egyre gyakrabban van az az érzésem, hogy megyek össze, már a konyhapult alól nyújtogatom a kezem, de valahogy nem érem el, ami rajta van.
napközben is ez a bizarr érzés fog el, ilyenkor összekeverednek a szák a szójamban, meg a bekűt is. arról nem beszélve, hogy a viszonyulásaim is keverednek, akit utálok, azzal kedves vagyok, és viszont. elfelejtek nagyon fontos dolgokat, hát úgyszólván ez nem jellemző rám. hónapok óta tart ez az állapot, tegnap a vonaton nem bírtam csak úgy _leülni_ (a kabátomat tartott csak három percig megigazítanom), a szó klasszikus értelmében szét csúúú ssssz t am.
emellett permanensen kevésnek találtatom magam előtt, semmiféle előrevivő pozitívumot nem vagyok képes termelni.
töpörödöm.
nemsokára föltehetitek a kérdést: hova lett?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése