olyan napjaimat élem, amikor úgy mennek a dolgok, mint amikor állsz a megállóban, s jön a villamos, lassít, lendülsz majdnem, hogy mindjárt nyitja az ajtókat, de mégsem áll meg, halad tovább, egyre gyorsuló tempóval.
esetleg ajtót is nyit.
kínos, na. a kiszállhatnékkal küzdök, képzavar, tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése