„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2013. május 15., szerda
múltjelenjövő
annyira kellett röhögnöm, beleolvastam pár régi posztba, és minő csoda, ezek nem változnak.
csak most már tud beszélni, és megmondja, én meg igyekszem nem árulkodni, de
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése