prózai

a tisztelt légiparádésoknak innen üzenem a továbbiakra nézve, hogy szerintem már minden nagyon jól megy nekik, legyenek szívesek hazamenni, kicsit pihenni, mára eleget gyakoroltak, anyus otthon vár az ebéddel.
(frissítés: hazamentek, csak ide kellett írjam) (vagy mert négy óra van már)
ugyanígy tisztelettel kérem a három órája füvet zümmögő barátunkat, legyen már kész. (g alszik, és még kellene egy kisidő ahhoz, hogy ne keljen föl) (amúgy tényleg barátunk, akár föl is hívhatnám, ha nem volna ez fizetős munka a számára, behh, a pénz)
(frissítés: befejezte, hallom, vagyishogy nemhallom)
*
ja és egy vicces. tizennyolcas karikával.
nézvén ama olimpiai golyódobálókat, elérkeztünk ama ominózus magyar embörhöz, ki "csak" nyolcvanat dobott (végül negyedik lett), minek utána szépen, kereken leolvashattuk szájáról a következőt, miszerint: "a bds pcsb!" (jajdeképmutatóan ki sem írom)
maga a helyzet annyira szürreális volt, hogy -mindketten fogékonyak lévén- orbitális nagyon röhögnünk kellett rajta, mert csúnya volt, na, de hát az milyen már, hogy a majdnem olimpiai érmes illető családja otthon ül (gyerekek tévénél, anyu indítja a videót, unokáknak is legyen meg majd egykor az apu, ahogyan dob), plusz elképzeltük azt a pár százmillió nézőt, melyből a nagy számok törvénye alapján van mondjuk úgy pár tízezer illető, aki pompásan tud szájról olvasni, és akkor az úgy annyira kínos volt, hogy már vicces is.
(én amúgy megfogadtam, ezt azért muszáj lesz a gyereknek megtanítani, hogy ez azért vacakul veszi ki magát, inkább ne csinálja majd, ha ilyen szituációba kerül)