allergián agyalok

az megvan, hogy meglett a vérteszt eredménye, most ezzel akkor elbattyogunk újra a flegmanőhöz.

ebben csak az a szép, hogy kizárólag a nutritív egy részét voltak aranyosak megmérni, és a teszkóban szembejövő dokinénink is megerősítette, hogy igen, ez így megy, újabb beutalóval lehet csak a fűben-fában-fémben dolgokat méretni.

ez újabb 5 rugó amúgy, amit felszámítanak majd ugyanazért a semmiért a rendelőben a tb-től. annyira tetszett az a rendszer, amikor kötelezően számlát kellett kiállítaniuk ezeknek a kényszerkorrupt egyedeknek, mert ott legalább nyíltan előttük pofát vághattam a leírt ellátások olvastán, még előttük, ha úgy hozta úri kedvem. mert ugyan milyen életvezetési tanácsadást kaptunk a nénikétől? a vállvonogatást?

balaton első forduló

ez is megvolt, negyven fokban a balcsi _mellett_ voltunk, anyukáméknál vendégségben.

tök vicces.

ilyenkor mindig kiderül, hogy 

1. van valami olasz a felmenők között - azt a hangerőt és intenzitást, amit a családommal bírunk velük tartva művelni, szerintem kívülről nehezen lehet tolerálni, vagy csak simán nem mernek a szomszédok szólni. az amplitúdó pedig olyan mint a hullámvasút. egy szó mint száz - nyugi sosincs

2. valóban segít nekem a pihenés és a nemgondolkodás, de erre alkalmas környezet nagyjából kizárólag ez, az anyukám közele. meg a húgomé. meg az öcsémé. hihi.

3. természetesen minden strandidőt elhorzsol g pár nappal a Víz Mellé Indulás előtt, így volt ez most is, tehát a szerető anyukának marad a szolidáris kívülről nézem én is veled a vizet. tavaly, idén megvolt.

jövőre, persze, elmagyaráztam neki, hogy miért lesz a nyaralás előtti héten hosszúgatyában és térdvédőben mindenhol.

(amúgy cukikám kizárólag ilyenkor bír olyan mély horzsolást produkálni, hogy az ne gyógyuljon rendesen, azaz sebészetre kell vonuljunk a dologgal...)

szakd

oldozatot írni vicces.

itt van a fejemben a téma, tudom is, mit hogyan írjak le. ez eddig oké. 

de hogy a tíz kiló szakirodalomtól (és még pár tonna egyébtől) roskadozik az asztalom, és mégsem jutottam túl a melyik könyvben mit találok-fülecskéknél tovább... és ez csak a fele a szükséges jelöléseknek, és nem maga az olvasás, melyet -természetemnek megfelelően- három nyelven kívánok majdan elvégezni, szóval nem látszik, ezzel valaha kész leszek-e, minthogy nem nyomaszt egy határidő sem, hiszen lemaradtam az áprilisiról...

mert ugye most döbbentem rá, hogy nem vagyok szakfordító, azaz csupán attól jól megfeszülhetek majd, hogy az idézeteket korrektül idézzem magyarra. vagy éppen azért, mert ilyet és így még senki nem csinált, és mi van, ha a kutatás (megfigyelés, érted!) befuccsol, mert egy megfigyelt sem lesz hajlandó értékelhetőt reagálni, minthogy időzíteni is tudnom kellene, de engem szorít a mégis létező következő határidő, a november. és szerintem, ha van eszük a megfigyelteknek, késő ősszel fognak csak reagálni, azt meg már ugye nem fér bele.

na, ezeken túllendülve egy alvást eszközölök, attól minden újra szép, sima, és csillogó lesz megint :)

allergiadrámaqueen

attól az allergiateszttől egyébként egész viccesen vagyok kiakadva: kérdéstolulásom lett.

mert ugye okosan utánaolvasnék, elmélyülnék a témában, de hát nincs leírva.

vagyis le van írva, de nem magyarul. az például az mit jelent, hogy ha nem reagál semmire sem hevesen a valóságban, mégis a tűszúrások után másfélcentis göbökkel reagált három is (gabonakeverék, fűkeverék, feketeüröm), meg a többi is 3-6 miliméterekkel? mit jelent, hogy a gabonafélékre reagál? csak a pollenre? mikor száll a pollen? csak tünetet bírhat az ember kezelni? a kétésfélévnyi szoptatás ennyire nem ért semmit? vagy ennyire ért? mik ezek az idegen szavak? hogyan kerüljük el ezeket az allergéneket (nem teoretikusan, hanem gyakorlatilag? és azt már megint nekem kell egyedül kitalálnom?) és az nem, és miért nem számít, hogy ugyanazzal a tűvel szurkálta végig az összes allergén csöppet?

na jó, mondhatnád, mért nem kérdeztem meg az orvost. hát őőőő megkérdeztem, csak minthogy flegmatikus embereket nem bírok megmozgatni, hát mit válaszol egy olyan illető vajon, akinek az az alapmondat hangzott el a szájából, hogy hát "ezen nem lehet segíteni"... és ha így van, akkor tényleg, miért szívóskodjak azon, hogy (tőle) megtudjak ezekről bármit. dráma dráma dráma

cukorka

egyébként g szuper volt a hétvégén.

valahogy egy elég szuper gyerek, szóval ez nem meglepetés, de visszagondolva mégiscsak muszáj volt megdicsérnem ma este a jóéjtpuszinál.

merthogy elég jól tudja általában, hogy mit akar. nagyjából nonstop játszani, természetesen. még mindig sztárvórszőrület van, meg legózás, folytonszétszed, folytonösszerak, de

de olyan cukin kibírta, ahogyan a síkideg anyukája őrülten kapkod tegnap ide-oda, égeti szét az ebédet, kezét, apukája vacog, estébé, és ő meg közben annyira tutin elfoglalja magát, ha kell, egyedül...

ma próbáltam pótolni, de azért ezt jó volt látni, hogy így is, meg úgy is feltalálja magát.

az ún. "hétvégék"

már csak azért is amellett írok petíciót, hogy legyen csak szépen 4-5 napos a hétvége (at least: nálunk), mert velünk mindig annyi minden történik, hogy a két napba a hétvége (lásd: kikapcsolódás, normális láblógatva semmittevés, bambulok ki a fejemből jóllakottan estébé) legkisebb jóindulattal sem fér bele. 

mert ugye a tegnapi betegség-stressz. hajnal négykor kerültem ágyba, annyira rosszul vettem ezt a hirtelen jött nemtudommit. (ez volt leginkább a stressz tárgya, a nemtudom, hogy mi). reggelre már csak hőemelkedés, ma pedig már a fejfájás is elillant. holnap azért még orvos, kieszközölünk egy labort is. nem volt jó, nem, de most jó (a jobb értelemben)

a többi ehhez képest szóra sem érdemes, de az, hogy most sikerült magamhoz leülnöm ma, az egyértelműsíti, most akkor hol is van/volt ez a hétvége. és hol van az a nyavajás szakdolgozat, mondjuk el kellett volna már kezdenem legalább.

ideg

valószínűleg minden agyra én megyek, föltéve, ha erre jár bárkié: megint síkideg vagyok.

ez most olyan, mint g-vel volt a fejfájás, a tehetetlenség, az ismeretlen, a lelkierő próbája. 

(jelzem, erős vagyok, tehát ugorjunk) (fekete humor, nem tudom, átmegy-e írásban)

délben hazaérve azt mondja az ember, szerinte láza van. nézem, semmi. másfél óra múlva 38,5-re kúszott a láza. karikás szem, sápadt arc, jéghideg végtagok, hidegrázás. ügyeletet hívva nem jönnek, mert túl korai bármihez. ("el tudunk-e menni") algopyrin lázat délutánra levitte. este fejfájás, láz megint elindult föl. most alszik.

én pedig egy szimpla bármivírusban reménykedem, annyira annyira

ezt az érzést nem lehet leírni, de ebből tudom, hogy ezért nem extrémsportolok.
és:
nem bírok aludni menni, ilyenkor ezzel tüntetek, és nincs mit tenni ellenem.

dalolászik

(én nem tudom sorban, ő igen)

(háttérben dalolgat)

neptun, jupiter, szaturnusz, uránusz, föld, mars, vénusz, plúúútó

mindez a starwars dallamára.

ma ezen nagyon összenéztünk az emberrel, és egyszerre röhintettük el magunkat.

mondom én - cukorfajzat, megzabálom.

hikomat

kívül-belül hikomat vagyok, erre nagyon sok szót vesztegetni is kár. 

4 napja a hátam gyakori fájdogálása új színnel bővült, lábam vénásan tropa, és még mindig nem alszom eleget.

pedig nem írom a szakdogám, ami délibábként lebeg mindennapjaim egén (tök jól ki van találva, csak olvasni-jegyzetelni kellend, amire mikor volna időm, mondd már.)

holnap (ma) utolsónak megyek le a közeljövőben a nyírségi helységbe, egy éjjelért 10+ óra utazás - fúj, de vonzó.

amúgy kész a munka, jövő héten kapom kézbe az eredményt, addig meg szorongok egyet, minthogy tavaly elrontották.

ja, és beletrollkodtak az életembe, az egyiküket kiválóan elhelyeztem a helyén. a másikukat kikerülöm.

mozgalmas ez a "hosszúhétvége" (azóta sem bírtam megkedvelni az ilyet).

fontolgatom a hosszú hosszúnyaralást a nyárra. háthaösszejönne.

múltjelenjövő

annyira kellett röhögnöm, beleolvastam pár régi posztba, és minő csoda, ezek nem változnak.

csak most már tud beszélni, és megmondja, én meg igyekszem nem árulkodni, de

minden

pontosan

ilyen.

háháhá-

hétköznapok széllelbélelve

amilyen szeles idő volt a napokban, kábé olyan is volt kívül-belül is minden.

nyomasztóan szeles, undok.

aztán mostmár jobb, bár még mindig relatív a jó,

a múltkori irkálás óta orrhegyem továbbra is facsar, bár idén állítom, hogy az orgona volt a ludas.

g is köhög(ött) nonstop (míg el nem kezdtük az orrfújkálást ezzel a Luffeel-lal, az használgat.

aztán ma meg a nyakszirtjén egy féltenyérnyi piros folttal ment aludni - ugyan mi a frász ez, tanakodom azóta is magamban. kapott kalciumot, bekentük viszketéstelenítővel, aztán várunk.

múlt hét kedd óta ma sikerült időpontot kuncsorognom az allergológián, de a rendszer csak egy időpontot enged, vagyis a vérvételes vizsgálatra tuti nem lesz már időpontunk nyaralás előtt. úgy kábé 7 dolgot mondanék én, amire várhatóan pozitív lesz. nesze neked szoptatás.

majd visszaszívom, ha mégsem.

a munkafronton rájöttem, hogy növesztenem kell az önvédőmechanizmusokat, olyan, mint zsepit vagy vattát tépni, ha megrángatom, nem enged, ha lazítom, a munkatornyok is pöckölődnek tovább napról.napra. kicsit kínos néha, de én nyugodt vagyok, haha.

azta, most jut eszembe, hogy holnap hiába jönnék haza befejezni a munkát, ha egyszer ovis szülői lesz. szevasz, púp a háton.

nahh, *dohogva elmegy aludni*

kényelmes szamár

a tavalyi és a kétéves blogjegyzeteim kiválóan (jót röhögtem legalábbis visszaolvasva) jegyzik allergiás állapotom, minthogy idén (is) belefeledkeztem a későn érkező tavaszba, illatok, orgonaága, izéfavirága, szevasztok.

robbanásszerű érkezéssel négy napja erősödő orrhegyfacsarás és tüsszentések, és most nem csak nálam, csak a többi alany valahogy jobban viseli.

hááá

pcííhhh

házinéni

amióta legalább fejben azért írom a szakdolgozatot, két hétvége is eltelt a lakásgyömöszöléssel, minthogy két kezem attól még szabad. amikor éppen nem bent dolgozom, vagy itthon gyöngyöt vasalok, nagyjából állandóan pakolok, pucolok. őrülök meg.

az új mosógép egy angyal, mos, mos, nem nyafog, csendben végzi a dolgát. ennél fogva én meg mosok, mint a kisangyal, mostanra túljutottam a kéthetes restancián (addig állt az ügy), plusz ma a függönyök is bekerültek. ezért aztán ablakot is kellett, mossak, egy ruháskosarat is felszámoltam. kis nyom a nagy világban.

most még van egy kutyavasalásom, egy teregetés, aztán nyomás aludni.

könyvkönyvkönyv

fesztivál, menni kellett, jó volt. családi programmá nemesült, így az élmény tripla, nekem még mindig izgi, a többiek meg szeretnek, és még a nap is (nagyon) sütött. és énekelt a palyabea.

az viszont tény, hogy idén bevásárlócetlivel mentem, ami a szó szoros értelmében röhejes, viszont felettébb hasznos, ha a többi kettő motivációja elsősorban az, hogy szeretnek. megvettem hát a Pi életét, meg kettőt g-nek, meg kinéztem párat a gőtééktől (meg azt is megtudtam, van e-könyvtáruk, juhhé) megjelent a Titi folytatása, azt még tartogatom, mert helyette találtam egy aktuálisabbat, a sötétségről.

a legbizarrabb élmény a PIM-nél volt. vettünk egy Nemesnagyágnest, meg egy Radnótit. hűtőmágnest g-nek. olyan posztmodern élmény volt.

megint hetek

teltek el, én csak kapkodom a fejem.

voltam bécsben egy napot, a "lejártam a lában" tökéletes megvalósítását hoztam, hasznossági faktor 61 százalékos, minthogy találtam egy igazán jó könyvet és így kevesebbet költöttem, mint az tervbe volt véve, plusz a westbahnhofon az olasznál éppen még volt 5 percem tiramisut venni, és az persze mindig lendít a dolgokon. de nem sikerült megúsznom a könyvtári büntit (egy napra is fizettettek velem), plusz akartam readereket hozni, de nem volt előtte időm ezeket elkérni, szóval fuccs, és azt eléggé sajnálom.

az elmúlt hetet meg lent töltöttem a suliban, ez is úgy 59 százalékosra sikerült, minthogy volt két nap, ami eléggé okos nap volt, ha nem is őrülten újszerű, de hasznos. az éjjeleket szobatársaim csacsogás és alvás és aludni hagyás helyett szakdolgozat-írással tengették, így nagyon kifáradtam, bár ha jobban megnézem, így is töltődtem, és most már tudom, hogy valahogy csak meg fogom írni majd én is egyszer ezt a nyavaját. igazából csak annyi hiányzik, hogy asztalra csapjak és eldöntsem, melyik téma lesz a megvalósítható. ahogy ott kérdezgettek róla, rögtön hármat is felvázoltam, de persze vázolni más, mint lekutatni azt pl. a nemlétező szabadidőm és határozottságom okán. nem elhanyagolható szempont, hogy a tanárral tavaly augusztus óta semmit, de semmit nem kommunikáltam, talán nem ártott volna...

nahh. most meg pótolom az elmúlt évek háztartását.
ja, és vettünk egy mosógépet, a régi feladta. kedden érkezik, addig púposítjuk a ruhahalmokat.

úgy fél

úgy fél12 tájban ma rámjött, fogtam, és felére vágtam a hajam.
ezt így én nem szoktam, úgyhogy köszöntlek, stresszhajvágás.
holnaptól másfél hétig nem látom rendesen a gyerekemet, ezt kompenzáltam nyilván.
gáz-e vagyok.

"én vagyok a fellegajtó-nyitogató"

"bolond volnék, ha búsúlnék" vagy másképp, máshol: "lábam alatt bársony" 

vigaszul, magamnak, magunknak.

úgyhogy megyek, egy kicsit még muszáj vagyok az ilyen zenéből vénásan tölteni, ne bőgjek már, ez jó itt.

azon kívül hadd röhögjünk egy kicsit:

tor

nagyon jó volt a temetés utáni tor.

a nagynéném szerint a nagyapám az ilyet szerette, ezért lettünk ilyen kevesen, és attől egészen olyan volt, mintha most is ott üldögélne csendesen a foteljében, háta mögött a kutyával, amelyik túrja-túrja.

rengeteget nevettünk, végigdumáltuk, néha kicsit csend lett, de minden olyan jó volt.

csak a kutyán lehetett észre venni, ahogyan időnként leheveredett, a dolgok azért mégsincsenek rendben. nagyon sajnáltam őt is, egy kutya hiánya annyira valódi és fedetlen bír lenni néha.

a miénk akkor érződött igazán, amikor a temetőben meghallgattuk a papám dalát.

munkamorál

ja, úgy amúgy könnyebb volna, ha lenne mondjuk csak másfél, jól körülhatárolt munkaköröm, és egyes illetők nem keltenék a prekamasz ellenálló képét odabent is, mondjuk csak hogy a dolgozás egy kicsit könnyebb legyen. egy leheletnyit.

persze kellene különben egy tágabb, perspektivikusabb környezet, ahol nem minden másnap kellene latolgatni, hogy hisztérikusan kacagjak-e az élet abszurditásán, vagy éppen lázasan keresgéljem a menekülőutat minél távolabbra.

gyerekek gyerekek

a kölök nagyon nagy lett hirtelen, ötésfél is elmúlt, naccsoportos (jövőre is erre ítéltük, úgy kell neki), ezt a kort a már említett fantáziavilág mellett spirális rendszerességgel belengi a prekamaszkor szele.

a kamaszkort minden bizonnyal nagyon fogom utálni, de legalább edződünk.

igaz, mostanában élem meg azt, hogy nincs elég fantáziám, kreativitásom vagy energiám (szimultán és/vagy egyik), és helyenként totálisan eszköztelen vagyok a nemakarással és nemcsinálással szemben-

ma pl. a Második Nagy Bolti Háborúnk alkalmával jöttem rá, hogy a régen fegyelmezett gyerekem teljesen kihagyja már ezt a tárából, egyszerűbb azt tennie, amit a kedve diktál. és ettől majd minden teszkó közepén szembesülünk a seggemnek ököllel rontó gyereket neveli anyja-apja képpel, amitől testenkívüli élményszerző révén egészen moziban érzem magam, nem normális, ahogyan ez van, nem stimmelünk. 

túl sokat van nélkülem, ez tény, túl sokat az oviban a gátlástalanul autisztikus csoporttársával, túlontúl másoló típusú személyiség, és túlontúl hat rá az a rokon, aki tőlünk, felnőttektől feltétlen tiszteletet vár el, míg g gyakorlatilag (szépen mondván) pottyanthat a kobakjára, ütheti ököllel, mondhat neki NEMet, nem probléma.
"rosszcsont vagy - mondja mosolyogva"

ebben egyáltalán nem elhanyagolható, legnagyobb tétel továbbra is a közösen töltött idő csekély volta.

feladat tehát adott, a három említett tulajdonság újbóli növesztése, és sok-sok idő töltése.

argh.