„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2006. október 6., péntek
saszla
ettől a szótól voltak a reggeli könnyek. piac, karmolóhangú néni mögöttem. abból a saszlából kérek majd egy kilót még.
utoljára nyolcvannyolc körül mondta a nagyapám, a fejem felett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése