pénzügyileg

ezek a mostaniak (is, hogy enyhítsek az élen) vagy nagyon kóklerek, vagy nagyon gonoszak.
mindig azt remélem, hogy nem a kettő együtt.

náív.

pitymallatra

megírtam.

tépelődöm

most akkor az a kérdés, akarok-e lépni.
le át tovább meg.
akarok-e elbarmolt nyarat, magyarkodást, új stresszt a nyakamba mind ahelyett a sok stressz helyett, mit a következő év előre kiszámíthatóan hoz majd. a helyemre férkőző emberek melletti viszonylagos nyugalmat cseréljem-e majdénmegmutatommittudokra egy _idegen_ környezetben. vegyem-e el a viszonylag kierőszakolható időt tőlünk (van-e ilyen, ugye), bizonytalanítsam-e el a családi terveinket, vagy éppen ezzel alapozom meg azokat.
hja, hja.
majd szólok.