„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2006. október 24., kedd
akinek nehéz most
bikficre gondolok, meg arra, milyen pillanatok alatt eltörpülnek az ilyenek mellett az "események", meg az általuk keltett rosszkedv és morc. bikfickém, tarts ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése