olyan volt, hogy vettünk pénteken barackot. aztán a barack szombaton már vádlón nézett, ezért hát muszáj volt bőrtelenítenem, majd édös szirupba helyeznem, mely történet egyszerűnek hangzik, az is, elvileg, de különben valami ordenáré fárasztó, főleg, ha az emberfia már eleve ordenáré fáradtan áll neki. nyilván volt ebben nem kevés eső előttiség (tegnap esti blogbejegyzést eme esőzet hiúsította meg), meg volt ebben olyan hatkor keletés (gyermekünk egyszer ébredvén éjjel, gondolta, akkor most már minek heverészni, hatkor) (na nyilván ő így szépen visszaaludt olyan kilenc után, addig táncolva a fejünk tetején, két agonizáló szülők).
de ezen kívül azért volt valami olyan típusú undi fáradtság, mely a túl sokat csinálok állandóan így is alapérzésből fakad. de ezt csak zárójelben.
kísérletileg amúgy (sárgabarilekkárhoz hasonlóan) a többmenetes befőttkészítés eredményét is érdeklődve figyelem, megadással fogom tűrni, ha idő előtt örök barackvadászmezőkre költözne, nem mondanám ugyanis, hogy a készítési előírások bármely passzusát is sikerült volna betartanom. ajvé, kész, fincsinek biztos fincsi azért.
*
háttérsportnézős maradéknapjaim voltak, hiszen minden most volt egyszerre (kajakkenu, vízilaszti, 2*juhhé!, meg a formaegy is (anyám, én ott totál kikészültem, mikor a rajkönnen fogta és elgázolta a szegény tankolós muksót) ilyenek) és persze jó, hogy volt mit tennem közben, mert így nem idegesített felettébb, hogy a mai sportriporterek színvonala mennyire gyík, az egyik halál uncsi (sch.csaba), a másik hadar (bicajos tudósító) vagy éppen szlengben közvetít (kajakkenus ürge), vagy csak éppen nincsen szókincse, és azt a kevés mondatot elmondja háromszor, mert ugye időt kell kitölteni, miközben még az infója is kevés és az is téves (formaegy cégyula), egyszóval siralmas
LENNE,
ha nem volnának olyanok, mint a füli (ez nem te vagy, füli, hanem az, aki tényleg a füle okán kapta nálunk a becenevét, a sz.dávid), aki felkészült, annál több, mindenre fölkészült, tud beszélni, van humora, intelligensen adja elő magát, vagy van a sz.zoltán (formaegy többek között, aki valahogy mindig megtalálja a legtöbb interjúalanyt, folyékonyan kérdez angolul és németül (meg magyarul), tudja, ki ki, tudja ki mi, és hogy mi mi, és így tovább, és még van kettő-három, telesportos fazon, akik inkább ezt a vonalat erősítik. értük még hajlandó vagyok magyar sportközvetítést nézni.
uff, én beszéltem.
de ezen kívül azért volt valami olyan típusú undi fáradtság, mely a túl sokat csinálok állandóan így is alapérzésből fakad. de ezt csak zárójelben.
kísérletileg amúgy (sárgabarilekkárhoz hasonlóan) a többmenetes befőttkészítés eredményét is érdeklődve figyelem, megadással fogom tűrni, ha idő előtt örök barackvadászmezőkre költözne, nem mondanám ugyanis, hogy a készítési előírások bármely passzusát is sikerült volna betartanom. ajvé, kész, fincsinek biztos fincsi azért.
*
háttérsportnézős maradéknapjaim voltak, hiszen minden most volt egyszerre (kajakkenu, vízilaszti, 2*juhhé!, meg a formaegy is (anyám, én ott totál kikészültem, mikor a rajkönnen fogta és elgázolta a szegény tankolós muksót) ilyenek) és persze jó, hogy volt mit tennem közben, mert így nem idegesített felettébb, hogy a mai sportriporterek színvonala mennyire gyík, az egyik halál uncsi (sch.csaba), a másik hadar (bicajos tudósító) vagy éppen szlengben közvetít (kajakkenus ürge), vagy csak éppen nincsen szókincse, és azt a kevés mondatot elmondja háromszor, mert ugye időt kell kitölteni, miközben még az infója is kevés és az is téves (formaegy cégyula), egyszóval siralmas
LENNE,
ha nem volnának olyanok, mint a füli (ez nem te vagy, füli, hanem az, aki tényleg a füle okán kapta nálunk a becenevét, a sz.dávid), aki felkészült, annál több, mindenre fölkészült, tud beszélni, van humora, intelligensen adja elő magát, vagy van a sz.zoltán (formaegy többek között, aki valahogy mindig megtalálja a legtöbb interjúalanyt, folyékonyan kérdez angolul és németül (meg magyarul), tudja, ki ki, tudja ki mi, és hogy mi mi, és így tovább, és még van kettő-három, telesportos fazon, akik inkább ezt a vonalat erősítik. értük még hajlandó vagyok magyar sportközvetítést nézni.
uff, én beszéltem.
3 megjegyzés:
Szántó Dávid nálunk is családi kedvenc, már csak a huncut kisfiús mosolya okán is. :) Valóban felkészült, intelligens.
Szántó Dávidra emlékszem, szerintem négy éve ő közvetítette a záróünnepséget, mert végig ő volt a legjobb kommentátor a versenyek alatt. amennyire vissza tudok emlékezni, a humorát bírtam.
olvastam valahol (index?) hogy a Eurosporton a Vitray a kenuverseny alatt 750 méternél követítette a "befutót", aztán nem értette, miért evez mindenki tovább ezerrel. szegény öreg....
hawah: ugye?! :)
füles: a humora máig sem változott. azt tudod, hogy a tesója olyan humorista-féle? csuda helyes csajszi ő is.
a tamás bácsi sajnos tényleg megöregedett, én idén nem néztem, pont emiatt, mert belefutottunk egy híradós kommentárjába és valahogy teljesen fura volt, nem a megszokott. ennél fogva én a négy évvel ezelőtti rá gondolok, amikor gondolok, meg a megelőző sok évbeli hangjára, és akkor is marad az örök mérce, a tárgyilagosság, az intelligencia, a szellem, az etika, hadd ne soroljam.
a füli egyébként talán ezért is említésre méltó számomra, mert mintha ehhez a limithez kívánna fölnőni. mit mondjak :) hajrá!
Megjegyzés küldése