levegőt!

semmi levegő sehol semmikor.
este ezt még megfejelte a 12-es számot viselő, mellékfoglalkozásként idióta szomszéd egy kiváló többmenetes (bútorlap)tüzeléssel.
de legalább volt alkalmam 3 (8) hónap után kikeverni legalább azt a pácot, mellyel egyszer valahára valamikor lepácolom a lépcsőn örökké állomásozó dobozhegyet. és akkor még nem került szóba a lakkozás.
(hát mikor lesz/lenne erre nekem valaha időm)
takarómosásokkal vagyok elfoglalva, meg fekete mosások zsepiszösztelenítésével mulatok, meg pancsolunk a kertben, persze ajándék medencének ne nézd a fogát: nyilván én már nem férek bele, így inkább így változtatom: pancsolunk és rohadunk a kertben.
antracit színű (via quelle) kedvem egyik fő csapása az idén nyárra is eléletképtelenkedett nyaralásunk, és higgyem el, innen csak nehezebb lesz már. járna nekem 10 nap Balaton, akárki tudhassa. balatoni nyár, és nem balatoni látkép viharral messziről / internetről.
nahh, uff, ez van.

művész úr

ja, jut eszembe volt itt pár kép, most egy kicsit törlesztek a sok felnemrakottkép-adósságomból.
ilyen a meg nem értett Ismeretlen Filctollművész portréja kettő perc anyukai távollét és 10 p egyéb helyekről történő ideges sikálás után.
(valójában van egy kisértetiesen hasonló képem magamról firka nélkül, ámde tündérjelmezben, mely érzésre emlékszem, bávatag degyönyörű is vagyok-arccal tekintek a kamerába rajta, itt nagyjából u.a.)

árvíz

ez nagyon szomorú pár mondat volt:
"...A kilencéves lányát saját költségükön pszichológushoz járatják, mert a kislány az árvíz óta szorong. Elküldték az árvízkárosult gyerekeknek ingyenesen felajánlott balatoni üdülésre, de onnan három nap után el kellett hozni. – Egész nap a régi szobáját rajzolgatta egy papírlapra, és mindenkinek azt mondta: neki már nincs hova hazamennie, ezért biztosan örökbe adták a szülei – meséli az édesapa..."

költészet

ez a kiváló magashőmérsékletű levegő odáig főz, hogy az agyam, mint a túlfőtt tojás buggyan ki a koponyám láthatatlan résein. gondolatködfelhőkben élek.
nyilván nem vagyok ezzel egyedül, így hát ezt a költői képet nem fejtegetem tovább.

gyarmati viszonyok

ov and co legújabban az imf-fel lettek rosszban. jahhaj.
harapdáljuk csak büszkén a koncot vető kezet.

mel

ma irdatlanul szétfárasztott a meleg.
kéne egy medence a munkahelyemre.
tök banális, de nagyjából 63 százalékkal kevesebbre vagyok képes a 40 fokos melegben 38 fokos huzatban.

vill

villanyáram, hahaha.

nyifogás

nyifogás-
kéne valami szép csoda.
(bőgős kedv ellen kéne valami. állandó egzisztenciális kérdéseket muszáj megoldanom, hessegetnem, túlÉLnem naponta, néha csak két másodpercre, néha kétórányira. most pl annyira nem kapok levegőt, hogy a kintalvás is eszembe jutott. (persze ha nem lakna ott még vagy kétezer szúnyog is (jól)(de)))
legyek már laza.

vasárnaphoz hasonló alakzat

ez egy ilyen volt: reggel esett be az ebédmeghívás családilag, ebédfőzés-megúszásos program, de azért a város másik végén, mely együtt jár gyermekünk hazáig ébren tartásával.
közben előtte-utána házcsinosítási tematika: szőnyeget, foteltakarót mostam, porszívóztam, rajzoltunk, növényt ültettem (merőben tudománytalan időpontban jött ez is össze), összeszedtük a polifoambetűket, s jól kimostuk, szőnyegre rajzoltunk (hörr), még másfél házi munkafeladat
és akkor itt ülök és már hétfő is van a javából.
és meleg, meleg.

hát

jahh, és tegnap ismét bekattant a hátam fájása.
okai ismét pszichók, még nem megy a rögtön kiizzadása mégsem az egyes mondatoknak/eseteknek.
valahogy valamit lassan tényleg másképp kellene.
mindenki így él, ilyen kutya a farka után szaladásban, sajátárnyék-kergetésben?
csak nem.

ja, ha már itt irkálok ilyeneket, írom, hogy megyek majd krinolinológiára, hátha mégsincsenek rendben a dolgaim. na, sebaj.

nyulak ne hívjatok

ma az obiban (rekkenő meleg, agyaggranulátum sehol, folyamikavics sehol, fáradtéhesférj közeledik) g-t négyszer keresték telefonon. "csillililili, csillililiilim csilllililllili..." "g, vedd már föl!!!" "csillililiili.." "g, nem illik sokáig csörgetni, vedd már föl!!!" "halló, szia! ühüm, igen. ... nem, de" "g, kivel beszélsz?" "a nyúllal"
mindez négyszer, a csillili elképesztően magas gyerekhangon, agyrepesztő, így is mondhatnám, a telefonbeszélgetés leírhatatlanul vicces, de a négyszeri csilliliktől nagyjából őrjítő is.
már napok óta a nyúllal beszél mobilon.
ma már elkezdtem töprengeni ennek a nyulazásnak az eredetén.
holnap meg is fogom kérni, mutassa be nekünk is.

medvés

hát ezen nagyon jókat röhögtem. egy édes ez a klip. és a medvék, háháháháhá-

tengetjük boldog hetünket

tényleg boldog.
igaz, beszivárgott azért két munkahelystressz (az a nő ki nem hagyná egyszer sem a fejem maga alá nyomását, de üzenem, bírom, sőt, tanulom egyre gyorsabban kiizzadni magamból az ilyet, és végül a kis piszok meg az izzadás együtt lesznek egy drágakő) (csak ez a fránya kagylóhéj ne zárulna jobban és jobban)
na, szóval boldog hetünk az mindig ilyen egyedülös, hogy csak mi vagyunk a házban. (adalék: jó az is, amikor nem csak mi lakunk itt, de igazából ilyenkor vagyunk mi a mi, a vakarom a hasam a szoba közepén, a lemegyek az előszobámba bugyiban is, ha kell, meg a bármikor kiugrunk a kertbe kapálni meg répa(törpé)t szedni, meg a végre leshetem a post(alád)ámat is, persze)
(mondjuk tegyük hozzá, hogy pont a győr előtt jött az a nyavajás büntetés a tilosban megállásra VASból, te jó ég, kaptál már rendőrségi ajánlott levelet olyan helyről, ahol két éve legalább nem jártál?) (infarktus)

na. a hét, meg a boldog.
pénteken levonatoztunk gyerkővel a győrbe.
a vonatra neten vettem jegyet. (ott nem derült ki, hogy 6 éves korig csak a regisztrációs kell) aztán a kelenföldön viccesen odarohantunk a peronhoz (legmesszebbi), mindkét oldalon győrre menő vonat volt kiírva, s mielőtt silabizálhattam volna, most mi mi, hisz' még volt 9 perc indulásig, rámordított a kalauznéni, hogy ő indítja a (baloldali) vonatot, szállunk-e föl. győrbe? győrbe. szálltunk. így lehet, hogy a pótjegyeket is megspórolhattam volna, lévén hogy ez a vonat a késő egyórával korábbi, gyorsított akármi volt.
mindösszesen amúgy egy csuda volt a gyermek, már a délelőtti bőröndpakolásnál ott lógva a hátamon is annyira kedves volt, segített, türelmesen várt és várt, s mikor meg kellett, jött, és dumált és és-
a zapukája esti érkezéséig meg aludtunk, sétáltunk, virslit ettünk, becsekkoltunk a karszalagért, makámot hallgattunk. nem tudom leírni, mennyire élvezetes társaság ez a kölök amúgy.
ja, és volt ám PIROS-zöld (szúnyogirtó) REPÜLŐ is, szerintem valahonnan megtudták, hogy ha rólunk van szó, s bevágódnának, mármint a győr, a szívünkbe, hát akkor ezt kell küldjenek.
bejött.

szombat-vasárnap hármasban zabáltunk, sétáltunk, aludtunk, győrkőcöztünk, fáradtunk el, egyikőnk fényképezett, másikónk mindent átugrált és szaladt és megtanult MINDENKINEK integetni, harmadikónk csak bámult ki a fejéből. (olvasta SzMagda levelezős könyvét, és azt gondolta, lelke egyik része biztos szabómagda)

hétfőn meg hazarobogás, fáradtnyűgösgyerek, egyesek szülinapja, tehát megígért torta, estig lótifuti.

kedden kaland: autó (zapával!) hév (miért zöld?) vili munkahely vili (bahalujza) metró (miért megy alagútban? miért sötét? miért alagút?) vonat (mikor elindulunk? miért? mikor megyünk megint alagútban?) ügyintézés vásárlás (miért nincs kocsi?) busz
éjjel meg félnégyig dolgoztam (és persze semmi reagálás nem jött az elküldött anyagra, ilyen(ek) ez(ek))

szerdán reggel anyukám pályázatot írt ki, miszerint kettő sütit volna szíves "valaki" számára papírból, ámde hogykellcsinálni nélkül megsütni (csodás szakács, de sütni képtelen. szerintem pont azért, amiért a tejbegrízt is rendszeresen kifuttatta korábban: utál a tűzhelynél figyelve álldigálni)
hát nyilván én lettem a szerencsefia nyertes. boci szelet (?) (kevert kakaós tészta, benne túrópacsmagok), és életem első almáspitéje (eddig mindenkinek magyaráztam, mi a jó tészta-alma arány, most meg is valósítottam (centiben fél-három-fél lett, ami azért durva), de persze nem direkt, csak túlnyújtottam a tésztát.

mára túlhevített a tenniakarás, így reggel fürdőszobát mostam, majd kertben gazoltunk (izomláz? jelen!), majd takarítás. így lettem estére egy nagy löttyedt punyulás, leginkább szappanbuborékfújásra telt már csak erőmből.

holnap... reggel a kukásokkal kelünk (szóvicc, érted!) (hatkor, nem tréfálnak) majd még egy-két órát magunk leszünk, ajh, otthon, édes otthon, aztán már nem (akkor majd jöhet a töredelmes vallomás: locsolás, gazolás és gázolás közben miféle hasznosnak mondott növényeket küldtünk a másvilágra) (viszont pedig NEM mondjuk el, a mi növényeink mennyire plöttyedtek el a szakértelem igája alatt) no, és aztán már itt is lassan a szombat esti családi buli, csak megyünk enni, ez a legkitűnőbb párosítás, sem nem itthon, sem nem mosogatósrendrakóskészülős (és még csak ajándékot se vihetünk...)

minden nap eszembe jut. ez egy olyan idő, ami a legcsúnyább stresszeket elfeledve mindig is nagyon fogom szeretni. az éjjelek csöndjét, a napok sűrű menetét, a világ legédesebb kettőjét, akivel élek, a kéthosszúnapos munkarendet, a betáblázni képtelenségem is, akkor is.

szabad nép

noha meg vagyok győződve arról, hogy minden dolog magyarázható is általában racionális érvekkel színén is meg a hátán is, azaz minden lehet jó is, rossz is, meg persze a törekvés, meg minden, de
azért engem (sem) bír elhagyni az a történelmi deja vu-érzés, mely nyilván sok józan szemlélő sajátja mostanában.
így hát javaslom, indítson tiszta, új lapot (a szó szoros értelmében) ov a pártunk és életünk egy jegyében,
legyen mondjuk a címe szabad nép,
és legyen benne minden, ami fontos,
és minden munkahelyen reggel kezdjük ennek félórás tanulmányozásával a napot.

győrkőc

hazajövénk, és természetesen minden előző rosszérzéssel szemben csuda jó volt ez a győr.
a gyerkőc is prímán érezte magát (csupán hétfőre lett csupa nyafogás, ami az előző 3 napot tekintve teljesen igazolható, annyira olyan volt az a 3), és ma már kiválóan teljesítette a következő félnapos gyűrődést a héven-vilin-vilin-metrón-vonaton-buszon-körbeavárosont.
és hát akkor közkívánatra (már ha persze egyáltalán valaki jár erre, rajtam kívül, ha nem, hát miről marad le) itt két

kép az aktivitásról, mely folyamatosan motivált (és szédített) minket is. így köll ezt csinálni. amúgy ez alábbin én is szereplek, hihi.

aGYŐ(r)

hát mi holnap oda el.
mi ketten vonattal (vonat a jele, mondtam már?), harmadik felünk pedig autóval estére.
juhhuhuj, itt ülök a blog felett, még semmit sem pakoltam össze (ajvé) és még egy munkarestanciám is van.
(AJJ)
kell vigyünk mosolygós képet a gyermekről, ő úgy kap belépőkarszalagot.
és az interneten vettem meg a vonatjegyet.
és kaptunk tilosbanállósbüntit a vasi rendőrségtől. vajon egy tőzsgyökeres pesti nem járva Vasban évek óta, Pesten állva (5 perc erejéig, és a kocsiban ülve ráadásul) miért kap vasból így és ekkora büntetést. költői kérdés. biztosan bűnözőket nehezebb fogni-
holnap nem megyünk vas felé.
kissé deficitesen élünk, vagy valami ilyesmi.

kimosván

kimosván a napi betevő hátimat, plusz mellékesen ún. rendet tevén a vasárnapi vendégség okán, törvényszerűen vezet oda, hogy összeakadó szemekkel kutassam
1. a mobilom
2. a holnaphajnali laborhoz a személyilakcímtajálományom
éjjelek éjjelén.
azért nem piskóta, amikor kettő nap alatt négynyit abszolválok, kivétel ugye ezalól pár munka.
na persze ez a kimaradó munka, na ez még kellemetlen is, nem beszélve a lentebb elposztolt cudar hányingerről, de mit részletezzek ezen.

szomorú csak az, ahogyan imádnivalóan tökéletes ischlereket készítek, nincs mit tenni, de hogy bele a fogyókúrám közepébe. szevasztok kilók, ismét.
nem beszélve az állandóan finom főztömről, mintha csak tudnám. (még szerencse, hogy legalább a holnapi tiramisu tényleg el lesz vive másoknak, hihi)

és igenis kiváló érzés legalább egy olyan nyílászárószetet bírni, melyen kilátni a lakásból. meg a rend, ami visszamarad egy-egy ilyen vendégeskedésből, az is jó.

ilyen ez

mellőzés. mellőzöttség. kapaszkodás. hányinger.
nem kicsit vagyok összezavarodva, nem tudom, tegyek-e valamit, tehetek-e, és mit.

huhh, a mai nap

csuda csuda szokatlan fáradt voltam ma (bocs gigi!)
ettől még lehet jó egy nap. meg nehéz, azért tegyük hozzá.
hajnali ébresztő (6:05) kukásautó, és idióta negyed kettőig voltam fönn, tényleg mért is? (rendet raktam, mondjuk)
visszaalvás lehetetlen, kóválygás. 9re már leragadt a szemem, vitathatatlanul az én hibám.
de tízkörülre mégis leértünk, s kellemes társaságban megtekintettük a zalligátorokat, tengerimalacokat, tengeri pókokat, a hosszúorrú, lapos, csíkos, pöttyös és cápahalakat. meg pár pintyet.
egynek a helyszín jó volt, g annak különösen örült, hogy otthon neki is van krokodilja.
gigiékkel is jó volt találkozni, noha a nagy beszélgetésnek nem kibontakoztatója a vad vízesés és a szétszéledő gyermekek kombója.
a helyszín a tizenötperces gyalogúttal (haza is csupán 30 p) verhetetlen, az összes többit azonban szívesen föcserélném az állatkerttel, hihi.
hazaérvén g kidőlt, kettő és fél órát aludt, ilyen ez, aztán a tegnapi szúnyogirtó repcsivel ébredt, első álma, amit elmesélt, csak ő pirossal és nem sárgával repült, voltak benne bácsik is, aki végülis ő volt, illetőleg lassan átment mesélésbe a mese, tehát végül vonattal jött vissza. maga g előadásmódja annyira édes, hogy órákig hallgatnám. nagyon emocionálisan mesél, és ha mélyen érinti, keresgéli a szavakat, és ott előttem formálja a mesét, és ez annyira lenyűgöző számomra.
(másik infó a történetben a tegnapi (sárga) SZÚNYOGIRTÓ REPCSI (a fánk fölött húsz méterrel repült el, nyami permet, nyami, de legalább idén a ruhákat behoztam intuitíve tíz perccel korábban, hihi), ez a jó)
aztán volt még a hirtelen ötletből elkövetett, de két napot késleltetett szállodafoglalásom Gy-be, oda, ahol a nyúli takarékszövetkezetet (vagymit) is aposztrofálhatom.
merthogy győrkőcfesztivál lesz ott jövő hétvégén. gondoltam legyen a múltkori szálloda, ma küldtem el, mert csak tegnap tudtam összeszedni a szükséges számot egy szükséges helyre (ez mindegy), erre délután fél3kor fölhívott az értékesítési vezető, és akkor leálltunk vitatkozni. annyira megtalálják mindig a gyenge láncszemet az életemben, azt, ahogyan nem precízek és igazságosak, próbálnak lesöpörni, de ezt légyszi, ne tegyétek, mert igazamvan-szindrómában szenvedek (és 93 százalékosan általában TÉNYLEG igazam van) (de azért korrekt is vagyok). és a hátam közepére kellett annak az analizálása, hogy ha egy akció tartalmaz egy szót, mint a csomag része (jelesül milyen típusú szoba), akkor hát azért az összegért (nem kevés) szeretem azt kapni, racionális indokok mentén legalábbis.
és nagyjából teljesen kifittyent belőlem a lelkesedésszufla, ha megyünk is, nem érzem, hogy ugyanaz lesz, mint a tegnapi rágondolás volt (pedig másodszor szeretnék már végre elmenni erre a cuccra). most drágának tartom, és szülinap is lesz hétfőn, és g rosszul lesz a kocsiban, és egyesek nem jöhetnek el az indulás napján szabira, szóval brühühü.
igaz, ez a nyavajás visszaigazolta a dolgot, úgy, ahogy szerintem kábé oké, és még ma a hétfő helyett, amit végül ígért, de akkor is
hadd utáljam magam ilyenkor pár percre, hogy nekem ez az idióta természet adatott-
na, sebaj, például ma kaptam szép ajándékot ("nyereményt") hármónknak Gigitől. még egyszer köszönet.
és akkor is jó a kedvem.

hahahaha