péntek egyedüliség, hazalibbenés korán, tízkiló piaccal. husika vasárnapig hűtőben kuksolt, behh, ilyenkor utálom a pató pál-mindenemet.
este kitalálták a nyavajások, azok, akikről itt sose beszélek, hogy _azt_ a könyvet fogjuk együtt olvasni, amit a nagytanács annnnnnnyira jónak talált, hogy csak. én még a nagytanács döntése előtt sokkal vásároltam meg az opuszt, a címe tetszett meg, de annnnnnyira amcsi gondolkodásúnak találtam, hogy nem _bírtam_ elolvasni, bele-belekaptam, volt benne sok okos mondat, de nem győzött meg arról, hogy ő lesz az, amitől az életem megváltozik. most aztán ki tudja, ha muszáj, hát muszáj. mondjuk fogalmam sincs, mikor és hogyan lesz arra húsz oldal koncentrált olvasásra és feldolgozásra alkalmam. kreativitás a hétköznapokban, majd erről írok könyvet.
.
szombaton egyedüliség, kongó lakás, össze-vissza gondolatok, patópálság, napsütés, előadásírás, leveleken gondolkodás. jó és nemjó egyszerre.
az utolsó egész szombatom, ezért megbecsülém nagyon.
.
vasárnap a husikák már kiugráltak minden hűtőnyitáskor (törekszem a képszerűségre, nem komoly), hát muszáj volt megdolgozni őket, ilyenkor nem szeretek a ház asszonyának lenni. egyedüliség, rakosgatás, irkálás, készülés.
és eljött füles, és fülessel egész délután beszélgettünk, és este lett, hetedik nap, és én sajnálom, hogy füles thaiföldön lakik, mert az ilyen beszélgetések olyan ritkajók ám.
és még ugyan itthon van a füles, de már most jól hiányzik, ez van.
1 megjegyzés:
Ez a patópálság ismerős! Talán az utókor mornixságnak fogja hívni ugyanazt. :-)
Füles nekem is hiányzik egy kicsit!
Megjegyzés küldése