időfaktor

még mindig arra a találmányra volna szükségem, a herripotteres hermione többszörözővarázslatára, jó, ezt már idenyünyögtem ezerszer, de
de egy olyan napon, amikor van írjunk hatvan levelet-munka, meg van angolulírás (óriási köszönet személyes lektoromnak, ama Fülesnek), meg van barátnőnek 150oldalsegítés, és patikamérlegen lenne jó beosztani az amúgy végesített vasárnapokat, merthát család (ezúton is mea maxima culpa férjemnek), meg gyerek, olyankor kifejezetten elegendő a gyermeki terror, hogy semmi, de semmi ne legyen befejezve. mostanra elküldtem az utolsó oldalt is a szövegemből, most jön még az a pár levél, a 150 oldalon még filózok. és 6kor kelünk (helyesebben kellene).
g érzelmileg utoljára akor viselkedett ennyire instabilan, amikor a foga jött, mindenestül utáltam azt a pár napot, de ez nem egy fog, pedig kéne az áttörés. szerda óta napi félórás normálgergő mellé van egy visító, ordító, csúnyánbeszélő, rugdosó, süket gyerekecske, akit néha negyedórás türelemjátékkal és handabandázással lehet éppen aktuális 4 percre megvidámítani. csütörtökön az volt a kifejezett ordítás tárgya, hogy NEM MEGYÜNK pénteken akkor sem oviba, szombaton egész délelőtt az volt a favorit kérdés, hogy MIÉRT NEM megyünk az oviba, ma könnyes szemmel újra mondta, hogy mindig rád fogok gondolni egész nap holnap.
édesem, ez jó nehéz.