a nyulak, éjjel

egyébiránt nem maradt el a csendesen minden éjjel készülődős nyúlság idén sem.

az mindig úgy van, hogy nálunk ajándékozni titokban kell (még a listás cuccokat sem adhatjuk kézbe), azaz mindig mindent szétcsomagolok 3-5 részletbe és eldugom.
a lakásunk 59 nm, ezért pl. egy lego technik óriáskészlet érkeztetése és hetekig itthon dugdosása jelentős fejlesztőerővel bír...

de a nyúlhoz vissza.

volt olyan év, hogy a hülye (a)nyúl az étkezőben egy szék aljára ragasztotta alulról az eldugott ajándékot. költői kérdés: reggelre melyik ragasztó engedte el magát először?

igen.

idén szép idő volt, és a majdnem13éves kijelentette, jogosan, hiszen más rendszert nem ismer, hogy nyugodtan készüljön a nyúl azzal a dugdosással akár a kertben is (kérdeztem is, mit dugjon el Ny, ha a kérés a Terrária online letölthető, számítógépes játék) (de ezt is megoldotta Ny, egyébként).

szóval 23 óra körül a kertben...

szerintem már ott voltak anyósomék apróságai :) (nálunk több körben jár több nyúl/mikulás/angyalka)(mindig)

megállapíthattam, hogy a meztelencsigák éjjel duhajkodnak, jellemzően ott, ahová pont ideális volna rejteni egy ajándékot.

a nyúlcsapda/fészek nem alkalmas egynél több (már ottlevő) ajándék tárolására.

ezen kívül a szomszéd bozótban valak/mi lakik, mozog, él éjjel.

ugyancsak a kert előtti tiszafa környékén.

mindkét esetben hatásos a csoszogás és halk siccegés - akármi is az.

és azért az is tanulság, hogy minden ilyen macera mennyire megéri, mert persze örül neki, meg mi is :)

hómofiszundoritisz

létezik ilyen?

a jelekből ítélve van.

hihetetlen szakadék van a hétvégénéjjelnappalmindig dolgozós gyerektelen nekemmindenkorjó kollégáim és köztem, pedig a heti 40-45 órát simán toltam én is itthon az elmúlt hetekben.

de hogy szombaton 2 levelem volt feldolgozatlan (mert feldolgoztam a többit), és ma estére megint 12 lett, ezt nem tolerálom.

én lennék a jó francia, aki feljelenteném zaklatásért azt, aki szerint ez így oké. 

holnap megtanítom az időzített levelezést, valamint a munkaidő kifejezést.

vagy csak simán megöregedtem. nesze nekem.

karantinho naplopó

március idusán hazatértem a vincseszteremmel meg úgy 1500 lapnyi, találomra összefogott paksamétával, egy rendkívül kiadós életundoritisszel, és sok tervvel, hogy hány filmet nézek majd meg, meg hogy kifestjük a lakást, ha már az ablakcsere ugrott...

lett belőle a 7/24 dolgozó- és mosó- és főző- és rendrakónő, aki reggel leül a hómofiszába, aztán felpattog tanítani (plusz ordibálni a milyenfeladatodvanmikorra és teszedlemostmáraztak.tabletet topicban), majd felpattan megfőzni az ebédet (agyi kapacitásaim hiányossága, hogy KÉPTELEN vagyok heti tervet készíteni, azaz az ebéd 7 nyelven szól, csak mire kitalálom, mi legyen, hisz FŐ a változatosság (és ne legyen hagyma, és ne legyen borsó/bab/káposzta, és unom már a krumplipürét, és nem eszem rugót és és és), majd visszapattan, mert délután meg hívogatni kezdenek, akik addig nem vették fel, és onlineórasupportnak pattanok oda, hogy ne stresszeljen a tempó miatt, mert tudja, csak nem gyorsan, aztán vissza...

eddig átlag 17:37-kor kerültem ki először a kertbe (éljenek a nonstop online kampányok), akkor ugye már a nap nem jellemzően süt, azalatt elintéztem az anyukámathívom telefonokat, de a barátnőkethívósokat nem, mert mindenki otthon tolja az anyuvacsitadésestifürdet.

kicsit sok ez a háromműszak, de ezzel együtt ez nem panasz, csak kell majd, hogy évek múlva vissza tudjam olvasni, milyen volt az új kor eleje.

amúgy rendkívül felemelő volt, ahogyan a munkastatisztikáim alakultak (3,5 hét, 1800 beérkező levél, 500 körüli kimenő, de a legjobb azokról az itt nem említhető számokról nem beszélni, amikből az derül ki, hogy az emberek józanok és jók és összefognak, ha kell...)

a magánéletem még nem tért vissza nagyon, de 2 filmet azért megnéztem, könyvet nem olvastam, szabad pillanataimban továbbra is lelkesen héjdéjezem, meg sherlokozom (karantén idején minden nap vállon veregetem magam, hogy megvettem a 150000 játékos verziót, jippí, okosvoltam!), és

és

és

ja, igen, hétvégén lemosogattam 3 ablakegyüttest penész ellen, ami -ismerve az időigényét- határozottan luxus volt, haha.

decemberi szokásos

na, minden évben kétszer írok, akkor ez most pipa. (hülye vicc)

a munkahelynyígás tavaly ilyenkor igazi volt. mélypont, döntő, aztán ott tartott valami mégis.
nem tudom, pontosabban nincs időm tisztázni, mi az tételesen, ami ott tart, de valami nagyon komoly balansz kell legyen, vagy csak nemakarás, de az megvan.

mondjuk nem lennék a saját kollégám jelenleg, mert mindig többet akarok minden helyzetben, mint ami adva van (képesség, akarás, akármi), és erről beszélek is, ami persze nem visz előbbre mégsem. lassan lassítok, na.

a gyerek sulija nem jófelé változott - igazi komoly csalódás. a hímpor hamar lement, de reméltem, hogy a hír meg a patina, meg a tanárok... és akkor mostanra (egy év 4 hónap múltán) két tanár nem bántalmazta még durván a gyerekeket a mindenkor adott tizenegyes szetből. ebben a suliban.
mondjuk amíg barátai vannak, és nem durvul el a helyzet a fiúk között, addig maradunk, aztán nem tudom.
g egyébként nagyon okosan látja a dolgokat, megnyugtató a helyzetlátása és a humora, de egy hónapja minden nap előtt elmondja, miért NINCS értelme aznap bemenni (felsorolja, 80% valid)
szóval ez szomorú és dühítő és tehetetlennek érzem magam (mert nem hiszek a magától fellendülésben).

egész évben rendet raktam meg válogattam, ez ilyen volt most. az is ilyen, hogy tulajdonképpen látszatja nincs ennek semmi, csak én érzem. (hogy nincs vége, azt is)
nagyon szívesen költöznék el vagy építenék még 2 szobát/verandát magunknak. nagyon szívesen lenne kutyánk. nagyon szívesen utaznék megint kicsit.(a napokban láttam egy zenét Szentpétervárral a háttérben - ott volna valami dolgom. de mi?

meg a London is hív.

i < 3 matek

a mai matekversenyre totál nyögvenyelősen tudott készülni.

azt hiszem, csak ma, utána, amikor dumáltunk a feladatokról, akkor tudtam végre átadni neki az infót, miért volt olyan fontos, hogy menjen, és előtte készüljünk együtt, s hogy mi bánt abban, hogy ennyire nehézkes volt mindez (a feladatsorok 25 feladatból állnak, ebből van 10 könnyű, 8-10 könnyű, de ravasz, és 5 nehéz és ravasz feladat - átlagosan 17-18-at megcsináltunk együtt, vagy csak ellenőriztem, de minden sorozatban mindig kihagyta a 5-7 ravasz vagy nehéz feladatot)

egyáltalán nem érdekel az eredménye a versenyen, minden esetben a gondolkodásból kihátrálás volt, ami mérgesített. szerintem nem jó kihátrálni a gondolkodós dolgokból, és ha már valamin, akkor az legyen egy jó valóságtávoli, de gyakorlatias logikai, kombinatorikai stb. matekverseny-feladat, aminél a valóságtávoliságot tetézi, hogy 5 megoldás lehet csak...

azt éreztem a végén, hogy ráérzett, mit makogok. talán jelent valamit ez neki is, nem tudom.

az mindenesetre kiderült, hogy legalább én szeretem a matekverseny-feladatokat. hihi.

intenzív

egyre fokozódó intenzív fájdalom minden napom.

ezt olyan hülye így leírni.

a közélet, a munka, az itthon elvégzetlen dolgaim - nem így van és talán nem itt van a helyem.

ha csak a munkámra csupaszítom az érzéseim, az pl. olyan, mint egy kapcsolatban lenni, ami minden nap egyre fájdalmasabb: olyan, mint egy elkerülhetetlennek látszó szakításban lenni, amit nem akarsz, de mégis minden arra tol. és közben megszavaznak az év (egyik) dolgozójának, és 20 éve itt vagyok, és akarom, de mégsem. így nem megy.
szokásos tipródásnak tűnik, ugye?

na ez a legfájdalmasabb, ez az érdektelenségem.

suli? buli.

megkezdtük a nyolcosztályost, egen.

-tük, merthogy kabaréjelenetbe illő módon sikerült szmk elnöki pozícióba emelni magam (a kezem _tényleg_ rosszkor felemelni - lúzer-e vagyok, de a lóugrásban össze-visszáskodó oszifőt nem lehet kezelni), ez van (előző témához jeleztem volna, de mire észrevette a kezem, a következő mondatában szerepelt a kérdés, ki akar, meglátott, lecsapott. szemét kis szülőkartársak természetesen sunyin örültek lelkesen helyeseltek...)

azóta megszületett kettő szülői guglicsoport, természetesen a 34-ből kb. 10-en tudják / hajlandóak kezelni... (arról a töketlenségről nem beszélve, amikor a kérdésre, ami praktikus teendőket sorol fel, meg egy fél mondatnyi kérdést, a válaszok csupán a kérdésre érkeznek, "jaj, nagyon ügyes vagy", "persze mi is így gondoljuk", "igen, az nagyon jó lesz" tematikában, míg a teendőkre 34*2-ből 2 reagál...)

mondjuk összehasonlítva g 9 (!!!) vibercsoport-tagságával ez a 2 bénázás egészen emberes... megőrülnék, ha a guglicsoport kommunikációja is matricákból, emojikból és 20perces monológvideókból állna :)

kapott pár jó meg pár kérdésesmilyen tanárt. pl. próbálom nem hovátenni, amikor a némettanár a 18 fős csoport felét úgy tekinti, hogy 4 hét alatt simán "behozzák" a másik fele csoportot, akik 2 évet tanulták a nyelvet. (így hát beindítottam a házi nyelvstúdiónkat.) (kicsit azért megcsapkodnám, mert már most is totál el vagyok havazva pedig csak szeptember van, munkával, egyébbel, hogy lesz ez novemberben...)

mindazonáltal -gondolta Micimackó- jól érzi magát az osztályában, és tényleg, mi más fontos van az életben. maradjon így, vagy legyen még jobb.

nyártelés

így, hogy két hónapja sunnyogok, lötyögök, bóklászni igyekszem, már egészen közel kerülök jómagamhoz. vagy mondjuk úgy, remélem az alagút végét látni.

közben ablakot mázolok, mint fedőtevékenység.

érzékenykedés

tegnap jött a hír, hogy 48 évesen elhunyt egy apuka.

ma reggel három mentő (2 koraszülött, egy felnőtt) rohant el mellettem szirénázva.

ilyenkor minden olyan nehezen emészthető.

vissza és előre

megírtam múltkor hogy volt a márciusidusa, azóta tudjuk már, hogy
- diribát újraválasztották, pedig szerintem amennyit megtett az ígéreteiből, azt egy odatámasztott bábu is, simán
- lehet hogy sose mondom el annak a diribának, mi nem oké...

- a pólót megkapta, nem volt rajta szűk értelemben vett politika (tág igen), ma abban kelletett vizsgáznia menni (négy napig vizsgáznak zsinórban a héten, úgynevezett vizsga, szerintük így készítik fel a vizsgázásokra őket...)

- azóta az egyik provokatív szavajárásuk a sorozsterv sorozsterv, a napokban, mit csinál két 11éves, egyedül egy lakásban, ha nem az utcai járókelőknek ordibálja ezt az ablakból láthatatlanul...

és annie lennox

eurythmics és annie-lennox este van.

a spárban beletolták a there must have been an angelt, (annyira prózai helyen annyira könnyek meg nosztalgia meg szeretem is, olyan, mint a meryl streep - bármikor katarzis.

(amúgy nemrég láttam a washington post-os szerepében tom hanks-szel MS-t - jó)

már volt a why meg az i saved a world today meg meg

és lesz még a walking on broken glass, és a korona, a david bowie-s under pressure.

napokig bírnám hallgatni (fogom)
nem bírok betelni vele.

mondjuk belekeveredett a sorba fábián juli sizzlin'-je. huhh.

suli

FÖLVETTÉK.

hétvégedióhéjmatek

sulikihagyás (-3), kalácskasütés (20), dédiszülinap (91), könyvfesztivál (7+1), buszok (6) /villamosok (2) /gyaloglás (rengeteg), soksoksokbeszédhallgatás (2,5), fáradság a javából (lásd gyaloglás).
ja, és csütörtök óta 380 oldalt faltam föl a cecilia ahernből (the time of my life)

ellensúly - sárga "hullaemberke"

- miért törölted le az arcát?

- nem tetszett, amit rárajzoltak. sokkal jobb lett volna, ha a szívecskés szájút kapom ⦋100 forintos gép⦌, de nem az lett.

- hmm...

- egyébként meg majd dobok be újra, hátha akkor szívecskés lesz... és akkor azt majd odaadhatom a... szívem hölgyének. tudod, akit majd szeretek.

nagy titkok ezek.
imádom.

keserű

kifejezetten keserű nap volt ez a mai, amire

nem

számítottam.

a keserűségre nem számítottam, mert az eredmény nem lepett meg.

azt a letargiát akarom rögzíteni, amivel bementem a munkahelyemre, és közben ott lógott mindenhol.

és minden kollégám arcán volt egy nagy gyűrött, fáradt-szomorú ránc.

és ha mi föladjuk, akkor az már tényleg a végestelen vég, pakolj nyugodtan,
szerintem nálunk tényleg csak a nálunk dolgozó nővérek heroikusabbak, vagy a drogambulanciák.

egyébiránt ez nem önfényezés, csak a mélység.

szünetből

nincsen olyan, amikor és ahogyan elég.

a szünetben meg még az is jó, hogy nem kell tízórait készíteni reggel.

csak az a kár, hogy holnap már csak g-nek van szünete.

mínusz a leckéi.

az egész hosszú napokat együtt lötyögtük végig, imádtam. kábé mindig egy helyiségben (gyakran egy kétnégyzetméteren) létezünk ilyenkor. valójában nincs is mit beszélni (volna, csak mégsem). 

mondjuk így ezt a köhögőstaknyot szépen úgy elkaptuk a házurától a napok végére, hogy öröm lesz nézni majd a dolgozós-sulis hetet... :)

fest

annyira kíváncsi vagyok, hogyan lehet/fogjuk/stb vagy inkább: fogjuk-e egyáltalán idén festeni a lakást. 

meg hogy hová tesz az ember egy lakásnyi cuccot és 3 embert azalatt.

egyáltalán 3 ember lesz-e a lakásban akármikor egyszerre festeni.

az meg végképp már csak a bonyolítás, hogy még _előre_ (!!!) jó volna megállapítani, bojlert, ablakot, bútort cserélünk-e itt-ott, emezt-amazt.

ma volt egy rövid szakadéknyi pillanatom, amikor ez eszembe jutott, aztán teologikus-filozófiai síkra tereltem magam és üldözőim gyorsan.

iskolák...

szerdán nem suliba vittem, hanem a rég halogatott vizsgálatokra a Heim Pálba. semmi komoly most, csak majd menni kell még. a tojásfejű orvos lerázott, hogy majd cserkésszem be a főorvost, szóval egyszer majd lesz valami.

így elmentünk metrózni (még mindig szereti), sétáltunk a napsütésben a Bazilikánál, és 10-re a legónirvánában kötöttünk ki (ez az ő megfogalmazása - olyan helyekre alkalmazza, ahol háborítatlanul lehet legókból legókat építeni sokáig.) (a sokáig nálam 20 percig tart, most is, ennyi idő alatt pl. nem hunyok el a legóárak láttán...)

amit a suliban közben csináltak, az egy kétórás próba volt, egy környezetóra (mert az SOHA nem maradhat el), és a semmittevés, majd a fejes politikus migránsozott a délutáni ünnepélyen (580 gyereknek és 30 felnőttnek, ha jól számolom).

ezt a migránsozást g barátja mesélte ma neki - szerintem, ha ebbe jól belegondolnék, felrobbanna az agyam.

ezért kezdtem ebbe a könyvelgetésbe, hogy kioltsam az agyi dühöm. azért tegnap volt annyi magányos időm, hogy alig 5 perc ezen gondolkodás feltolta a vérnyomásom, és eltöprengtem, hogyan mesélném el az átélt elmúlt 4 évet a suliigazgatónak.

nagyon ajánlom, hogy hétfőn ne kapja meg g az ajándékpólót, amit a politikusbácsi hozott nekik szerdára "szeretetből".

atyaég.

szüttyögés is kell

ezért ma összeraktam az oroszlánrészét a költségvetésünknek. ez mondjuk csak könyvelésnek jó ide, a blogba, de nekem évek óta halogatott szüttyögés. a végére a pontot persze még nem tudtam kitenni. de majdnem!

csak gyorsan

a héten lepörgettem a vendéglátós üzemmódom - 8+25+8 főre hoszt és bartender és szendvicsnéni voltam. az égett omnia szagát nem szerettem meg. barista ne legyek, felírom.

csütörtök este jöhetett volna a hátradőlés, a dolgok hátsó sorból igazgatása, na akkorra meg elkapott (este, persze - a frász van rajtam azóta is, ki kapta el tőlem) (pl. én tudom, ki adta nekem) a hányósvírus (az illető el is magyarázta hét elején, hogy ez kalici, és nyugi, egy nap volt, már nem fertőz) (de).

akkor aztán úgy alakult a péntekre virradó, hogy éjjel a hányás után és felvételipontos táblázatokról rémálmodás után szemikipihenten, de tök egészségesen ébredve egyértelmű volt: elmegyek pontot nézni a suliba. (tényleg egy nap)

megnéztem, szemiörültem, mert közben összefutottam egy kiskrapek anyukájával, kinek gyereke 116,5-tel nem vétetett föl...

aztán aludtam órákat. 

aztán este jöttem csak rá, hogy kb 10 munkaügyem áll haptákban hétfő-keddre, a másfél munkanapra, de őszilégy üzemben ki tud ülni? (megvártak, holnap zúdulnak)

szombatra pedig családi kalóztámadás (hülyecsalád hülyemegoldások + mentőőtlet - ez volt az előzmény) 8-16 óráig az egész heti csetrest mosogattam, az egészhavi takarítást és lakásvendégreberendezést és az őszilegyet toltam. (férfirokonom első hölgyszerzeménye csatolmánnyal érkezett) (plusz anyukám) és mire 8-ra elmentek, én tényleg azt éreztem, hogy csak a porhüvelyem mozog, jómagam valahol elhagytam jómagam...

ma pedig megnéztem a staféta átadását azon a helyen, ahol évek óta nem voltam hajlamos megfordulni. csak utólag fedeztem fel, hogy ha a hely nem is dobott fel, de igenis jól esett.

családi ebéd, nyáron mi lesz faggatózás (az én mátrixom az, hogy hagyjanak békén, utálok tervezni, idén valamiért senki nem realizálta még, hogy festés-mázolás-mi lesz az ablakokkal - hogy lesz a gyerekszoba-dolgokkal telik a nyár) (vagy nem)

egyébként mindegyik dolog külön-külön jó volt, de most pihenni akarok. (mikor?)