a rimini-protokoll eredetéről pillanatnyilag nincs kedvem írni.
sokkal inkább azt akartam idevésni, hogy igenis tessek hallgatni az intuitív kedveimre, amikor kiszúrok valamit, hogy nekem ott kell lennem, ha piros roma gyerekek is potyognak az égből (továbbra is politikailag inkorrekt ez a régi szólás-mondás). és hozzáteszem azt is, ha valakit valami ilyenféle intuitív meghívásban részesítek, ildomos elfogani, mert nemigen tévedek, na. virtuális ömlengés magamról a blogomban off.
tegnap még azért volt jó a rimini-protokoll c előadás, azon kívül, hogy a nagyját nagyon jól is értettem, bár ugye németül folyt (helyesebben svájci németül, ami azért nem ugyanaz, pl a disznószív-kutató bácsi ahogyan beszélt, azért). szóval olyasmi volt a "történet", hogy a szív. vagyishogy mindenféle tematikát erre az egyre fűztek föl.
beszélt egy nő önmagáról, hogy szívátültetésen esett át, s hogy ez milyen volt, és mit jelentett számára.
beszélt egy másik nő, hogy a fia autóbalesetben elhunyt, s hogy az ő szíve hogyan szakadt meg, meg arról is, hogy a fiáét odaadományozták egy szívre várónak.
volt egy férfi, aki rapidrandit szervez, így foglalkozik szívügyekkel.
egy másik nő szívsebész, a műtétről beszélt.
egy orosz származású nő orosz nők és svájci férfiak között házasságot közvetít.
áhh, úgysem bírom elmesélni, fölsorolni sem, nagyon érdekes volt. és az a fajta elgondolkodtató dolog, ami még hetekre ellát töprengenivalóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése