egy estém zu Hause

...és akkor fél 7-kor leültem végre a német leckém fölé (ez most az enyém tényleg) és elkezdtem próbáltam igyekeztem behozogatni a lemaradtakat, és úgy zajlott kicsit az élet körülöttem, mint a slow-motion filmekben, amikor a főtéma egy helyben áll (ül és görnyed), és mindenki más sebesen szaggatottan rohan...

ennek amúgy akkor lett vége, amikor anyósom feltelefonált (ez az egyik legnagyobb frászom), és lehívta a párom, és nem szóltak föl, hogy minden rendben, mert hát 200 fölé került lent egy vérnyomás, és aztán menniük is kellett ügyeletre.

ez most úgy megidézte a 2 héttel ezelőtti váratlan János-kórházas kört a megszaggatott kézzel.

orvosos körből családilag elegendőnek nyilvánítom a napjainkat, semmi többet nem kérünk.

16 év

visszanéztem, tényleg majd' pont 16 éve írtam az első blogbejegyzésem.

osztok-szorzok. hú.

arcra!

6. hete hómofisz, ahol egyúttal hómtícsör és hómtutor, hómbékör, hómséf, hómmosónő, állandó pakolás, és persze a kertig alig mozdulok ki (ezt egyébként gyűlölöm, kevés dolog van, amit/akit gyűlölök, ezt a napsütésben ki nem jutást nagyon)

erre ma kimentem, elsinkófáltam a hintaágyat (rövid, kényelmetlen, de imádom), tűzettem magam a nappal (megsütött), majd szépen a hintaágy visszarángatás alkalmával a szép, 12 centi széles, fűben keresztbe egy helyen elhelyezkedő betonszegélyre 30 centi magasból arccal lefelé leejtettem a mobilom. (szilánkos ripityom kijelző, ön nyert)

arcra ejtett mobiljaim, szevasztok (immár 2)
kerti pihenés, te is.

rencer az onlájnoktatásban

hát a rencer, na az kéne nekünk, most, hogy új rencer van, vita nincs.

múlt csütörtök-pénteken egyszer csak elszállt a maradék agyam, mert a gyerekem, akire ráömlött az úgynevezett szünet utáni online "oktatás", ám folytatta a tavaszi szünetet suliidőben is.

És ez azzal járt, hogy egy gyors péntek esti fejszámolás azt súgta (képzavar), hogy akkor most elordítom magam, és a hétvégét betáblázzuk tanulásügyileg. mert azok a nők és férfiak, akik tanárként most totál odavannak, hogy micsoda meló ez a krízis, NEKIK, na ezek akkora cukifejek voltak, hogy gondolták az alábbiakat:

- miközben Apa elment dolgozni, mert az ő szektora pörög,
- miközben Anya itthon van, ergo a 8-10 órányi hómmelója mellett inkább csak lábat lógat (vagy ahogy a Trump-csaj jelezte, Homéroszt olvasgat), ezért

- nyugodtan feladhat minden napra 1 órányi matek új anyagot, amit elég elolvasni a könyvből, kimásolni (B+) és megoldani 3-5 példát, miafrancnak járnak ezek suliba, órára, ha ennyi elég?
- feladhatja nulla kompetencialapú oktatással a 2 felvételi feladatsort 45-45 percben, majd javítani (megoldókulcsban a levezetés annyi, hogy a) 2 - a többit Anya úgyis tudja magyarázni (20/19-et amúgy igen), majd szó nélkül leosztályozhatja...

- (amúgy Anya mellékállásban lassan bekéri a matektanár fizupapírját)

- nyugodtan feladhatja Mo. vízrajzát, mert azt majd egyszer (nem most ugyan), de meg kell majd tanulni (ez 4 óra meló volt neki) (és nekem, amíg megtanultam az office lens-szel bármit készíteni)

- nyugodtan írhat 4*8 A4 oldalnyi emailt arról, hogy mit NE nyisson meg a diák, csak ha akarja, de 5. hétre legyen szíves 3 nap alatt írni BÁRMIRŐL EGY FOGALMAZÁST ÉNEK tantárgyból, amit nem kellett sem elolvasni, sem megnyitni (mi is az, kérdeznénk)

- elkészítheti mára (vagy holnaputánra - ugye ez egy lebegtetett határidő volt egyik posztban ez, másik posztban az, csak precízen, mert csak 10 tantárgy van) a makettet (3 hétig nem volt "ihlete" - ezt most akkor meghoztam, Anya, a múzsa csókja, képzavar, új mellékállás)

- nyugodtan elszúrhatnak ofőóra néven 45 percet minden hétfőn csetszobás képernyőhöz kötéssel, egy ötletem sincs, mi a célja ennek, hacsak nem az önáltatós dokumentáció (kréta, diri, többi tanár, hogy "milyen jól megy") - egy. darab. értelmes. mondat. nem. hangzott. el. 5. hét. alatt. - még a közösség érzése sem, mert háromszavasnál nincsen hosszabb hozzászólás, és az sem kongruens.

- és így tovább-

szóval a tanulság:

rencer kell.
legalább nekünk.

így holnap (két teamem között) órarendet készítünk, és időpontokat rögzítünk. neki, mert nekem csak a nonstop megy.

és ma megint kimásoltam a leckéket, kinyomtattam, mert lusta dög, plusz fingja nincs, hogy is kellene ezt, ez derült ki.

*******

és csak így érzések szintjén énközlés:

iszonyúan fáraszt amúgy ez a randomizált online nemoktatás.

elküldeni emailben a tananyag címét és 4 feladatszámot, egy tesztlapot a nem megtanított nyelvtanról, egy másolni való szöveget, vagy egy vaktérképet, hogy mindent jelölj be és ppt és pdf és hablaty, ha van kedved, de határidőre - az NEM online oktatás.
(kettő kivétel van amúgy a 11 tantárgy között, ezeket a nőket az erőfeszítésükért értékelem, ők tartanak időpontban online és offline órát, BESZÉLNEK a gyerekekkel, aktivizálják magukat és őket)

...
bájdövéj ének fogalmazás?

a nyulak, éjjel

egyébiránt nem maradt el a csendesen minden éjjel készülődős nyúlság idén sem.

az mindig úgy van, hogy nálunk ajándékozni titokban kell (még a listás cuccokat sem adhatjuk kézbe), azaz mindig mindent szétcsomagolok 3-5 részletbe és eldugom.
a lakásunk 59 nm, ezért pl. egy lego technik óriáskészlet érkeztetése és hetekig itthon dugdosása jelentős fejlesztőerővel bír...

de a nyúlhoz vissza.

volt olyan év, hogy a hülye (a)nyúl az étkezőben egy szék aljára ragasztotta alulról az eldugott ajándékot. költői kérdés: reggelre melyik ragasztó engedte el magát először?

igen.

idén szép idő volt, és a majdnem13éves kijelentette, jogosan, hiszen más rendszert nem ismer, hogy nyugodtan készüljön a nyúl azzal a dugdosással akár a kertben is (kérdeztem is, mit dugjon el Ny, ha a kérés a Terrária online letölthető, számítógépes játék) (de ezt is megoldotta Ny, egyébként).

szóval 23 óra körül a kertben...

szerintem már ott voltak anyósomék apróságai :) (nálunk több körben jár több nyúl/mikulás/angyalka)(mindig)

megállapíthattam, hogy a meztelencsigák éjjel duhajkodnak, jellemzően ott, ahová pont ideális volna rejteni egy ajándékot.

a nyúlcsapda/fészek nem alkalmas egynél több (már ottlevő) ajándék tárolására.

ezen kívül a szomszéd bozótban valak/mi lakik, mozog, él éjjel.

ugyancsak a kert előtti tiszafa környékén.

mindkét esetben hatásos a csoszogás és halk siccegés - akármi is az.

és azért az is tanulság, hogy minden ilyen macera mennyire megéri, mert persze örül neki, meg mi is :)

hómofiszundoritisz

létezik ilyen?

a jelekből ítélve van.

hihetetlen szakadék van a hétvégénéjjelnappalmindig dolgozós gyerektelen nekemmindenkorjó kollégáim és köztem, pedig a heti 40-45 órát simán toltam én is itthon az elmúlt hetekben.

de hogy szombaton 2 levelem volt feldolgozatlan (mert feldolgoztam a többit), és ma estére megint 12 lett, ezt nem tolerálom.

én lennék a jó francia, aki feljelenteném zaklatásért azt, aki szerint ez így oké. 

holnap megtanítom az időzített levelezést, valamint a munkaidő kifejezést.

vagy csak simán megöregedtem. nesze nekem.

karantinho naplopó

március idusán hazatértem a vincseszteremmel meg úgy 1500 lapnyi, találomra összefogott paksamétával, egy rendkívül kiadós életundoritisszel, és sok tervvel, hogy hány filmet nézek majd meg, meg hogy kifestjük a lakást, ha már az ablakcsere ugrott...

lett belőle a 7/24 dolgozó- és mosó- és főző- és rendrakónő, aki reggel leül a hómofiszába, aztán felpattog tanítani (plusz ordibálni a milyenfeladatodvanmikorra és teszedlemostmáraztak.tabletet topicban), majd felpattan megfőzni az ebédet (agyi kapacitásaim hiányossága, hogy KÉPTELEN vagyok heti tervet készíteni, azaz az ebéd 7 nyelven szól, csak mire kitalálom, mi legyen, hisz FŐ a változatosság (és ne legyen hagyma, és ne legyen borsó/bab/káposzta, és unom már a krumplipürét, és nem eszem rugót és és és), majd visszapattan, mert délután meg hívogatni kezdenek, akik addig nem vették fel, és onlineórasupportnak pattanok oda, hogy ne stresszeljen a tempó miatt, mert tudja, csak nem gyorsan, aztán vissza...

eddig átlag 17:37-kor kerültem ki először a kertbe (éljenek a nonstop online kampányok), akkor ugye már a nap nem jellemzően süt, azalatt elintéztem az anyukámathívom telefonokat, de a barátnőkethívósokat nem, mert mindenki otthon tolja az anyuvacsitadésestifürdet.

kicsit sok ez a háromműszak, de ezzel együtt ez nem panasz, csak kell majd, hogy évek múlva vissza tudjam olvasni, milyen volt az új kor eleje.

amúgy rendkívül felemelő volt, ahogyan a munkastatisztikáim alakultak (3,5 hét, 1800 beérkező levél, 500 körüli kimenő, de a legjobb azokról az itt nem említhető számokról nem beszélni, amikből az derül ki, hogy az emberek józanok és jók és összefognak, ha kell...)

a magánéletem még nem tért vissza nagyon, de 2 filmet azért megnéztem, könyvet nem olvastam, szabad pillanataimban továbbra is lelkesen héjdéjezem, meg sherlokozom (karantén idején minden nap vállon veregetem magam, hogy megvettem a 150000 játékos verziót, jippí, okosvoltam!), és

és

és

ja, igen, hétvégén lemosogattam 3 ablakegyüttest penész ellen, ami -ismerve az időigényét- határozottan luxus volt, haha.

decemberi szokásos

na, minden évben kétszer írok, akkor ez most pipa. (hülye vicc)

a munkahelynyígás tavaly ilyenkor igazi volt. mélypont, döntő, aztán ott tartott valami mégis.
nem tudom, pontosabban nincs időm tisztázni, mi az tételesen, ami ott tart, de valami nagyon komoly balansz kell legyen, vagy csak nemakarás, de az megvan.

mondjuk nem lennék a saját kollégám jelenleg, mert mindig többet akarok minden helyzetben, mint ami adva van (képesség, akarás, akármi), és erről beszélek is, ami persze nem visz előbbre mégsem. lassan lassítok, na.

a gyerek sulija nem jófelé változott - igazi komoly csalódás. a hímpor hamar lement, de reméltem, hogy a hír meg a patina, meg a tanárok... és akkor mostanra (egy év 4 hónap múltán) két tanár nem bántalmazta még durván a gyerekeket a mindenkor adott tizenegyes szetből. ebben a suliban.
mondjuk amíg barátai vannak, és nem durvul el a helyzet a fiúk között, addig maradunk, aztán nem tudom.
g egyébként nagyon okosan látja a dolgokat, megnyugtató a helyzetlátása és a humora, de egy hónapja minden nap előtt elmondja, miért NINCS értelme aznap bemenni (felsorolja, 80% valid)
szóval ez szomorú és dühítő és tehetetlennek érzem magam (mert nem hiszek a magától fellendülésben).

egész évben rendet raktam meg válogattam, ez ilyen volt most. az is ilyen, hogy tulajdonképpen látszatja nincs ennek semmi, csak én érzem. (hogy nincs vége, azt is)
nagyon szívesen költöznék el vagy építenék még 2 szobát/verandát magunknak. nagyon szívesen lenne kutyánk. nagyon szívesen utaznék megint kicsit.(a napokban láttam egy zenét Szentpétervárral a háttérben - ott volna valami dolgom. de mi?

meg a London is hív.

i < 3 matek

a mai matekversenyre totál nyögvenyelősen tudott készülni.

azt hiszem, csak ma, utána, amikor dumáltunk a feladatokról, akkor tudtam végre átadni neki az infót, miért volt olyan fontos, hogy menjen, és előtte készüljünk együtt, s hogy mi bánt abban, hogy ennyire nehézkes volt mindez (a feladatsorok 25 feladatból állnak, ebből van 10 könnyű, 8-10 könnyű, de ravasz, és 5 nehéz és ravasz feladat - átlagosan 17-18-at megcsináltunk együtt, vagy csak ellenőriztem, de minden sorozatban mindig kihagyta a 5-7 ravasz vagy nehéz feladatot)

egyáltalán nem érdekel az eredménye a versenyen, minden esetben a gondolkodásból kihátrálás volt, ami mérgesített. szerintem nem jó kihátrálni a gondolkodós dolgokból, és ha már valamin, akkor az legyen egy jó valóságtávoli, de gyakorlatias logikai, kombinatorikai stb. matekverseny-feladat, aminél a valóságtávoliságot tetézi, hogy 5 megoldás lehet csak...

azt éreztem a végén, hogy ráérzett, mit makogok. talán jelent valamit ez neki is, nem tudom.

az mindenesetre kiderült, hogy legalább én szeretem a matekverseny-feladatokat. hihi.

intenzív

egyre fokozódó intenzív fájdalom minden napom.

ezt olyan hülye így leírni.

a közélet, a munka, az itthon elvégzetlen dolgaim - nem így van és talán nem itt van a helyem.

ha csak a munkámra csupaszítom az érzéseim, az pl. olyan, mint egy kapcsolatban lenni, ami minden nap egyre fájdalmasabb: olyan, mint egy elkerülhetetlennek látszó szakításban lenni, amit nem akarsz, de mégis minden arra tol. és közben megszavaznak az év (egyik) dolgozójának, és 20 éve itt vagyok, és akarom, de mégsem. így nem megy.
szokásos tipródásnak tűnik, ugye?

na ez a legfájdalmasabb, ez az érdektelenségem.

suli? buli.

megkezdtük a nyolcosztályost, egen.

-tük, merthogy kabaréjelenetbe illő módon sikerült szmk elnöki pozícióba emelni magam (a kezem _tényleg_ rosszkor felemelni - lúzer-e vagyok, de a lóugrásban össze-visszáskodó oszifőt nem lehet kezelni), ez van (előző témához jeleztem volna, de mire észrevette a kezem, a következő mondatában szerepelt a kérdés, ki akar, meglátott, lecsapott. szemét kis szülőkartársak természetesen sunyin örültek lelkesen helyeseltek...)

azóta megszületett kettő szülői guglicsoport, természetesen a 34-ből kb. 10-en tudják / hajlandóak kezelni... (arról a töketlenségről nem beszélve, amikor a kérdésre, ami praktikus teendőket sorol fel, meg egy fél mondatnyi kérdést, a válaszok csupán a kérdésre érkeznek, "jaj, nagyon ügyes vagy", "persze mi is így gondoljuk", "igen, az nagyon jó lesz" tematikában, míg a teendőkre 34*2-ből 2 reagál...)

mondjuk összehasonlítva g 9 (!!!) vibercsoport-tagságával ez a 2 bénázás egészen emberes... megőrülnék, ha a guglicsoport kommunikációja is matricákból, emojikból és 20perces monológvideókból állna :)

kapott pár jó meg pár kérdésesmilyen tanárt. pl. próbálom nem hovátenni, amikor a némettanár a 18 fős csoport felét úgy tekinti, hogy 4 hét alatt simán "behozzák" a másik fele csoportot, akik 2 évet tanulták a nyelvet. (így hát beindítottam a házi nyelvstúdiónkat.) (kicsit azért megcsapkodnám, mert már most is totál el vagyok havazva pedig csak szeptember van, munkával, egyébbel, hogy lesz ez novemberben...)

mindazonáltal -gondolta Micimackó- jól érzi magát az osztályában, és tényleg, mi más fontos van az életben. maradjon így, vagy legyen még jobb.

nyártelés

így, hogy két hónapja sunnyogok, lötyögök, bóklászni igyekszem, már egészen közel kerülök jómagamhoz. vagy mondjuk úgy, remélem az alagút végét látni.

közben ablakot mázolok, mint fedőtevékenység.

érzékenykedés

tegnap jött a hír, hogy 48 évesen elhunyt egy apuka.

ma reggel három mentő (2 koraszülött, egy felnőtt) rohant el mellettem szirénázva.

ilyenkor minden olyan nehezen emészthető.

vissza és előre

megírtam múltkor hogy volt a márciusidusa, azóta tudjuk már, hogy
- diribát újraválasztották, pedig szerintem amennyit megtett az ígéreteiből, azt egy odatámasztott bábu is, simán
- lehet hogy sose mondom el annak a diribának, mi nem oké...

- a pólót megkapta, nem volt rajta szűk értelemben vett politika (tág igen), ma abban kelletett vizsgáznia menni (négy napig vizsgáznak zsinórban a héten, úgynevezett vizsga, szerintük így készítik fel a vizsgázásokra őket...)

- azóta az egyik provokatív szavajárásuk a sorozsterv sorozsterv, a napokban, mit csinál két 11éves, egyedül egy lakásban, ha nem az utcai járókelőknek ordibálja ezt az ablakból láthatatlanul...

és annie lennox

eurythmics és annie-lennox este van.

a spárban beletolták a there must have been an angelt, (annyira prózai helyen annyira könnyek meg nosztalgia meg szeretem is, olyan, mint a meryl streep - bármikor katarzis.

(amúgy nemrég láttam a washington post-os szerepében tom hanks-szel MS-t - jó)

már volt a why meg az i saved a world today meg meg

és lesz még a walking on broken glass, és a korona, a david bowie-s under pressure.

napokig bírnám hallgatni (fogom)
nem bírok betelni vele.

mondjuk belekeveredett a sorba fábián juli sizzlin'-je. huhh.

suli

FÖLVETTÉK.

hétvégedióhéjmatek

sulikihagyás (-3), kalácskasütés (20), dédiszülinap (91), könyvfesztivál (7+1), buszok (6) /villamosok (2) /gyaloglás (rengeteg), soksoksokbeszédhallgatás (2,5), fáradság a javából (lásd gyaloglás).
ja, és csütörtök óta 380 oldalt faltam föl a cecilia ahernből (the time of my life)

ellensúly - sárga "hullaemberke"

- miért törölted le az arcát?

- nem tetszett, amit rárajzoltak. sokkal jobb lett volna, ha a szívecskés szájút kapom ⦋100 forintos gép⦌, de nem az lett.

- hmm...

- egyébként meg majd dobok be újra, hátha akkor szívecskés lesz... és akkor azt majd odaadhatom a... szívem hölgyének. tudod, akit majd szeretek.

nagy titkok ezek.
imádom.

keserű

kifejezetten keserű nap volt ez a mai, amire

nem

számítottam.

a keserűségre nem számítottam, mert az eredmény nem lepett meg.

azt a letargiát akarom rögzíteni, amivel bementem a munkahelyemre, és közben ott lógott mindenhol.

és minden kollégám arcán volt egy nagy gyűrött, fáradt-szomorú ránc.

és ha mi föladjuk, akkor az már tényleg a végestelen vég, pakolj nyugodtan,
szerintem nálunk tényleg csak a nálunk dolgozó nővérek heroikusabbak, vagy a drogambulanciák.

egyébiránt ez nem önfényezés, csak a mélység.

szünetből

nincsen olyan, amikor és ahogyan elég.

a szünetben meg még az is jó, hogy nem kell tízórait készíteni reggel.

csak az a kár, hogy holnap már csak g-nek van szünete.

mínusz a leckéi.

az egész hosszú napokat együtt lötyögtük végig, imádtam. kábé mindig egy helyiségben (gyakran egy kétnégyzetméteren) létezünk ilyenkor. valójában nincs is mit beszélni (volna, csak mégsem). 

mondjuk így ezt a köhögőstaknyot szépen úgy elkaptuk a házurától a napok végére, hogy öröm lesz nézni majd a dolgozós-sulis hetet... :)