föl

fölgyorsultak az események, valamikor a hétvégén lesz az állatkerti nevelőszülő-nap, asszem, jövő csütörtökön lesz az előadásom a németen assisiről, szombaton kezdődik az a dolog, ami úgy ért, mint a kellemes villámcsapás az égből, írók meg költők meg beszélnek majd. valami szerdára is van, de azt elfelejtettem.

ma el kell juttatnom a nyomdáig a kiadványt, holnapra pedig meg kell(ene) írnom három németcuccot, melyeknek egyelőre se fülük, se farkuk. a fejemben, mármint.

aztán persze már meg kell, hogy érkezzen végre az a könyv, amit majd szűk (hát még milyen szűk) egy hónap alatt kell végigrágni (majd erről máskor, és: viszlát thomas mann, jövőre tán találkozunk).

aztán ma még meg kell (kell, itt nincs ene) írnom három levelet, majd azokat különböző módon és számban sokszorosítanom (ma meg kell írni, nincs több mese).

szóval nem értem, ez a sok dolog hol volt a nyáron. esetleg, mint keselyű, messziről köröztek, lesték, mikor hullok el (persze csak képletesen értve, soha ilyen fitt nem voltam, már a hatórás alvás sem kottyan meg).

ilyenek vannak, szerintem a szülinapomat pedig majd januárban... őőő, májusban megtartom. lesz buli minden, szép álom. mindig ez van.