juh joghurt.
príma nyelvtörő, nemsokára meg is kóstolom.
kedden reggel a duna-menti parkban ismét összefutottam gézával, a dolmányos varjúval. géza csúnyán nézett rám, vagy csak rövidlátó az Istenadta, mindenesetre figyelte, merre megyek.
aztán volt olyan is, hogy zsuzsival találkoztam, igaz, kétszer is, mert zsuzsi rakoncátlan kutya, mindig sok kilométerrel a nénije előtt futkározik.
tegnap aztán meg az állomáson arra gondoltam, mennyire szabad dolog madárnak lenni. az a bizonyos gondolatindító az volt, amelyik szépen áthullámzott előttem. úgy csinálják, hogy szárnyal-szárnyal-szárnyal fölfelé, majd a hullám tetejéről leveti magát, szárnyak összecsuk, oldalhozszorít, fej előreszegez, le, és így sokszor. döbbenet, de zuhanás, a maga tökéletesen megkoordinált módján.
ma reggel meg arra lettem figyelmes, hogy valami madár cikázik az ablakunk előtt. de nem jobbra-balra-jobbra (jobb is, manapság), hanem föl meg le meg megint föl meg megint le. a másik ablakból már látszottak, hogy mondjuk olyan nyolc rigó bulizik együtt, meg a szokásos gerlepár, ödön és jucika, és aztán fény derült a cikázókra is, kettő fakopáncs volt.
állatosposzt, tessék.
2 megjegyzés:
Az ilyen posztokat nagyon szeretem :-).
hja, én is...
Megjegyzés küldése