"Bizony, múlik az idő, nőnek a gyerekek."
legyen minden másképp és pontosan ugyanígy.
a hétvége amúgy egy iszonyatos méretű punyulásról szólt, hárman és mindent bevetve. kellett hozzá az előző 3 nap ovi, a szájra esés, a főzés-mosás-itthonmunka-oviszokás egyensúlyozása, egy undok hétvégi muszájmunka. g nagyjából 10 órákat aludt éjjel, nappal pedig 3 óra után kellett ébreszteni, amivel szemben én meg nem bírok eltakarodni aludni, amivel szemben meg a drágám nonstop aludna. eközben néztünk éneklősműsorokat, életképeket, semmit, de legalább g-t ki bírtam a nagyszülői kéz alá ebrudalni a kertbe ma.
jövő hétre visikároly (vagyki) frontokat ígért, ezzel fogjuk színesíteni a hogyan utáljuk meg az ovit, de muszáj mégis gyorsan beszokni és ezért sokat bőgünk programunkat, amit már csak a gyalog jövünk-megyünk mindennap színesít majd.
persze nyilván megszokás lesz ez is két hónap múlva, s ha csak ez lenne a legnagyobb problémám, simán hüjének nézném magam magam, de szerencsésen belefutottam pénteken egy olyan közlésbe munkahelyügyileg, amitől végképp undorodom az egésztől, ez alapozza a virágos jókedvem, na.
amúgy még iszonyatos méretű rendrakási lázban is égek, a konyha, az ebédlő és a háló már kinéz valahogy (ez afféle kezdeti stádiumban lévő belsőrend, az a leglátványtalanabb), ma megvolt az íróasztalom (és bocs, ez a maximum, ennél rendebb rend csak nyugdíjas koromban várható!) de tényleg, még a veszélyes és egyéb szelektív hulladékot is szállítgatom, gyűjtögetem, meg még a paradicsomos üvegeket is leszedtem már, a ruhákat is átválogattam. erre azért még jó gondolni. majd holnap erre gondolok.
legyen minden másképp és pontosan ugyanígy.
a hétvége amúgy egy iszonyatos méretű punyulásról szólt, hárman és mindent bevetve. kellett hozzá az előző 3 nap ovi, a szájra esés, a főzés-mosás-itthonmunka-oviszokás egyensúlyozása, egy undok hétvégi muszájmunka. g nagyjából 10 órákat aludt éjjel, nappal pedig 3 óra után kellett ébreszteni, amivel szemben én meg nem bírok eltakarodni aludni, amivel szemben meg a drágám nonstop aludna. eközben néztünk éneklősműsorokat, életképeket, semmit, de legalább g-t ki bírtam a nagyszülői kéz alá ebrudalni a kertbe ma.
jövő hétre visikároly (vagyki) frontokat ígért, ezzel fogjuk színesíteni a hogyan utáljuk meg az ovit, de muszáj mégis gyorsan beszokni és ezért sokat bőgünk programunkat, amit már csak a gyalog jövünk-megyünk mindennap színesít majd.
persze nyilván megszokás lesz ez is két hónap múlva, s ha csak ez lenne a legnagyobb problémám, simán hüjének nézném magam magam, de szerencsésen belefutottam pénteken egy olyan közlésbe munkahelyügyileg, amitől végképp undorodom az egésztől, ez alapozza a virágos jókedvem, na.
amúgy még iszonyatos méretű rendrakási lázban is égek, a konyha, az ebédlő és a háló már kinéz valahogy (ez afféle kezdeti stádiumban lévő belsőrend, az a leglátványtalanabb), ma megvolt az íróasztalom (és bocs, ez a maximum, ennél rendebb rend csak nyugdíjas koromban várható!) de tényleg, még a veszélyes és egyéb szelektív hulladékot is szállítgatom, gyűjtögetem, meg még a paradicsomos üvegeket is leszedtem már, a ruhákat is átválogattam. erre azért még jó gondolni. majd holnap erre gondolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése