innentől kizárólag

csakis arról a terrorista katicáról vagyok hajlandó értekezni, aki hatására vasárnap majdnem meghaltam.

mostanában ilyen típusú támadásoknak vagyunk kitéve, minthogy ősz van, szóval ezek a kis izék furakszanak be a lakásba, mert nálunk már meleg van, kint meg hideg. szóval állandóan poloskákat meg katicákat hajigálok kifelé.

gyanútlanul fogtam meg ezt a kis szemetet is, hogy akkor kihasználva az (új) lépcsőházi ablakot, eltávolítom a nemkívánatos (kettőpettyes) személyt. bal kezembe szorítottam, ahonnan minduntalan kimászott, repülni óhajtott. mondom, jól lefoglalt, így hát a lépcsőre érve zoknis lábam a kanyarban magcsúszott én háttal a lépcsőháznak elindultam lefelé, katica a balomból kiugrott, eltűnt azon nyomban. utolsó próbálkozásként (james a. bond) (kisujjammal, mint a tomkrúz) jobb kezemmel elkaptam a(z új) párkányt, mely kiállta a szakítópróbát, és megtartott.

ezek után heves szívdobogással és olcsó szavakat elmorzsolva az orrom alatt kutattam -hiába- az eltűnt célszemély után.

ezt is túlélve, meg a tegnapi napot is (eső, front, álomkór, ilyenek), este megtaláltam aztán. egy mozdulattal lepöccintettem a tenyerembe, ajtó kinyit, katica repül. így szórakozzál velem, mondtam.