merthogy volt mindezek előtt egy hétvége is.
pénteken jól meg lettem ünnepelve, meg az apósom is.
ezúton üzenem azonban, köszönöm, hogy egy darab csoki sem hozatott, jövőre a körfigyelmeztetéshez hozzáteszem majd, hogy csokit és cserepesnövényt sem kérek szépen. jó, szépek, meg tényleg kedvesek, de amikor a saját anyukám ad tüskés pozsgás virágost, noha tudja, mennyire nem kérek ilyet, akkor azért elgondolkodom a dolgon. najó, csak vicc.
na de, lett nekem szép narnia-könyvem, mind a hét rész, eredetiben, már egy hónapja mentem vissza újra meg újra a libribe kicsit megsimogatni, meg köszönni neki, most végre otthon tehetem ugyanezt vele. mert természetesen ennyi időm is van rá, nesze nekem.
hihetetlenül kedves levelet is kaptam, a férjemtől, aki egyben a barátom is, meg még annyi minden, és kértem hogy írjon, de olyan kedveset írt, mintha nem is kértem volna. hát ez tényleg ünnep volt. gyakran az ilyen dolgok amúgy csak utólag derülnek ki.
szombaton aztán jöttem dolgozni, meg mentem irodalmazni, meghallgattam a kukorelly endrét, akit érdekes volt meghallgatni. amúgy úgy beszél, ahogyan ír, ez volt az egyik legérdekesebb.
és vasárnap négy óra tizenvalahánykor megnéztem életem legkékebb házát. n-ék költöznek oda hamarosan, már meséltek róla, de így -látva is- hihetetlen.
az ajtófélfa, a csempe, a fürdőfal, a vécépapír, mind kék. és mindegyik eltérő árnyalatú és intenzitású, és ami nem kék, az is annyira fura, hogy az gáz. szegények, most gőzerővel festik fehérre meg mogyoróra a falakat, szerintem sok köbméterrel lesz nagyobb a lakásuk.
arról nem is beszélve, hogyan lehet a türkizkéket, a fürdőszobazöldet és a hányásrózsaszínt egy apró helyiségbe elhelyezni, még ha a vécépapír türkizkék is... hehe. jóóóókora ízlésficam, minimum a látlelet. szóval azért megdícsértük őket, mert a ház, noha kívülről is kék, érdekes és jó lesz nagyon.
este még volt formaegy, felvidított, hogy lehet ám így is versenyezni. és a paliklászló hozta kétszer a régi formáját, üvöltött, ahogyan a torkán kifért, és ha eltekintek a bívöszésbathedes rihegés-röhögéstől, amit gyulával együtt lefolytattak, egész emlékezetes verseny volt ez így nekem.
a tegnapiak okán pedig még nyugodtan írhatok pikírten.
pénteken jól meg lettem ünnepelve, meg az apósom is.
ezúton üzenem azonban, köszönöm, hogy egy darab csoki sem hozatott, jövőre a körfigyelmeztetéshez hozzáteszem majd, hogy csokit és cserepesnövényt sem kérek szépen. jó, szépek, meg tényleg kedvesek, de amikor a saját anyukám ad tüskés pozsgás virágost, noha tudja, mennyire nem kérek ilyet, akkor azért elgondolkodom a dolgon. najó, csak vicc.
na de, lett nekem szép narnia-könyvem, mind a hét rész, eredetiben, már egy hónapja mentem vissza újra meg újra a libribe kicsit megsimogatni, meg köszönni neki, most végre otthon tehetem ugyanezt vele. mert természetesen ennyi időm is van rá, nesze nekem.
hihetetlenül kedves levelet is kaptam, a férjemtől, aki egyben a barátom is, meg még annyi minden, és kértem hogy írjon, de olyan kedveset írt, mintha nem is kértem volna. hát ez tényleg ünnep volt. gyakran az ilyen dolgok amúgy csak utólag derülnek ki.
szombaton aztán jöttem dolgozni, meg mentem irodalmazni, meghallgattam a kukorelly endrét, akit érdekes volt meghallgatni. amúgy úgy beszél, ahogyan ír, ez volt az egyik legérdekesebb.
és vasárnap négy óra tizenvalahánykor megnéztem életem legkékebb házát. n-ék költöznek oda hamarosan, már meséltek róla, de így -látva is- hihetetlen.
az ajtófélfa, a csempe, a fürdőfal, a vécépapír, mind kék. és mindegyik eltérő árnyalatú és intenzitású, és ami nem kék, az is annyira fura, hogy az gáz. szegények, most gőzerővel festik fehérre meg mogyoróra a falakat, szerintem sok köbméterrel lesz nagyobb a lakásuk.
arról nem is beszélve, hogyan lehet a türkizkéket, a fürdőszobazöldet és a hányásrózsaszínt egy apró helyiségbe elhelyezni, még ha a vécépapír türkizkék is... hehe. jóóóókora ízlésficam, minimum a látlelet. szóval azért megdícsértük őket, mert a ház, noha kívülről is kék, érdekes és jó lesz nagyon.
este még volt formaegy, felvidított, hogy lehet ám így is versenyezni. és a paliklászló hozta kétszer a régi formáját, üvöltött, ahogyan a torkán kifért, és ha eltekintek a bívöszésbathedes rihegés-röhögéstől, amit gyulával együtt lefolytattak, egész emlékezetes verseny volt ez így nekem.
a tegnapiak okán pedig még nyugodtan írhatok pikírten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése