toeroek gyula

torokgyulladást mondott a dokinéni.
én meg még mindig nyavajás anyuka módjára izgulok (titokban)
nem tetszik nekem ez a láz nélküli bágyadtság, meg aluszékonyság, meg hirtelen fölugró majd leugró láz.
mondjuk mostmár rekedt is kicsit, ami mondhatnám, megnyugtató, de.
nyilván a 'de' a hátralévő közös életünk minden napjára biztosítja a szokásos aggodalmamat, de tudod, mit? legyen így még sokáig, sokáig, inkább izgulok érte, ha egyszer ez az élet.
ui: hja, és az én torkom is kapar, juhhé, krhm, hrhhhm.

miajó

hát az a jó, hogy
* ma sem volt több g láza a 38-nál.
* holnap el tudunk menni viszonylag kényelmesen a dokinénihez, megkérdezendő pár apró részletet
* amikor tegnap leestem az asztalról (székről), én nem, csak a széknek tört ki a fél oldala, az én oldalam egyben maradt (nem kevésbé a fejem, vagy mondjuk a gerincem), s pár idióta zúzódással szépen megúsztam
* apósom kikalapálta az egyiket a két, egy héten belül tönkrezúzott szárítómból, mely komoly anomáliáktól óv most meg
* még mindig van remény a jövőheti nyaralásra (függvényismeretlen g egészségi állapota, az időjárás volta, és a még ismeretlen ismeretlenek)
* bár végtelenül rosszul esett x bizalmatlansága, mégsem szóltam be/oda/neki, hogy engem az ilyen mennyire leterít. (mondjuk még lehet, hogy szólok, mert akkor különben miről is szól egy barátság.vagymi.)
* anyukám aktivizálta magát valamiért, (a barackpucolás helyett) és ma beszéltem / találkoztam vele az elmúlt 5 napban hatodszor, mely a sokéves átlagunkat duplántriplán űbereli, és mint olyan jól is esik.
* az meg pl felettébbjó, hogy p kikölcsönözte csavarbehajtóját meg sarokszorítóját nekünk, hűhahűha, egyszerhátha lesz is nekem dobozom! dobozaim. délibábdobozaim. pfuhh.
* meg az is jó, ahogyan ott sorakoznak a spájzban a 15 üveg őszibarackok és a számtalansok (35/6/7) üveg sárgabaracklekkárok, csinosak, szépek, frissek, finomak, nyamm.

és akkor jött is

és akkor az jött, hogy szépen komótosan nekiáltam a nagyvájdling s.baracknak, mondván, lesz, ami lesz.
lett is, mikor egy óra után egyszer csak nagy anyanénizésre szaladtam be g-höz, és kivéve inni (szokott dolog, hamar túlesünk a víziváson, visszatevésen, visszaalváson), s érzem, tűzforró a gyermek.
az, aztán szépen még el is hányintotta magát (a kéthete mosott elefántos szőnyeg kiváló munkát végzett, szinte csak ez, meg mi lettünk maszatosak. ez a maszat amúgy jobban zavarta g-t, minthogy ő milyen gázul van, meghogy hányni rossz. hányni azért rossz, mert mindenhol kupi lesz körben...)
a 38,8at levittük fürdővel 38,1re, a kihányott nurofen után kapott egy hoppvanegykisgermicidkúpunk-ot.
én ezután okosan még visszaültem a barackokhoz, így eshetett, hogy hajnali félhétkor nem csupán kómás voltam a g-ébresztő anyázáskor, de vissza kellett ájuljak az alvásba, és most este is csak kaparásztam össze magam, nem vagyok már kipihent.
ő pedig egész nap a betegséggel ?? hadakozott, itattam, ivott, fektettem, feküdt.
most az a dolog, hogya a barack szinte kész van, ez az eresztés olyan 7ésfél kiló lett nettó, és szőrtelen.
és közben szél, szél, szél, nagy.

most még jön

egy olyan bruttó 14 kiló s.barack kimagvalása-cukrozása.
ááááááááhhh. ( :ásít, nyög: )

ma valahogy

azon a blogkartárson gondolkodtam, aki a szupertitkos blogját kezdte valahol, indokok, okok.
ilyesmi már nekem is eszembe jutott, egy-egy komolyabb érzelmi kilengésnél, megőrülésnél, hogy ennek itt konyec, akárholmáshol meg valami hipertitkos új, és most is azt gondolom,
hogy nehéz eldöntenem, én nem vagyok senkisehol, vagy csak nemmegy már/épp/akármi ez a fóruma a naplózásnak.
(tök más kérdés, hogy ott aztán végképp olvasatlan maradnék, hacsak nem kezdenék valami forradalmian véresdrámacsúnyánmegmondomszövegbe)
nem vígasztal, hogy mindenki átmegy ezen a krízisen.
ha gyerek lennék, waldorfba akarnék járni. vagy igazi nagycsaládba születni.
nehéz ezzel a törpülő-határtalanodó univerzumommal szembesülni, azzal az élettel, amikor sosem vagyok igazánfontos, sehol, amikor a jajdekedvesvagy-gyal vagyok taccsratéve a héten ötödször, pedig én nem kedves vagyok, csak ilyen, és rendszerint kapálódzom, mert fulladok,
de nincs ki kimerje a vizet.
jó, néha van.
és jó, persze nem erre kell fókuszálni.
persze persze persze értékeljem át ezt is.
most pl megyek, alszom, rögtön duplajót teszek mindenkivel.

és

és utálom a bogártapicskolást az ablakon.

idő jár ás

miután kifejezetten egy helyszínt bírok elképzelni a hőségesdi kibekkelésére úgy általában (legyen ez santorini), s mivel épp nem vagyok(unk) ott, hát maradjon köztünk, de nem kedvelem ezt az időt most.
így éjjelre kelve meg a szélvihar okán morcogok, hogy be kellett csukjam a levegőt adó ablakot, és morfondírozok, hogy a konyhát is be kéne. de nem fogom.
vagy mittudomén.
g-t nagyon megviseli ez a meleg, én meg (szamár) ezt csak utólag veszem le, sajnos.
lükeanya. (vagy csak engem is megvisel)
ez az idétlen lakás amúgy estére harminc fokra hűl le, ami egyszerűen menedzselhetetlen. és még mindig odalentről papolnak, hogy bezzeg náluk. de a csudába, hogy éppenhogy mi vagyunk itt fent a hőszigetelés a számukra---
nem álltam neki eddig szájalni, de a következő bölcs megmondásnál esetleg hívok egy fizikust, hogy mondja már meg.
*
ja, és ma beordítottak az utcáról (munkások), hogy holnap mégis lesz majd víz (???????), majd a jövő héten dobnak be talán (sic!) papírt, hogy másnap nem lesz.
Magyarország, 2009. júliusa.
ááááh.

valaki?

(valaki olcsón, érett sárgakajszigönciceglédirózsabarackról tudna valami ötletet gyorsan?)

azolyan

az olyan vasárnapokkal amúgy nincs nagyobb gond, midőn a gondolat, miszerint nem baj, ha ma nem jutott _rám_ egy perc idő(m/nk/jesenkinek), mertháthiszen időmilliomos lennék (not),
csakhogy
rendszeresen követik az agyilag/lelkileg zokninapok ugyebár.
hát ilyen volt a hétfő, melyre alakult az éretlenbarackbefőző értelmetlenség, emellett rászerveztem p-t, hogy a leendő fadobozaim egyes alkatrészeiért ugorjon be vágni vinni, mely tudvalevőleg kettő órás minimum beugrást jelent (így is), ésatöbbi, hogy a bicajozni menő szabadságos férjilletőkről ne is beszéljünk, meg a végtelen csomolungmamosogatásról se,
szóval ez együtt jár azzal, ahogyan estére kelve kifejezetten hálás vagyok, hogy
* nem törtem üveget (csoda)
* nem vágtam ujjat
* csak a cukros lekvártrutyi futott ki paralell a két fazékből, elárasztva a negyed konyhát (2 nm)
* még időben kiderült, hogy egy dobozoldal (négyszer) lett csak rossz mérettel levágatva
és így tovább.
az ilyenek amúgy keddre úgy alakulnak rendszerint, hogy kiváló passzban bírom a nap nagy részére szóló újabb vendégségesdit (i+k+x!), meg az általuk hozott 815 képet (de tényleg annyi!), a pizzaszöszögést, és annak a tudatát, hogy még bizony ötezer (kevesebb...) kiló barack volna elegendő, hogy kihúzzuk jövőre a bóti nélkül. és azt ugye meg kéne szerezni (valaki olcsón, érett sárgakajszigönciceglédirózsabarackról tudna valami ötletet gyorsan?), puculni, löttyeszteni, főzni, eltenni...
néha jó volna nekem egy kis luft, amikor lehetnék csak úgy én is. néha.

szüli és egyébnapok

no, hát hites uram szülinapját sikerült másodszor is jól megünnepelgetnünk.
most a másik fél családot invitáltuk, kiváló alkalom volt a múlt heti menü kábé újrázására, végre viszont nem kellett joghurttortát készítenem (asszem meguntam, vagy mi), a torta jött, így fölszabadultam egy kevés ischler összeeszkábálására, tiszta vicc, mióta nem volt ilyen flow, dejóhogyalkotok, elisfeledkeztem a világról-élményem.
ellenben a soknapos rendrakás-takarítás-pakolás-készítés után most csak agyvegetálok.
pfuhh.
gyöngy egyébként nincs, pénteki para új hasi pöttyök megjelenése g-n, melyek mára már halványodtak, a jelenséget nem komálom, valami allergia lehet.
és
egész péntek óta a barackeltevés réme lebegett a fejem felett, jelenleg egyharmad tizennégykiló érett és kétharmad tizennégykiló éretlen, hamar szottyadós, aprócska és hibás barack boldogként nem említendő baracktulajdonosa vagyok, melyet a keddreggeli ritka vendégeink érkeztéig el kellene lekvárformában helyezni a bödönökben. a holnapi totális egyedülagyermekkel nap keretében.
szerintem a kiváló időzítéses jótulajdonságom valahol defektet kapott, jelenleg a felnin futok.

markolászni

időnként sikerül ugyan összemarkolászni a fonalakat, és olyankor csuda érzés is, de jobbára csak nyúlkálok és nem találom, amit kéne.
minden az idő elosztogatásán múlik, tudom, persze, különösen, ha a lelkem nyuvvad ettől a bénázástól, fontos lenne, nem?
olvassak blogokat? kikapcsol meg elgondolkodtat, inkább nem tévézek.
és mért nem könyvet olvasok? ez a blogolvasás rengeteg időt csen.
na de miből. kitől. mire.
listákat gyártok, leírom, átírom, meggondolom, eltolom, középre rakom, félreteszem, ráteszem, elásom, előkerül, átírom, meggondolom, eltolom...
pipamániásként nem is a dolgok befejezte (van egyáltalán a dolgoknak befejezte?) hoz örömet, hanem a pipa a sor elején. vagy az se?
a csuda tudja, csak simán markolászok, és még nem kaptam el a fonalakat.
de melyik fonalat előbb.
és kell-e egyáltalán,
mert hogy mi a jobb: a mostélet (és mennyire) vagy a majdélet (de mikor).
pfuhh.

jános

na, ma aztán elbaktattunk a jánosba, s miután minden kórházazás amúgy is egy szuper élmény (az iróniát érzed), hát ez sem volt piskóta.
három órát töltöttünk a műintézményben, mellyel kiválóan elértem az állapotot, a jelenlegi g-t illető általános anyai szorongásaim mellé fölkerült a listára a 'csak egy sebészetre ne kerüljünk soha"-féle.
a kétéves gyereket három órányit várakoztató 'rendszerműködésű' doktornéni, a gyerekekre en bloc undorral tekintő másik d.n., a műtéti altatásban még benne levő gyereket közöttünk hurcoló műtős, a kioktató hangnem mind szép feketés színt adott a kedvemnek ma.
miután nem volt afféle kreatív ötletre lehetőség, hogy esetleg a példagyöngyöket mi lenne ha külön valahogy megröggönyöznénk, hát a végeredmény is a borítékolható lett:
A/ gyermekünk NEMIS nyelte le a gyöngyöket (a gyanús köhécselés, majd az általános adekvát válaszolási metódus ugyan kit érdekel)
B/ már kikakilta biztosan (a kakikat kétszer átturkálónyomorgató anyukák meg le vannak sz.va)
C/ reméljük kijön hamar.
hát ezt reméljük mi is. a röntgennek (és az egész nyuvvadásnak ma) azért annyi eredményt tulajdonítok, miszerint sehol nem láttak tüdőgondot vagy bélbengyülemlést, ami végülis szerényen, de megnyugtat.
*
kiválóan értem amúgy a rendszerelemek panaszait, csakhogy még itt is adódott egy-két fénysugár, szóval nem evidens, hogy mindenkinek törvényszerűen bele kellene fásulnia ebbe a rossz, elavult, alulfizetett kórházasdiba.
a legundibb amúgy tényleg nem a várakozás volt, hanem a felsőbbségesség, meg az, ahogyan hülyének éreztem magam, hogy vannak kérdéseim, meg szeretném tudni, meddig kellene (és mire) várni.
*
és végül csuda nehéz ám egy sebészeten látni és hallani a gyerekeket, a legfelkavaróbb az a csendesen és folyamatosan sirdogáló kisfiú volt. ilyenkor triplán hálás vagyok a gyöngyökért, meg a vidáman ordibáló gyerekemért.

csacsi

m óta g kiválóan iázik.

ésmég

ésmég azvolt, hogy
* kicserélték a kenyérsütőt (pénteken), s ma végre hozzájutottam, hogy egy kiválóan sótlan, belapult kenyérféltéglát állítsak elő vele
* barátunk (tényleg az!) (csütörtökön) fölhelyezte a szegélyeket meg a lámpaléceket, párom fölforrasztotta a lámpákat a konyhában, onnantól fogva mint egy élszerbolti vitrin, csillog az elmosott edénykupac.
* az én családom tette tiszteletét (vasárnap) (végre!) nálunk az ünneplésen, jó korán is jöttek, és egészen türelmesen vártak is a késő ebédre, szóval minden klappolt.
optimizmus.

vegyesmivan

még itt kotlok, de már nem sokáig.
a hétvégén szülinapoztunk (ez a szokásos júliuselején kezdődő ünnepkör első hete, folytatás köv. vasárnap), ez most itt jól sikerült, az ebédet mindenki dicsérte (kifejezetten hétköznapi eledeleket rittyentettem), még kitakarítani is sikerült előtte, csak csupán annyi volt a szépséghibája, hogy az elmúlt hetekben a kiváló ajándékötletemet nem volt alkalmam megvalósítani, és ezzel hát elértem a még sosem csináltat, miszerint nem adtam igazi ajándékot.
(de fogok!)
ezen kívül voltam ugye dolgozni a múlt héten, kiválóan kitöltöttem vele a rendelkezésemre álló kurta időt, ennél fogva (nagyjából tripla annyi volt a tennivaló, mint az idő) hát a követő éjjelt szántam rá a maradékra (nem túl szerencsés megoldás volt, de nyerő).
voltunk emellett kettő látogatóban.
m-éknél a három gyerkő nagyon helyes volt (m is, a negyedikkel a pocakjában csuda laza volt), g egészen hamar feloldódott köztük, és vicces volt látni, ahogyan időnként elkapták ők is, mi nevetteti meg / érdekli a kölköt, szerintem mi jól szórakoztunk, ugyan a nap egy kicsit megsütött mindkettőnket.
t-éknél meg az volt a vicces, hogy g nem sokat látott még kisbabát közelről, és itt láthatta, ahogyan a nála egy évvel "idősebb" m hogyan babusgatja a négyhónapos s-t, így amikor a kezembe vettem átmenetileg a kicsit, g odajött és szépen oda is bújt hozzánk, megdöbbentően gyengéden (nem, mintha amúgy nem lenne az, de hát mégis). volt amúgy jó kis tanulmány is (én pl elég kíváncsi vagyok ilyen helyzetekre, és csudára jól esik, ahogyan egyelőre premier plánban láthatom, mit csinál a gyerekem), szóval ahogy g találkozott a háromévesek birtoklási mániájával, nagyjából minden m-é volt (höhö, amúgy tényleg), egy szó mint száz, az én nyúlgyerekem itt se kardoskodott önmagáért, ami kíváncsivá tesz, vajon akkor ez egy jellemvalami-e... (nem nevezném sem erénynek, sem hibának, mert még a csuda tudja, milyen is ez, jó, vagy rossz)
mindenesetre azóta is emlegeti mindkét hely szereplőit, amiből tán látszik, hogy jól érezte magát, velem együtt.
és a vacakság: gyöngy még mindig nincs - vagy bent van, vagy le sem nyelte, de az intuícióm az utóbbit eléggé kételkedve gondolja, miután nincs okom kételkedni g válaszadásaiban, annyira kategorikusan pontosan válaszol, ha pontosan kérdezem.
így hát kedden szépen elbaktatunk a jánosba, és szépen megkérdezzük, mit tegyünk.
pfuj. és izgulás.

víz

az a gáz, hogy holnap meg víz nem lesz.

hooooosssssszzzzúúúúú

bénán hosszú volt ez a nap.
volt hajnalban fekvés és hajnalban kelés benne, kótyagos fejjel, persze.
volt koránindulás és hévezés és négyeshatosozás, juhhuj.
volt szaktanácsadás mitfogadjunk inkább szülni-ügyben, (szerintem szülésznőt).
meg sok és sebes munka és (túl) gyorsan telő idő, és rohanás haza a tűző napon, piacozás, buszravárás, mely alatt kiválóan agyba is szurkált a nap meg a negyven fok.
volt még altatás, majd alvásbaájulás, meg elúszó "szabad"idő, haza- illetőleg elrohanó férj.
meg ki nem kakilt gyögy(ök?), meg nem érkező (hívás) kenyérsütők(ről).
volt el nem menés a következő projekt okán a lapszabászatba, kezdjük akkor hát tolni ezt is magunk előtt-formán.
volt még duplán átszervezett vasárnapi ebédmeghívogatás, reménytelen tervezgetési próbálkozással, hogy mit főzzeksüssek kevés idő alatt jót.
és még estére is maradt a munka, és holnap meg vendégség, de nincs madárlátta vásárfiám, mit kézbe adhatnék és korán kéne kelnünk.
simán csak egy hosszú, szétcsúszott nap volt ez, nem rossz, de nem is sok sikerélménnyel teli.

öhhöhö

ja, a tallala

kisvakond és mindenféle történeteire vonatkozó 'tallala' pedig onnan származik, hogy g először a kisvakond nadrágja résszel ismerkedett meg dévédéről. (ez volt a legkevésbé agresszív rész a megítélésünk szerint :), miután a gyermek egy véletlenül elkapott autósüldözéstől is mélyen föl bír zaklatódni, s miután nemigen tévézünk a jelenlétében, ésatöbbi). ez az epizód amúgy kizárólagos és egyetlen kedvence lett sokáig (jelenleg a rádiós az), és rögtön a film megismerése után hazahoztuk könyvben is a sztorit, hadd tanulja a nadrágkészítés rejtelmeit.

no, hát ennek a könyvnek az utolsó oldalán a végtelenhosszú szöveg egyik utolsó ujjongása a krtek részéről a "trallala".
nagyjából második hallás óta gyermekünk így aposztrofálja az állatot és a vele összefüggésben lévő gondolatkört.
(vakondnak ugyanis mindene van: sünbarátja, rigója, hangyája, nadrágja, ésatöbbije, miáltal mindennel összekapcsolható :), mondjuk mióta a rádiós részt nézzük sokat, azóta a béka is azt mondja g szerint (kissé rekedt hangon), hogy 'baa'.

kiváló áruk fóruma

ma belefutottam a következő vicces történetünkbe, ahogyan az interneten rendeltünk (nekem meglepetés) kenyérsütőt.
hazahozván kibontottuk, és lőn: kenyérsütés(ek) nyomait véltük fölfedezni benne, konkrétan el sem mosták. ezenkívül a leírásban szépen minden fontos infó cerkával alá van húzva, illetőleg az egész cigifüsttől szaglik.
aztán ahogyan odatelefonáltunk, mélységesen meg voltak döbbenve, újat rendelnek, és elnézésem kérik.
én meg csak reménykedem, hogy tényleg mindenki jóhiszemű, és mondjuk pár napon belül tényleg a saját új sütővel süthetek.
huhh.
(amúgy a meglepetés akkor is meglepetés lett, és mint olyan még ez az incidens sem von le a meglepetés meglepetésöröm-faktorából :)