„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2006. október 25., szerda
ezt a levelet kaptam
ebbe van beleírva száz kedves szó (majd megszámolom), és egyben ez a képeslap az, melyet képtelen voltam továbbadni, annyira megtetszett, ezért kaptam én. az életben még sokkal szebb.
1 megjegyzés:
:-))
Megjegyzés küldése