túllettünk ezen a percnyi kétezertizenhármon, most, hogy visszanézek, egy nagy sodort látok csak.
az elejét a sulikkal töltöttem, ez tiszta, aztán persze jött a törvényszerű leplattyanás fáradtság okán, a szakdolgozatom azóta is várogat rám, most megint tettem egy fontos lépést a kész felé, de kevés, kevés, kevés...
a tavaszt úgy töltöttem, hogy mentem még a suliba itthon, de nemigen volt értelme: ami az elején igazán földobott, azt a távollétemben valami titokzatos erő végérvényesen fölrobbantotta, azt az inspiráló, sokszínű közeget teljesen elveszítettem, ez nagyon bántott. nemigazán teremt lehetőséget a levelezős rohangászás az elmélyült egyetemi tanulmányokra, közös eszmecserére - különös tekintettel a sokszáz kilométeres távolságokat utazásban, időben, energiában, munka mellett...
nyáron emlékszem, jó volt együtt Győrben meg a Balcsinál, a Balaton meg a július meg a fejére kenheti az időjárást, idén sem fürödtem különösebben a tóban, csudavigye. és nyáron is dolgoztam, de (!) azt hiszem, idén rendes leszek magunkkal, mert idén, ha úgy alakul, lesz egy nagy szünetem, 16 éve nyomom itt a bányában, most kelleni fog egy hosszabb szabaccság, szóval én most ezen leszek.
ősszel nagyon is hamar elkezdődött az őrlődés a munkában, sok is volt, tisztázatlanok a körülmények is ahhoz, hogy ki tudnám hozni a maximumot magamból, szétestem úgy kéthetenként egyszer, kár, hogy nem úgy, mint régen, ebben nem volt semmi melankólia, simán csak blokkok, amiket újra meg újra átugrottam, mert kellett, de nem számoltam föl őket, és mint vakond a most telepített fűben, újra alámkerült a lik két héten belül.
viszont élmény volt bankot váltanom, olcsóbb is, inspirál is, akármennyire furcsán hangzik is, vagy inkább hülyén. amúgy sosem jutott volna eszembe, hogy a bankom több lenne, mint egy eszköz, mint a pénz, amit muszáj keresni, kapni, kiadni, vagy a bérlet, amivel utaznom kell, vagy a cipő a lábamon... most meg úton-útfélen említem, és büszke is vagyok rá: van ilyen (közösségi bank, azért)
ősz végére jöttünk rá erre a tornadologra is g esetében, most megint kihagytuk ugyan a hónapot, de őszintén: ez a két hét is arra kellett, hogy újra azt érezzük, emberek vagyunk, nem gépek, emberek, nem dolgozók, család és nem együttélők, meg hogy vannak rokonaink, netán barátaink, szabadidőnk, stb. szóval most majd újrakezdjük megint.
és akkor már csak annyi hiányzik, hogy végre tél legyen, ezért legyen hó meg hideg.
meg boldog új év(et)!
