nagyon jó volt a temetés utáni tor.
a nagynéném szerint a nagyapám az ilyet szerette, ezért lettünk ilyen kevesen, és attől egészen olyan volt, mintha most is ott üldögélne csendesen a foteljében, háta mögött a kutyával, amelyik túrja-túrja.
rengeteget nevettünk, végigdumáltuk, néha kicsit csend lett, de minden olyan jó volt.
csak a kutyán lehetett észre venni, ahogyan időnként leheveredett, a dolgok azért mégsincsenek rendben. nagyon sajnáltam őt is, egy kutya hiánya annyira valódi és fedetlen bír lenni néha.
a miénk akkor érződött igazán, amikor a temetőben meghallgattuk a papám dalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése