igen, valami ilyesmi van.
pillanatnyilag tárgyilagosan, majdhogynem érzelemmentesen veszem ezt tudomásul.
egy olyan tíz éve úgy éreztem, temérdek minden vagyok. a szó jó értelmében. nyilvánvaló volt, hogy van jó pár hibám (az is úgy körvonalasan, hogy mik), megvolt az is, hogy mi nem érdekel. de potenciálisan mindent csináltam és mindenre volt erőm.
a mostani lúzerségem eredetére még rá kell jönnöm, mettől számolandó, mert most már egy ideje nem érzem ezt. most azt érzem, túl sok a körül és túl kevés a belül. pontosabban a dolgok külső állásától függetlenül túl kevés a belül.
egyszer régen megtanultam, ha valami (valaki?) nagyon nem akar/bír/tud/képes működni, szépen meg kell állni, hátraarc, séta vissza, megkeresni, hol szakadt el a szál. az nem igaz, hogy az irány rossz, valami más kiálló kő szakított el itten valamit.
.
amúgy tegnap, a spiró-előadást nagyon élveztem. jól esik, amikor valaki világos, tiszta gondolkodású, s ráadásul még nagyon okos is. olyankor nem érzem magam kevésnek, mert az ilyenfélék nem éreztetik, hogy az volnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése